LizaGazdija

napom van. Leadtam a képesítő vizsgára a jelentkezést a csekk fénymásolatával együtt, aztán hazafelé a buszról megláttam a bookline-t, és rájöttem, hogy vár ott engem egy könyv. Gondoltam, majd holnap bemegyek érte. Hazaértem, megebédeltem, a kutya is megebédelt, aztán éppen üldögéltem itt, és örültem, hogy már ezen a PPK-s izén is túlestem, amikor is rájöttem, hogy a PPK aulájában a fénymásológépben hagytam a csekket, mármint a bizonylatot. Ekkor kb. negyed órát gondolkoztam rajta, hogyan lehetne megoldani ezt a helyzetet anélkül, hogy vissza kéne mennem, felhívtam Tomit is, hogy mondja meg, a véletlenségből nálam lévő fénymásolat mire jó, mire mondta, hogy semmire. Mindjárt gondoltam. Végül összeszedtem magam, visszazötykölődtem egy régi villamoson, és szerencsémre a ruhatáros bácsinál volt a bizonylat. Vele még tíz percet beszélgettünk arról, hogy miket el nem hagynak az emberek, valamint hogy milyen szörnyű a világ. Főként ő beszélt. Szimpatikus bácsi volt. Hazafelé bementem a book...

Nem mentem el délre az állásinterjúra, mert visszahívtam a nőt, aki azt felelte a kérdésemre, hogy vállakozói igazolvány hiányában teljesen felesleges odamennem. Átnéztem viszont az összes belvárosi nyelviskolát, az egyiknek írtam is, és már fel is hívtak, hogy menjek be holnap. Hú, de jó lenne! De kéne ez!

- Felvegyük a sapkát, Benike? - Nemáááá!

reakció. Ez a nem semmi.

nem kezdtem még el a karácsonyi nagytakarítást. Még csak november 29. van, és a szoba készen áll a karácsonyra! Na jó, karácsonyig még legalább háromszor port kell törölni, kb. hússzor fogok felsöpörni/felporszívózni (egy kutya meg egy papagáj mellett máshogy nem megy), és persze díszíteni is kéne. Megint átrendeztük a szobát, így most megint egy fokkal rendezettebb lett. Kidobtam az összes halott növényt, amelyek feltámadásában eddig reménykedtem. Sokkal jobban érzem ettől magam. Feltettük azt a képet, amit tavaly karácsonykor hímeztem Tominak, és fent van végre Ibolya néni képe is. A napokban előkeresem majd azt a dobozt, amiben a többi képem van, és azokat is felszereljük, plusz anyuékat megkérem, hogy szkenneljék be és nyomtassák ki Tata fényképét. Akkor az is bekerül majd a fekete keretbe, és kiteszem Ibolya néni mellé a falra. Kellenek még szép színes képkeretek Marie Brožova képeslapjainak, és akkor azokat is kitesszük a falra. Aztán meg kell varrni a maradék két függönyt, és fe...

- Hányszor mondtam, hogy ne hozd ide a fekvenyomópadot? - Nem tudom. Ez beugratós kérdés?

elküldtem a konzulensnek a németes államvizsga handoutját. Múlt kedden visszaírt, hogy jó lesz, de azért mehetek még konzultálni. Kedden odamentem a kicsit kiegészített handouttal, elolvasta, és azt mondta, ez nem jó, mert legalább 2-3 oldalasnak kell lennie. Ettől kicsit ideges lettem, mert elsőben verte a fejünkbe Gatterné, hogy a handout egy oldalas. Sebaj, kiegészítettem, most két és fél oldalas. Elküldtem csütörtökön. Válasz nincs. Kedden van a leadási határidő. Olyan jó.

a Nyóckert. Nem nagyon tetszett. Viszont most már tudom, honnan jön a Kolompár Szandokán név, amit minden fórumban meg lehet találni. Innen.

a szakdolgozat elektronikus leadása november 16-án, majdnem két hete meghalt. Állítólag már javítják, és majd figyelembe veszik ezt a csúszást, amikor november 20. volt a határidő, és nyilván nem adtam le a szakdogát elektronikusan. Tényleg kellene venni CD-t, és hétfőn a csekkel együtt bevinni a dogát. Jut eszembe, kéne venni gyertyát is, mert holnap már advent első vasárnapja van. Kéne takarítani is, hogy kezdhessem a díszítést, és karácsonyi hangulata legyen lassacskán a lakásnak. Mindjárt karácsony van :)

láttam egy apukát két kisfiúval, akik közül az idősebb (5-6 éves lehetett) autista. Apuka kapott egy pár csúnya tekintetet. Ez a kisfiú egyszer csak elkezdett nyögni (lehet, hogy egyáltalán nem beszél), és ütögette apuka szatyrát. Erre apuka elővett egy üdítős palackot, és kérdezte a gyereket, szomjas-e. A gyerek nem volt szomjas, és dühkitörést idézett elő nála, hogy az apja nem találta ki, mit szeretne. Ordított, ütötte-vágta az apját, aztán elsírta magát. Erre apukája elővett valami kekszet, és akkor kiderült, hogy a kisfiú erre gondolt. Aztán a kicsi (kb. 3 éves lehetett) ütögetni kezdte a nagyot, aki először nyöszörgött és próbált elhúzódni, aztán megint ordított, odacsapott kettőt az öccsének, aztán sírt. Volt egy-két idősebb néni, aki szemmel láthatóan felháborodott, hogy micsoda neveletlen gyereke van ennek a pasinak. Szegény. Neki sem lehet könnyű, a gyerekeknek sem. Főleg a kicsinek. 3 évesen nehéz lehet feldolgozni, hogy a testvérének sokkal többet lehet, mint neki. A testvé...

