LizaGazdija

Olyan kellemes a tudat, hogy holnap nem kell dolgozni menni, és nem azért, mert október 23. lesz, mivel az itt teljesen mindegy, hanem azért, mert szabadságon leszek, aztán még kedden és szerdán is, aztán csütörtökön itt lesz nemzeti ünnep, aztán még pénteken is szabadságon leszek, aztán hétvége lesz, és csak utána kell megint dolgozni menni. A hét egy részében kirándulunk, megnézzük Semmeringet, mert nincs messze, viszont gyönyörű. Lesz könnyű túra, vonatozás a csodaszép hidakon, megyünk kastélyba is, plusz örülünk, hogy a szállodában van egy kis medence, aztán majd meglátjuk, használni lesz-e idő. Ma meg elkezdtem a karácsonyi készülődést, egész konkrétan elkészült az első karácsonyi ajándék. A rákészülés tegnap este óta tart, mert mindig félek az új technikáktól, mert alapvetően tök bénának tartom magam. Talán ezért is vagyok olyan büszke magamra, mert marha jól sikerült szerintem ez a kis mütyür. Persze a tökéletestől messze van, de így legalább látszik rajta, hogy én csináltam...

Nagyon ritka, hogy ne bírjak végigolvasni egy könyvet, de most kettő ilyen is akad. Az egyik a Fecskék és Fruskák második része, amit azért sajnálok, mert gyerekkoromban nagyon szerettem az első kötetet, és izgatottan vártam, hogy kezembe kapjam a másodikat, és nagy csalódás, bár azt nem tudom pontosan, miért. A könyv negyedénél akadtam el, pár hetente haladok vele 10-20 oldalt, de ennyi. A másik a Koldus és királyfi, amit azért sajnálok, mert Mark Twaint nagyon szeretem, és eddig még minden könyvét nagyon élveztem. Nem tudom, ezzel mi lehet a bajom, de rettentően nyögvenyelősen megy. Pedig ráadásul fontos regény, az első a helycserés típusból. A felénél akadtam el, pár hetente haladok vele négy-öt oldalt, de ennyi. Igyekszem még év vége előtt átvergődni mindkettőn, de hááát...