LizaGazdija

A metrón kinyúlt a hordozóból, és megsimogatta a mellettünk ülő nénit. És simogatta, és simogatta, közben mosolygott rá. A néni döbbenten: "Nahát! Ez a kislány simogat! Milyen kedves! Ritka az ilyen kedves kisgyerek. Biztos, hogy sok szeretettel nevelik, azt adja tovább." Nagyon jólesett ❤ A játszócsoportban is ilyen kedves volt Flóra: megsimogatott két babát és több anyukát is. Érdeklik már a gyerekek, de mivel itt mindenki pici, általában egyedül játszanak. Flóra is így tett. A foglalkozásvezető ma elhozta a két és fél éves lányát, aki, hát, elég érdekesen viselkedett. Vagy azért, mert az anyukája volt a "főnök", vagy azért, mert ő volt a legnagyobb a kb. tizenöt-húsz gyerek között, vagy azért, mert ő ilyen, mindenesetre úgy gondolta, minden játék az övé, és ő határozhatja meg, ki mivel játszhat és mivel nem. Flórát kétszer is megtalálta. Első alkalommal a gyerek épp a labdamedencéből kigurult műanyag, babamarokba való labdát dobálta hol nekem, hol más anyukákna...

Van az ausztriai anyukás csoportban egy nő, aki naponta többször ír, és az látszik rajta, hogy nagyon készen van. Még nincs kéthetes a babája, szóval egyelőre semmiféle rendszer nincs semmiben, kiszámíthatatlan, mikor fog aludni a gyerek, mikor sír (de többnyire sír), mikor akar szopizni (de többnyire pont akar), az anyuka még nem ismeri fel a különböző sírásokat. Szegény olyanokat ír, hogy ő nem is akarta ezt a gyereket, csak a férje, és egyáltalán nem leli örömét benne, és mikor megy már oviba. Úgy sajnálom a babát, szerencsétlen tökre nem érdemli meg ezt, meg az anyukát is, mert tényleg nagyon nehéz az eleje, főleg, ha neki hétköznap reggeltől estig dolgozik a férje - nekem az sokat segített, hogy Tomi a munkabeosztása miatt szinte egész nap velünk volt. Szóval eszembe jutott, mennyire ijesztő volt nekem is, amikor Flóránál elkezdődött a hasfájás, és hetekig minden nap délután 2 és 4 között elsírta magát, és hajnali 2-kor hagyta abba a sírást, addig meg semmivel sem lehetett meg...