tényleg érti, amit mondanak neki. Délelőtt ölben vittem le a harmadikról sétálni, és közben mondtam neki, hogy ez így lesz, amíg meg nem gyógyul a lába, és addig nincs séta sem, csak elmegyünk az első fáig, aztán már hozom is fel. Erre úgy reagált, hogy az esése óta először ráterhelt a jobb hátsó lábára. Igyekezett megmutatni, hogy neki valójában nincs is semmi baja :) Persze nem tudott átverni, mert a ráterhelés csak félig-meddig ment, sajnos továbbra is fura terpeszben tartja a lábát, és nem tud igazán rálépni. Így aztán nem is sétáltunk nagyot, csak elmentünk a sarokig, aztán a másik irányba is elindultunk, elmentünk az első fáig, majd visszajöttünk. Azt a szomorú szempárt, amikor rájött, hogy most felmegyünk... Lehet, hogy bírná, ha napi kétszer-háromszor körbemásznám vele a háztömböt, de inkább nem próbálom ki, mert hátha akkor nagyon megterheli a másik lábát. Amúgy ébredés után két-három lépést is megtesz normálisan, utána kezd sántítani. Arra jöttem rá, hogy hiányzik az a tipiku...

sikerült feladni azt a mintegy 55 ezer forintnyi csekket, ami egyik napról a másikra termett a komód tetején. Ezt a rejtélyt egyébként sosem fogom megérteni. Két hónapig izgultunk, hogy miért nem küld számlát a Gázművek. Már azon gondolkoztam, hogy szólni kéne nekik, hogy nem jönnek csekkek. Meg is beszéltük Tomival, hogy ez tök fura, de megegyeztünk abban, hogy még egy ideig nem kezdünk ugrálni, hátha hirtelen megjönnek azok a számlalevelek. És akkor egyszer csak Tomi felemelt két újságot a komódról, és alatta voltak a Gázművek csekkjei. Mintegy 40 ezer forint értékben. Volt még mellette egy ELMŰ, de az nem lepett meg, mert aznap érkezett, magam hoztam fel. Másnap nyertem a késedelmi díjat a PPK-tól, ez meg így már elérte az 55 ezret. És egyikünk sem érti, hogyan kerültek oda azok a gázszámlák, amikor tényleg két hónapja izgulunk, hogy miért nem jönnek már. Pedig valamelyikünk csak felhozta őket a kis kezében. Nem vagyok hajlandó elfogadni azt a lehetőséget, hogy a Gázművek újabban te...

eltöltésére három lehetőség adódott. a. PPK könyvtárában tételkidolgozás b. sütés-főzés itthon c. alvás És én aludtam. 11-ig. Ez már biztosan nem normális dolog. Pláne úgy, hogy este egy órát töltöttem el a mai menü kitalálásával és a bevásárlólista megírásával. Már csak az vigasztal, hogy holnap is van nap, ráadásul nem is kell mennem sehova, és fél 4-ig nem is jön senki. Holnap pótlom a főzést. Mondjuk hétfőn meg pótlom a könyvtárazást.

mondtam anyunak, hogy lesz szíves azonnal elhagyni a tanári pályát, amint megvan az első iskolai lövöldözés. Nem gondoltam volna akkor, hogy már csak két hetünk van addig. Szerencsétlen gyerek... Bemegy a gyakorlatra, és nem megy többet haza, mert egy elmebeteg csoporttársa agyonlövi. Plusz meglő még három embert. Persze az első hozzászólás, amit a témában olvastam, mindjárt az volt, hogy ez a tanár hibája, akinek fogalma sincs, hogyan kell foglalkozni egy gyerekkel. Persze ez a vadbarom nem jött még rá, hogy a gyereket alapvetően a kedves szülőnek kéne nevelni, valamint egyetemre sem járt még soha, azért hiszi, hogy kivitelezhető, hogy a gyakorlatvezető foglalkozzon mind a kétszáz diákja kis lelkével. Egyszerűen nem is akarom elhinni, hogy már itt tartunk. És tényleg, szerencsétlen szülők, akik gondolták, a gyerekük biztonságban tölti a napjait az egyetemen. Ahha, persze. Tényleg csinálni kéne valamit, és szerintem is (mint egy másik hozzászóló szerint) ott kezdődik a megoldás, hogy n...

amikor nem ismerem meg egy csoporttársamat a sulin kívül, mert teljesen biztosra tudom, hogy külföldön van, és hiába nézem már fél perce, ezt a logikai törést nem sikerül helyrerántani azzal, hogy eszembe jut, talán hazajött. Illetve sikerül, csak sokkal lassabban, mint jobb napokon. Most biztos bunkónak tart. Mondjuk megérdemlem. Ez már súlyos.

A Homáron találtam a képet.

Az orvos vidáman fogadott minket, már bejelentkezés meg minden nélkül tudja a kutya nevét, olyan gyakori vendégek vagyunk náluk. Megtapogatta a kutya lábát, aztán a főorvos is, és mindketten megerősítették, hogy ínszalagszakadás. Ennek kezelési módja a cápaporc, amit egyébként hónapok óta szed a kutya, a fájdalomcsillapító, bár fájdalomra tegnap óta egyszer sem panaszkodott, a gyulladáscsökkentő, és végül a műtét, ha 1-2-3 hét alatt nem gyógyul meg szépen magától. Annyira jó lenne megúszni az öregkorát műtét nélkül, tényleg. Azt azért pozitívumként könyvelem el, hogy a rendelőben éppen ébredezett a műtéti altatásból egy vizsla, aki legalább olyan vén, mint Liza. Mondta is az asszisztens, hogy szépen ébredezik, nincs vele gond. Végső esetben ilyen ébredezést szeretnék a sajátomnak is. Addig is megkapta heti feladatnak, hogy gyógyuljon meg. Hogy növeszt magának új ínszalagot, összekötözi a régit, vagy egyéb megoldást talál ki, az nem érdekel, de gyógyuljon meg. Én meg igyekszem segíteni....

Valamint állítsátok meg a világot, ki akarok szállni.

este elesett a lépcsőn, és azóta nem hajlandó ráállni a jobb hátsó lábára. Ettől én úgy kiborultam, de úgy... Azóta mindent megint sötéten látok, és utálok mindenkit, de főleg az ELTE-t, mert ma megint megszívtam, és megint nem én tehetek róla. Mikor lesz már ennek vége?

