LizaGazdija

Rékával néztük meg tegnap, mielőtt pizzázni indultunk volna Tomiékhoz. Nem semmi film. Igaz történet alapján készült a film, konkrétan Aron Ralston könyvének és kamerájának felhasználásával. A főszereplő maga Aron (James Franco), aki egyedül él, nem igazán tartja a kapcsolatot senkivel, viszont szeret “őrültködni”: hétvégenként eljár kanyonokat felfedezni, minden kis résbe bemászik, minden helyet ismer, mindent imád. Ez a történet is így kezdődik: péntek este elmegy a kanyonhoz, szombat reggel biciklire pattan, majd X mérföld letekerése után gyalogosan indul tovább, túrázik egyet. Minden jól is megy, amíg egy kis résbe ereszkedéskor rá nem zuhan egy hatalmas szikla – beszorul a keze a szikla és a sziklafal közé, és esélye sincs kiszabadulni. Innentől számítva 127 órát tölt a hasadékban. Önmagában ez a 127 óra annyira nem lenne érdekes, mert többnyire nem csinál semmit, csak néz maga elé, de az elején lelkesen próbál menekülni, később végiggondolja az élete szép és kevésbé szép pillana...

Az milyen, amikor az egyik csoportban az egyik tanítvány, aki nem túl szerény, azért reklamál, hogy az 55%-os dolgozata miért kettes, miért nem hármas? :O Nekem leesett az állam. És nagyon furán nézett, mikor felvilágosítottam, hogy 55% alapvetően még bőven egyes, csak kicsit leszállítottam a ponthatárt bizonyos okokból kifolyólag, de a hármas még így is 10%-ra van. Meg hogy ez miért csak 55%, mikor van benne egy csomó pipa. Mondtam neki, számoljon utána. Nem számolt. 115 pontból 55%-nyi pont azért elég sok pipát jelent, nemdebár? Fura emberek vannak.