LizaGazdija

Öt éve mentem el hozzá először, valamikor február végén vagy március elején. Nagyon szeretem az edzéseit, a step és a sima aerobicot is, és ha tehetem, most is elbukkanok az óráin, bár mostanában ritkán tehetem. És sajnos úgy tűnik, hamarosan majd már sosem lesz rá lehetőség, mert abba fogja hagyni. Nem mondta ezt így ki, csak utalt rá már január elején is, mikor utoljára voltam nála, konkrétan azt mondta, a felesége már nagyon ferde szemmel nézi a heti 2x2 órás edzést, a gyereke az oviban rajzol neki, és a rajzra ráírja ákombákom betűkkel, hogy "apa, ugye ma nem mész edzésre?", és különben is, ha szeptemberben a kicsi is iskolás lesz, már nem lesz ideje lejárni órát tartani. Addig meg egyre többször jön közbe valami, pl. beteg a felesége, mindig van valami családi intéznivaló, stb., úgyhogy két hétben egy órát tart meg négy helyett. Persze ez a dolgok rendje, semmi sem tart örökké, senki sem gondolhatta komolyan, hogy egy fiataloknak való mellékállást majd a nyugdíjig fog ...

Egyelőre nem találtunk, illetve van valaki, aki talán jövő héttől már a vőfélyünk lesz. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Tomi tegnap felhívott valakit, akinek a számát egy másik vőfélytől kaptuk, és az illető arra a kérdésre, hogy ráér-e az esküvőnk napján, teljes lelkifröccsöt adott elő arról, hogy nem februárban kell nyár eleji esküvőre vőfélyt keresni, hanem minimum az esküvő előtt egy évvel, de nála például már a 2018. szeptemberi időpontokat foglalják, és különben is, nem fogunk már találni senkit, vagy ha mégis, az olyan is lesz. Elég fáradt voltam tegnap, mire hazaértem, úgyhogy ezen megfelelő mértékben ki is akadtam. Ha velem hozta volna össze a sors, biztos megmondtam volna neki, hogy nem a véleményét kérdeztem, nem is hegyibeszédre vagyok kíváncsi, mindössze arra válaszoljon, ráér-e a kérdéses napon, mégpedig igennel vagy nemmel, aztán köszönjünk el egymástól. Amúgy egy éve még fogalmunk sem volt róla, hogy idén összeházasodunk, viszont nem hiszem, hogy nagyon kevés párn...