LizaGazdija

Megvolt az utolsó napunk a tanfolyamon. Szerdán meg tegnap mindenki megtartotta az utolsó óráját, jó sokat dicsértük egymást, az én órámmal kapcsolatban több kritikai észrevétele is volt az oktatónak, de végül is azért "clearly meets" minősítést adott rá. Ma már csak egy órát voltunk bent 10-től 11-ig, volt Oscar-díj átadás, portfóliók rendezgetése, ilyenek. Mivel karácsony van, holnaptól zárva az épület, így aztán nem lehet úgy csinálni, ahogy szokták, miszerint hétfőn adják ki a nem hivatalos eredményt, ezért 2-re vissza lehetett menni a levélkéért. 11-kor elmentünk sütizni az Erzsébet híd budai hídfőjéhez, ahol egy rém drága cukrászdában ittam egy forró csokit, ami olyan édes volt, hogy alig csúszott le. A sütik állítólag finomak voltak, de én itthon nem eszem 7-800 forintért egy szelet sütit, szóval max. elhihetem, amit a többiek mondtak. (Elhiszem.) Utána kettéváltunk, a társaság fele felment a Gellért-hegyre, a másik fele (ebben voltam én is) meg a Várba. Kicsit sétál...

Voltunk ma egy kis cukrászdában, ahol egy egészen közhelyes jelenetnek lettem szemtanúja. (A többiek nem lettek szemtanúi, valamiért csak nekem tűnnek fel az ilyenek mindig, pedig én nem akarok minden ilyet észrevenni.) Az egyik asztalnál ült egy főnök úr a titkárnőjével, a főnök úr kezén volt jegygyűrűn, a titkárnőén nem, előttük volt egy határidőnapló, de nem sokat tudtak vele foglalkozni, mert túlságosan lekötötte őket egymás fogdosása meg a smárolás. Egyszer csak felhívta valaki a pasit, és a pasi többször elmondta, hogy ők dolgoznak. A gyomrom felfordult. Sosem jó az ilyen, de így karácsony előtt alig egy héttel különösen undorító. Remélem, sosem kerülök hasonló helyzetbe - sem a titkárnőé, sem a (feltehetően) mit sem sejtő feleségé nem érdekel.