Liza lába. Este orvos. A gyógyszerei is elfogytak. Ez önmagában 8 ezer forint, és akkor még semmit nem kezdtek a lábával. Rettenetes. Mondjuk akkor is kell, mert nem maradhat sánta. Szegény kiskutyám :(

elnevezésű játék magyar változatának címe ötvenes betűmérettel a dobozon: "Találd ki?" Innen is gratulálunk.

lecsúsztam. Kettőkor ledőltem, hogy majd négykor felkelek, elintézem a mindenféle befizetnivalókat, aztán fél 6-ra odaérek a táncra. Aha. 17:50-kor tértem magamhoz, akkor is csak azért, mert kerestek telefonon. Ez már a végkimerülés lehet.

továbbra sem lehet leadni a szakdogát. Szerintem az lesz, hogy kiírom egy CD-re, és a késedelmi díj befizetését igazoló csekkel együtt beviszem holnap. Kell a frásznak ez az izgalom, hogy lemaradok-e a honlap megjavulásáról vagy sem.

üldögél a kutyám. Nem mindennapos program ez nálunk, de most tüzel. Ettől sokat sír, nyugtalan, rágcsál. Arra a fél órára viszont, míg felveszem, megnyugszik. Néha akár el is alszik. Szóval most Lizát vigasztalom.

fel fogom pakolni a kedvenc videóimat. Az lesz a módszer, hogy egy-két napig az oldal tetején szerepelnek, aztán leköltöznek az oldal legaljára.

Ez az a film. Rendelhető Amerikából 20 illetve 30 dollárért. Azt hiszem, elkezdek reménykedni, hogy most karácsonykor is megy majd a tévében, én meg felvehetem videóra :)

a latin-amerikai filmfesztivál örömére salsa minibérletet. Tök jó :) Ma vagy szerdán el is megyek megnézni az órát, szerencsémre a Blahánál van, úgyhogy még utazni sem kell. Vagy alig. Úgy nézem, ide is csak olyan cucc kell, mint bármelyik másik táncórára. Hurrá!

esett meg, hogy Liza nem menekült el Bence elől. Még simogatni is hagyta magát. Szeme se rebbent, amikor Bence időnként belé rúgott (továbbra sem néz a lába elé, csak úgy szalad). Egyszer mordult rá a gyerekre, mégpedig akkor, amikor Bence átrongyolt az eddig beteg lábán. De a morgással egy időben már fel is pattant és arrébb ment. Gyerekkompatibilis lett a kutyánk :)

nem fogok unatkozni. Rittyenteni kell két előadást a németes államvizsgára. El kell olvasni egy nyomi történetet, és kérdéseket kell kiagyalni hozzá, amiket majd szerdán fel lehet tenni a szemináriumi csoportnak. Ha olyanom lesz, esetleg kimegyek a Vörösmarty térre, ahol megnyílt a karácsonyi vásár. Persze minden évben ugyanolyan, sőt minden évben nagyon drága, de hátha látok valakinek valamit, ami belefér az idei alacsony költségvetésbe. Az a tervem, hogy kevés pénzből ötletes leszek. Vagy sikerül, vagy nem. Közben még órát is tartok. Egyet vagy kettőt. Érdekes, amikor megbeszéljük, hogy hétfőn óra lesz, de addig még keres, és nem keres, és valószínűleg nem is jön holnap. 

Ha nekem gyerekem lesz, gyereknek fogom öltöztetni. És nem kap magassarkút legalább tizenkét-tizenhárom éves koráig, de ha olyan lesz, mint én voltam, tizenöt évesen jelenti majd be először ilyen irányú igényét. De hogy háromévesen nem fog magassarkúban bukdácsolni, az is tuti. Egyébként erre a képre találták ki azt a szót, hogy weird.

olyan sokk ért, hogy még szombatra is nehezen hevertem ki. Tomi mondta is anyunak, hogy többször újra kellett engem indítani, mire ismét működőképessé váltam. Hmm. Van benne valami :) Tomi persze legtöbbször azt javasolja, hagyjam a francba, ha valami ilyen sokk ér, de az nem én lennék. Amikor ma elmeséltem anyunak, ismét felzaklattam magam, és megint vagy egy órát rugóztam rajta. Azt hiszem, az a megoldás, hogy nem kell nekem mindent érteni. Tegnap óta egyébként fáj a bal kezemen a hüvelykujjam kivételével minden ujjam. Meg a tenyerem. Hidegben igazán durván. Így aztán most kesztyűt hordok. Tomi szerint akár ínhüvelygyulladásom is lehet. Az nagyon jó lenne, mert a bal kezemmel írok. Legyen inkább valami más! Liza már nem zoknis kutya, mert már nem nyalogatja a lábujját. A gyulladás lement róla, de sajnos a körme deformálódott, most hülyén áll :( Persze nem szólok inkább egy szót sem. Inkább ez, mint az a horror, ami kinézett nekünk két hete. Most viszont tüzel. Ez annyira nem macerás,...

Megvan az Eper és csokoládé :) Hurrá!  A következő napokban-hetekben tehát a következő filmeket KELL megnéznem: Charlie Brown karácsonyi epizódjai (talán két darab), Karácsonyi szerelem (Melissa Gilbert --> Laura Ingalls, ki más?), Charlie és a csokigyár (1971-es változat Gene Wilderrel), Pillangó hatás, Ragyogj, Az illuzionista, Stanley (aki a szerencse fia), Családom és egyéb állatfajták, Twilight (ajánlásra). Ha ez mind megvan, akkor menni KELL moziba, és akkor jön a többi: Karácsonyi ének, Koccanás, Fel!, Az időutazó felesége. Távlati terv még az Aliz Csodaországban Tim Burton-féle változata, ami majd 2010-ben jön a mozikba. Azt hiszem, filmes ügyekben ennyi. Ja, és ki kell deríteni, mi volt a címe annak a zseniális görög-magyar koprodukcióban készült filmnek, amit tavaly december 24-én hajnali egy és három között láttam, mert az nekem kell, azt meg akarom nézni még sokszor, és a barátnőimnek meg az anyukámnak is meg szeretném mutatni, annyira zseniálisnak tartom. Mindjárt megke...

