LizaGazdija

Matyi a papája ölében szerel: Kedvenc szülinapi fogás (ananászos csirkemell) a kedvenc ünnepi tálban: Málnatorta, Tomi sütötte-díszítette, teljesen profi munka (és milyen finom volt): Beni sütött nekem tortát, de legalábbis a díszítés az ő keze munákja: Anyu varrta táska (meg piperetáska, pénztárca, igazolványtartó, papírzsepitartó) és két könyv: Tamás urfi csinyjei (írta Twain Márk, kiadták 1904-ben) és Michael Seed új könyve: Sinners ans Saints (hadd legyen ez a következő munkám, légyszi, légyszi!!!), és sok virág:     “Gazdi, te csokit kaptál. Segítsek megenni?” (És tényleg csokit kaptam):   “Na, én alszom egyet”: A csokival együtt Tomitól kaptam (Ahol a vadak várnak DVD a képen látható mini plüssfigurával, akit Maxnek hívnak): Kaptam még szív alakú lufit is: Aztán pihentünk: Aztán Tomi és Matyi összehaverkodtak (Matyi kedvence Tomi órája volt): Aztán Matyi szétszerelte kicsit a lábamat: Miközben Bence és anyu gyurmáztak, és Kata volt a közönsé

hasonló állapotba csúszom bele, amilyenbe karácsony után. Masszív rosszkedv, szomorúság, mert nagyon gyorsan megy az idő, eltelt a szülinapom, sőt már a szülinapom utáni nap is, és vészesen közeledünk a monoton hétköznapok felé. Próbálok ellentartani, mert egyrészt tök jó, hogy volt szülinapom, és hogy megünnepeltük/-jük, másrészt amióta eljöttem a gimiből, a hétköznapok sem olyan depresszívek, sőt Tomi is velem lesz pl. hétfőn egész nap. Lehet, hogy egy kiadós sírást azért nem úszunk meg. Döbbenet, mennyire nem bírom az ünnepek elmúlását. Meg az idő múlását.