Az énekes is, a zsűri is, a közönség is, Nórika is. És nem enged embedelni, a fene. Pedig úgy lenne igazán jó. De akkor itt a link:  http://www.youtube.com/watch?v=XHlTYqILTfU Légyszi, légyszi, nézzétek meg! P.S.: Hehh, megoldottam. Ugye, látjátok a videót a lap tetején? :)

meg azért váltott színt menet közben, mert a szöveg felét Wordből szúrtam be. Esetleg valakinek van ötlete, hogyan lehet megakadályozni a háttérváltást?

Előtte még elmondanám, hogy végigjátszottam a plimoth honlapon található játékot (vagy nem játékot, attól függ), és nagyon-nagyon tetszik, és még új dolgokat is megtudtam a hálaadással kapcsolatban, ami sosem árt. Rengeteg kreatív feladatot lehet csinálni a honlapon található rengeteg anyag alapján, talán egyszer csinálok is. A kedvencem talán az a rész, amikor William Bradford levelének egy részletét felolvassa egy pasi - korabeli angol kiejtéssel. Nagyon jó még a végén az, amikor középpontba állítanak egy-egy eseményt a Mayflowerrel meg a hálaadással kapcsolatban, és szembeállítják az első telepesek meg az indiánok véleményét, szempontját. Érdemes végigmenni azon az oldalon, tényleg. Persze nem most értem haza a latin-amerikai filmfesztiválról, de a csokitorta most lett kész. Mint azt tőlem már megszokhattuk, ez is alter lett. Pedig most még a morzsát sem hagytam ki belőle. Minden benne van, mindenből annyi van benne, amennyit a recept előír, és mégis érdekes lett. Mármint a kinézete...

a tanári szakdogától is megszabadultam :) Mivel 8 helyett fél 10-kor ébredtem, nem mentem el a postára, mert nem tudtam, meddig van ma az információs iroda, és a csekk leadására még van tíz napom, a szakdoga leadására meg a mai volt az utolsó. Mint kiderült, kár is lett volna sietnem a postára, az ugyanis 10-kor bezárt, mert 2-ig áramszünet van a körúton. Érdekes módon nem azok az üzletek maradtak nyitva, amelyekről azt gondolnám, sötétben is kell nekik a bevétel, így például bezárt a textilbolt meg a cipőbolt is. Nyitva van viszont az 1 eurós bolt, ahol sötétben lehet vásárolni, elég vicces lehet, valamint a zöldséges meg a lottózó. Ez utóbbi áramfejlesztővel trükközik, hadd dőljön a nép abban a 4 órában is. Az élelmiszerbolt meg bezárt. Fura. A lényeg annyi, hogy elmentem a reprográfiába, ahol szépen spirálozták a szakdogát, aztán beloholtam a PPK-ra, ahol kiderült, hogy péntekenként 1-ig vannak, és leadtam a cuccot. Több furát is megfigyeltem. Van a neten (szintén google-lal érdemes...

http://www.plimoth.org/education/olc/intro.html  --> Szuper interaktív (angol) feladat hálaadás témakörben gyerekeknek.

Éjjel horrorfilmet álmodtam. De nem akármilyet. Ugyan nálam horrorfilmből eddigi egyetlen élmény a Sikoly, megkockáztatom, hogy ilyen horrort a horrorfilmek készítői sem találnak ki. És a legdurvább, hogy még rémálomnak sem nevezném, mert nem ijedtem meg, csak megállapítottam, hogy nem bírom a vért. Jesszusom.

Akit esetleg érdekel, tekintse meg a http://90es.blog.hu oldalt, amely a 90-es éveket mutatja be, így első blikkre főként a zenét meg a filmeket. Nekem nagyon érdekes élmény, mert az első tíz percben összesen kb. kettő darab olyan számot találtam, amit ismerek :D Jó, én mondjuk 2000-ben is csak 13 éves voltam, talán ez a magyarázat. Mindenesetre nekem tetszik az oldal, fogom böngészni üres óráimban. Na, most már sehogy nem linkel. Tök jó :)

Oprah 2011-ben befejezi a talk show-ját. Ez kész. Mindenki azt nézi, még Peg Bundy is (:P). Leesett az állam, amikor a Washington Post weboldalának hírlevelében megláttam ezt a cikkcímet. A cikket most nem tudom végigolvasni, mert valami kegyetlen fáradt vagyok, és mire eljutok egy mondat végére, elfelejtem az elejét meg a közepét, de holnap elolvasom (ha addig el nem felejtem), és álmélkodom tovább. Ma a következő kifejezés hangzott el egy magyar sorozatban (na jó, úgyis tudja mindenki, hogy ez a Barátok közt :D): "Minden valószínűség szerint lehetséges." Ezúton is gratulálok annak, aki ezt összehozta. A híradó már olyan gáz, hogy minden este megfogadom, le fogok szokni róla. Pl. valamelyik mészárlás (mostanában viszonylag sokról beszéltek) rövid összefoglalása után Szellő István azt mondja: "További sokkoló videófelvételekért látogassák meg internetes hírportálunkat..." Ez milyen? Egyáltalán minek vannak további sokkoló felvételek az internetes hírportálon? Aztán ...

a PPK honlapján megtalálható az információs iroda nyitva tartása, amiből megtudnám, hogy holnap mettől meddig vihetem a szakdogámat, tehát mikorra menjek köttetni, és ha azt mondják, hogy a hőkötéshez vigyek előlapot meg hátlapot (bár remélem, nem mondják), akkor a 10-kor nyitó ápiszok mellett vajon mennyire kell tövig rágnom a körmöm/megtépkedni a szám/szétkaparni az arcom izgalmamban, hogy odaérek-e még. Mert holnap ugye péntek. Természetesen a PPK honlapján ez az információ nem elérhető. Amúgy megtaláltam ám fentebbi információ keresése közben, hogy hol hirdették olyan marha nagy betűkkel, hogy okt. 20. a képesítő vizsgára való jelentkezés határideje. Nagyon vicces. Naná, hogy az apróbetűben volt elrejtve. Valamelyik főmenü kb. hatodik aloldalán. Persze eléggé valószínűtlen volt, hogy ezt én majd itt keresni fogom, amikor aktuális volt a téma, mert azt sem tudtam, hogy ennek van határideje. Őszintén szólva azt hittem, majd a szakdoga leadásakor kitöltök egy papírt, hogy államvizsgáz...

azt a tényt, hogy a szombati programra is jó lenne megvenni a jegyet, és jó lenne ezt a Bárka Kikötő Jegyirodában intézni, ami a Ráday utcában található. (A program amúgy a  http://www.latinfilmfesztival.hu/ -n megtekinthető, csatlakozzon, aki szeretne, a filmek feliratosak, az előadások magyar nyelvűek, diákoknak a napijegy 1500 Ft, nem diákoknak 2000 Ft.) Olyan jó lenne, ha ezt a rengeteg mindent sikerülne abszolválni holnap. Annyira büszke lennék magamra. Továbbá nem értem, miért nem enged a blog fényképet gépről bejegyzésbe beszúrni, videót beágyazni, illetve linkelni (mármint olyan szuperül, hogy azt írom, itt megtekinthető, és az itt egy hiperhivatkozás). Valaki érti?

Éreztem, hogy valamikor éjfél környékén látok majd neki az átolvasásnak, amikor már nagyon fáradt leszek, és semmi kedvem nem lesz az egészhez. Lehet ez negatív programozás, vagy egyszerűen csak önismeret. Ja, és mindenki szurkoljon, hogy reggel ne felejtsem el beköttetni, aztán feladni a büntit, kitölteni a kérvényt, lefénymásolni a befizetett csekket, bemenni a PPK-ra, és leadni az egész pakkot! Persze a szakdolgozat része a fontosabb, mert annak holnap van a leadási határideje, de azért nem ártana, ha a csekket is elintézném.

Különböző bulvároldalak cikkeinek címei. Gyakorlatilag fél órája sírva röhögök. "Megszólal a Benkő műsor fodrásznőjének 14 éves lánya!" "Titkos felvételek Iglesias izmos felsőtestéről" "Döbbenet! Jackson fia fehéredni kezdett!" "Elcsúszott a fél melle a Csillag születik sztárjának!" "Peller Mariann köhögőrohamot kapott!" Valamint ma azt is megtudhattam, hogy Abraham Lincolnt 1891. márciusában iktatták be, amikor is nagyon el volt foglalva a polgárháborúval. Ma is érdemes volt felkelni.... Úúúristen :O

"Jó volt a részesének lenni." Tényleg jó volt. Nekik sokkal több ideig, mint nekem, de azért nekem is 12 évig. És nagyon sajnálom, hogy ez van.

de azért elmondanám, hogy engem továbbra is zavar a helyesírási meg a fordítási hiba, főként borítón, mert borzasztóan igénytelennek tartom. Így például rendkívül igénytelen az is, hogy Joanne Harris "Sleep, Pale Sister" című regényét a következő címmel sikerült kiadni X példányban: "Aludj kislány". Biztosan nehéz lett volna odarakni azt a nyomorult vesszőt, biztosan nehéz lett volna utánanézni, kell-e oda vessző, ha már esetleg címet adunk, és biztosan nehéz lett volna észrevenni, hogy ezúttal még az angol eredeti is segít, amiben az állítmány után ott a vessző. Biztosan megoldhatatlan feladat volt. Viszont címnek elég égő ez így. (És nem azt mondom, hogy egy könyvben nem lehet vesszőhiba, mert lehet. 100-200-300 oldal, akárhányan nézik is át, mindig fog maradni benne egy-két baki. De azért azt az egy-két bakit mindjárt a borítóra tenni elég ciki.)

egyszerűen undorító. Hihetetlen, hogy egy véleményt nem bírnak kulturáltan megfogalmazni és cikkbe foglalni. Azért tán kicsit erős, hogy "az éjfél utáni tíz másodperc csend volt a Sláger 12 évének legjobb műsora". Most én sem leszek kulturált. Anyátok, SzabóZ meg kiricsizoltan. Anyátok.

szeretném megjegyezni, hogy a fórumok alapján erről is egyedül az mszp tehet, és majd ebből a szempontból is eljön a Kánaán tavasszal. Érdekes, ezek az emberek kicsit lemaradtak a mutyi részleteiről. Ezek az emberek mindig mindenről lemaradnak.

Egyelőre Edie Brittet gyászolják a Lila akác közben, aztán éjfélig Danubiust hallgatok. Végül is ma van rá utoljára alkalmam.

Fél órát beszélt mindenféle érdekességről, és felolvasott két könyvéből, amiket különösen nagyon szeret. Az egyik az Urak és játékosok, a másik a Partvidékiek. Az előbbi azért olyan fontos neki, mert 15 évig tanított egy fiúiskolában Észak-Angliában, és részben az ottani élményeiből írta a könyvet, az utóbbi meg azért, mert egy szigetről szól, és számára különleges élményt jelent egy szigeten élni, úgyhogy megírta, nagyjából milyen is. Kiderült amúgy, hogy nagyon szereti a hidakat, mert egy kedves gyerekkori emléke fűződik hozzájuk (azt gondolta, a hidakon trollok élnek, és rendszeresen vitt nekik enni), ezért nagyon örült, amikor tegnap kocsival átvitték a Lánchídon, valamint nagyon szereti a lányát, egy csomót beszélt róla. Azt is mondta, hogy soha annyi energiát karácsonyi ajándékba még nem fektetett, mint amikor 6-7 éve a lánya a Harry Potter harmadik részét kérte kazettán, és kiderült, hogy az csak márciusban jelenik meg, és elment egy barátja stúdiójába, ahol összesen hatvanegyné...

South Park, 1. évad 13. rész, 7:35. Innentől 10 másodpercet érdemes megnézni legalább. Döbbenet, milyen megoldások születnek :O - Miért van rajtad rézbőrűjelmez? - Indiai vagyok. Uhh. (Valamiért nem engedi beágyazni a videót, úgyhogy a link:  http://www.indavideo.hu/video/South_Park_1evad___13resz?action=video_site&video_title=South_Park_1evad___13resz%3Ftoken%3Df1926d563b169d378b710e651bf2f054 )

álmában ugat. Ilyet egyszer mindenkinek látnia kéne. Annyira aranyos, amilyen csak kiskutya meg kisgyerek lehet :)

"Kedvenc" tanáromról a következő kedves anekdota kering az egyetemen. Van nálunk egy vak lány, aki szerintem vagy a mi képzésünkben angolos, vagy BA-s (de tuti, hogy nem a mi képzésünkben amerikanisztikás). Ez a lány augusztus végén, szeptember elején szemműtéten esett át, így aztán lemaradt a tárgyfelvételről. A TO-n megengedték neki, hogy utólag felvegye a tárgyait, de ezt persze az adott tárgyak oktatóival is meg kellett beszélnie. Nos, a története meghallgatása után ez a kedves tanár azt találta mondani, hogy a tárgyfelvételi időszak már véget ért, a TO nem szólhat bele abba, hogy ő kit vesz fel az órájára, valamint vannak bizonyos szabályok, és azokat ennek a vak lánynak is be kell tartani, mint mindenki másnak. Nem tudom, végül bekerült-e szegény lány az órára, de ez akkora szemét húzás a tanár részéről, hogy az már egészen hihetetlen. Döbbenet, milyen emberek vannak.

voltam műfordító eventen. Majdnem. Végül nagyon hülye okokból kifolyólag mégsem. Remélem, lesz legközelebb.

Fizessük be a számlákat a postán!

A tanári képesítő vizsga 3400 forintba fog fájni nekem, mert pótdíjat kell fizetnem. A jó hír az, hogy legalább nem szívatnak meg azzal, hogy csak nyáron mehetek.

Úgy tűnik, anyu elérte, amit szeretett volna. Bence sokáig hívta mamának, ő meg már kezdett beletörődni a helyzetbe. És akkor vasárnap a Tropicariumban Bence azt mondta neki, nyanyi. Ez azt jelenti, hogy végül mégis Nagyinak fogja szólítani :) Illetve úgy szólítja már most is, csak egyelőre nem tudja kimondani. Tök jó :) Amúgy a neveket már egészen szépen tudja. Apa-anya persze tökéletesen megy, van még papa, Apppíííí (ez Matyi), Pupi (ez Tomi), és szerintem az én nevemet tudja, legalábbis többször hallani véltem már helyes alakban. Ja, még egy. Múlt vasárnap Katáék korábban mentek anyuékhoz, így ők értek oda előbb, nem mi. Anyu Bencének: Lucáék is jönnek. Bence válaszul: Vauvau. :)

A Magyar vándor felkerült a tíz legrosszabb magyar közönségfilm listájára. Köpni-nyelni nem tudtam hirtelen, amikor megláttam. Nekem talán a kedvenc magyar vígjátékom. Örülnék, ha a kutyám csukott szemmel aludna. Igazán. Az eltűnt magyar hegymászók valószínűleg már nem kerülnek elő. Azt gyanítják a hozzáértők, hogy jégomlás temette őket maga alá. (Itt jegyezném meg, hogy kicsit bosszantott a szakértő azon megjegyzése, miszerint vagy álmukban, vagy mászás közben érte őket a baleset. Ki hitte volna.) Az alaptáborból lehoztak személyes tárgyakat, hálózsákokat, ételt. Mekkora ciki lett volna, ha egyszerűen csak elmennek mászni, és mikor visszaérnek, azt látják, hogy kirabolták őket. Ott a semmi közepén. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy szerintem meredek ötlet volt kipakolni a táborukat. Akkor is, ha én nem értek hozzá, az meg igen, aki kipakolt. Nem találok angol feliratot a Charlie Brown Thanksgiving című rajzfilmhez, pedig lassan hálaadás, és két embernek is szeretném megmutatni a mes...

"Jegyek valamilyen sporteseményre, paintballra, bármire, ami aktív tevékenységet takar. Sporteszközök, elektronikus játékok, DVD lejátszó, autó hifi, bokszzsák, versenykerékpár, nagy tárolódobozok, üvegdíszek, kényeztető wellness hétvége, egy elegáns óra, hogy a mindig menőkében lévő Kos sehonnan se késsen el." Ezek közül legnagyobb sikere kétségtelenül az autós hifinek lenne :D Egyébként meg nem is vagyok mindig "menőkében". Csak az ébredés megy nehezen, de Tomi már lestoppolta a vekkert. A többiről nem nagyon tudok mit mondani. Focimeccsre, kosármeccsre, meg úgy egyáltalán bármilyen meccsre nem szívesen mennék. Valószínűleg tényleg az van, amit már régóta gyanítok magammal kapcsolatban. Mindennek örülök, csak van egy-két kivétel. Ennél nagyobb gond, hogy a többiek minek örülnének :) Hmm.

Ma ismét kontrollon voltunk. Mondta a doktornő, hogy lejjebb ment a duzzanat, úgyhogy kivárunk. Aztán mondta, hogy mégis inkább röntgen, mert ha a csonton van a daganat, akkor nincs értelme várni: vágnak. A röntgen pedig azt derítette ki, hogy nem a csonton van a daganat, sőt egyáltalán nincs is daganat. Beleléphetett valamibe a kutya, és tényleg csak annyi van, hogy gyulladt-gennyes a lábujja. Be kell szednie az antibiotikum maradékát, rá kell kenni a maradék krémet, mosni kell kamillával, és egyszer csak elmúlik. Még most sem hiszem el egészen. Annyira jó :)

Említettem már, hogy tököm tele az ELTE-vel? Kiderült, hogy marhára lecsúsztam a tanári képesítő vizsgára jelentkezésről, aminek a határideje okt. 20. volt. Állítólag ezt kiírták a honlapra is. Érdekes, mert szeptember óta kb. hetente nézem a noymorult a honlapot, és erre még csak utalást sem találtam. Most írhatok kérvényt, és fizethetek olyanért, amit ők csesztek el. Szerdán írtam a németes konzulensnek, hogy a korpuszt beköttessem a szakdogával együtt, vagy az amúgy is kötelező CD-n adjam le. Mivel péntek reggelig nem jött válasz, beírtam a bibliográfiába, hogy a korpusz a CD-n található, és leadtam a szakdogát. Természetesen vasárnap este megérkezett a válasz, hogy inkább köttessem be. Bevittem a 11-re elkészült esszét meg a két szakdogát CD-n. Az esszét leadtam, majd Hermina azt mondta, nem tud mit csinálni a CD-vel, CD-t nem kell leadni. Marhára örülök, még jó, hogy a TO szerint kell. Oké, eltette a CD-t, majd odaadja az opponensnek. Nem tudom, miért van az az érzésem, hogy ezt a...

Eddig bírtam. Most elmegyek lefeküdni, de nyolckor felkelek, és megírom a maradék három oldalt. Remélhetőleg menni fog. Aztán még kell egy borító, egy irodalomlista, egy átfutás, hogy ne legyen benne túl sok túl gáz hiba, aztán ki kell nyomtatni, össze kell tűzni, és be kell vinni a suliba. Legkésőbb 1-kor el kell indulni, úgyhogy nagyon bele kell húznom reggel, hogy ez mind meglegyen.

a tanári szakdoga, már el is küldtem. Még ki kéne préselni magamból hét oldalt a németes esszéhez. Ez eléggé sokkoló, mert egész nap azzal biztattam magam, hogy már csak öt oldal van. És nem. Még hét. Ez szörnyű. És holnap le kell adnom. Mégpedig legkésőbb fél 2-kor, mert fél 3-kor már tanítok is, és a titkárság 3-kor zár. Jaj. Ráadásul megnéztem a tanári képesítő vizsga témaköreit, amik közül egyet kell választani, és már eldöntöttem nagy nehezen, hogy a tanórai és tanórán kívüli tevékenységből készülök, erre ilyeneket kérdez, hogy miért jó az erdei iskola, és meséljek erről a tangyak alapján. Hát, basszus, nem voltam erdei iskolában, sőt egyik gyakorlósulim sem szervez erdei iskolát. Így aztán nem akarok erről beszélgetni majd. A legjobb mégis az, hogy online kell jelentkezni a vizsgára, és nem tudom, hogy meddig, mert nem működik a link, ahol ez az egész kiderülhetne és elintézhető lenne. Nem akarok már egyetemista lenni. Nem bírom ezt a stresszt.

gyakorlatilag használhatatlan. Kb. a második lépésnél esik a lábáról. Amikor meg nem esett le, akkor is nagyon lecsúszott, ezért egy átlagosan két percet igénylő útszakaszt 20 perc alatt tettünk meg. Ettől én annyira frusztrált lettem, hogy leszedtem a cipőt, és a következő átlag két perces útszakaszt, ami hazáig még hátra volt, két perc alatt sikerült is letudni. Utálom ezt a cipőt. És külön utálom, hogy háromezer forintunkba került.

Lizának lett cipőcskéje. Nem szereti, de eltűri. Gyakorlatilag bármit elfogad tőlünk, igaz, néha hisztizik meg durcizik, de ma még ez sem volt. Egyszerűen tudomásul vette, hogy ezt találtuk ki. Egyébként pedig nagyon okos, és nem igaz, hogy az idős kutyák már nem tanulnak újat. A kondicionálás nagyon szépen működik nála továbbra is. Kétszer került zacskó a zoknis lábára séta előtt. A következő alkalommal már ment a pórázáért, amikor meglátta a kezemben a zacskót. A lábápolós hercehurcát továbbra sem szereti, mindig sír közben, de ez van, muszáj. Kereken öt évvel ezelőtti msn beszélgetésre akadtam a gépemen, és elolvastam. Két éve nagyon kerestem pont ezt a logot, de akkor nem volt meg. Érdekes volt olvasni. Elég idegesítő tini lehettem. És persze nagyon kilóg a lóláb. Megnéztem a Charlie Brown és a hálaadás c. mesét, és a vége annyira szomorú szerintem, hogy majdnem sírtam.  Tomi szerint elmesélés alapján ez nem is olyan szomorú. Nekem az. Voltunk Tropicariumban anyuékkal és Katáékkal....

szeretném, ha előkerülnének a hegymászók, és épségben hazajönnének.

Ma voltunk orvosnál kontrollon. Egy új, fiatal lányhoz kerültünk be, aminek én azért nem örültem, mert a doktornő direkt azért hívott mára, hogy ő nézhesse meg, hogyan változott a helyzet, hiszen ő látta Lizát hétfőn. De mindegy, ez a lány is állatorvos, ha idevették, akkor biztos, hogy jó is. Ez egy oylan hely. Liza úgy indított, hogy amint a folyosón meglátta az új lányt meg az új asszisztenst, ugatásban tört ki, ami marhára nem jellemző rá. Nem is értettük, miért csinálja. A végén szájkosarat kapott a vizsgálóasztalon, mert morgott az orvosra. Sosem csinált még ilyet. Mindenesetre a fiatal doktornő megnyomogatta Liza lábujját, és azt mondta, ez nagyon szépen meggyógyult, úgy tűnik, bár a gyógyszerét azért még adhatjuk neki, de várjunk egy kicsit, jön Andrea doktornő, aki hétfőn látta, és ő mondja majd meg a végleges ítéletet. Kis szívem ekkor repesett, hogy de jó, ezen is túlvagyunk. A fiatal lány átment a másik rendelőbe Andreához, aki elmesélte, pontosan mi is volt a baj hétfőn, m...

az állatorvoshoz. Izgulok.

Leadtam az amerikanisztikás és a németes szakdogát. Reggel 8 után pár perccel már a reprográfiában voltam, ami nagyon kellemes hely, csendesen búgnak a gépek, és kedvesek az ott dolgozók. Kinyomtatták 100 g-os papírra a szakdogáimat 2-2 példányban. Hadd emlékezzek meg arról, miért is lett végül a 100 g-os a befutó. Van a 80-as meg a 100-as. A 80-asra nyomtatva 10 Ft egy oldal, a 100-as esetében 15. Az a reklámszöveg, hogy a képek meg az ábrák sokkal szebben néznek ki, ha 100-asra nyomtatják őket. Mivel smucig vagyok, ráadásul ez az egész buli anyuék pénzéből megy, igyekeztem a lehető legkedvezőbb áron kijönni a történetből, ezért úgy döntöttem, 80 g-os lesz, "oszt" annyi. Ámde tegnap este 11 körül, amikor már össz funkcióm/tevékenységi köröm az volt, hogy hisztiztem (mert hulla voltam, és utáltam, hogy még mindig a nyomorult németes szakdoga formázgatásával szívok), Tomi megkérdezte, hogy ugye 100-asra nyomtatok. Mondtam, hogy nem, mert én tojok már erre az egészre, nem érdek...

persze azok is amerikaiak voltak, akik 1999 utolsó napjait nagybevásárlással töltötték, hogy legyen otthon több hónapra elég élelmiszer, amikor 2000 első pillanatában eljön a világvége. Lehet, hogy nem jól értik a szót.   (Ez ugyan általánosítás, de nem hiszem azt, hogy minden egyes amerikaira igaz. Csak sokra.)

A This Is It előtt ment az ajánlója a moziban.   Egyszerűen nem értem ezt a filmet. Oké, a maják kiszámolták, hogy 2012. dec. 21-én elpusztul a világ, kész, passz, nyekk. Oké, egy sor látványos effekt során a Szent Péter(-)bazilika agyonnyom egy rakás hívőt, elsüllyednek a városok, és úgy általában eljön az Apokalipszis. Ez így oké, bár eléggé felesleges filmet csinálni róla, de ez csak az én véleményem. De hogy egy maroknyi ember elkezdjen nyígni, hogy ők nem akarnak meghalni, ők akkor is kitalálják, hogyan menekülhetnének meg.... Ez kész. És akkor jönnek ezek az iszonyú blőd jelenetek, hogy a pasi meg a nő telefonon beszélget, miközben összedől a világ, a nő zokog, a pasi meg a következőt bírja mondani: "Ha csak te túléled, nekem már megérte", vagy valami hasonló. El is képzeltem, mekkora buli lenne a nőnek egyes egyedül túlélni a világvégét. Mennyire rohadtul unatkozna hátralévő 30-40 évében tök egyedül. Lehet, hogy ezért sír annyira.   Ha nekem azt mondják mondjuk a tévéb...

Most akkor a könyvet elolvassuk vagy kiolvassuk? Margit néni négy évig következetesen és fáradhatatlanul kijavított mindenkit, aki kiolvasott egy könyvet, ezért ez a szóhasználat bántja a fülemet. Ellenben olyan sok helyen hallom és olvasom, hogy már nem vagyok biztos benne, melyik a helyes. Esetleg mindkettő?

két darab írható CD. Nagyon gyorsan. Különben hogyan is tudnám leadni a megfelelő tanszékeken a szakdolgozataimat elektronikus formában, hogy ellenőrizhessék, nem plagizáltam-e véletlenül.

újabb lexikai elemmel gazdagodott, melyet csak a szakdolgozatírásnak köszönhetek: "rókafarkafűrész". Csodálatos. Németül is tanulja meg mindenki: der Fuchsschwanz.     Persze a köznyelvben rókafarkú fűrész néven terjedt el, de a szótárban fellelhető rókafarkafűrész azért sokkal viccesebb. Azt meg mondanom sem kell, hogy fogalmam sincs, mitől más ez a fűrész, mint a többi, pedig még egy erdészeti szakcikket is átfutottam magyarázatért. (Amúgy szakdogát írok, igen, csak kicsit nehezen megy az összpontosítás, ezért van időm blogbejegyzéseket alkotni és rókafarkafűrészről képet meg leírást keresni a neten.)

akkor is résen volt, amikor hétfőn az állatorvosnál a Híradóban látottak alapján azt mondtam, ezen a héten nem megyek metróval suliba. Ez amúgy nem volt meggondolatlan kijelentés, mivel félévente kb. kétszer tömegközlekedek az egyetemre, egyébként mindig sétálok, hóban-fagyban-ötven fokban. "Óvatosan fúrnak" címmel ment le az összeállítás az RTL-en (milyen röhejes cím), hogy alig másfél méter lesz a hármas meg a négyes metró alagútja között a Kálvinon, és a héten ér oda a fúrópajzs, és nagyon óvatosan fognak majd fúrni, be ne omoljon a hetvenes években épített hármas metrós alagút. Gondoltam, akar a halál egy beomlott alagútban rekedni. Ezek után kedden és szerdán is metróval mentem suliba a Ferenc körúttól a Ferenciek teréig, mert a szakadó eső meg a nehéz laptop elvette a kedvemet a húsz perc sétától. Még szerencse, hogy Murphy nem volt annyira vicces kedvében, hogy rám omlassza az alagutat csakazértis, poénból.

a karácsony folyik október közepe óta. Mindenhol karácsonyi vásár, minden könyvkiadótól és könyvesbolttól, aminek a hírlevelére feliratkoztam (és az bizony nem kevés...) karácsonyi akciók, adjál karácsonyra albumot, vegyél karácsonyra krimit... És én még mindig a szakdogán kotlok. Ez hihetetlen. Jó, azért azt hozzá kell tennem, hogy a nagy karácsonyi láz közepette az első ajándékot már megrendeltem, de nem árulom el, kinek és mit, mert hátha olvas. Amúgy 90%, hogy nem, na de az a 10% még mindig ott van, és hát ugye Murphy mindig résen van. Ha egyszer eljön a szakdogaleadások pillanata, én úgy körülnézek karácsonyi ajándék fronton, de úgy....

Ahhoz képest, hogy csak két hétig megy a mozikban, még jövő szerdáig tuti megtekinthető, ami ugye már három hét okt. 28-tól. Nem mintha bánnám, mert alapvetően idiótaságnak tartom, hogy egy filmet csak két hétig mutassanak, csak akkor nem értem, minek stresszelik a dolgozó jónépet (hehe), hogy csak két hétig mehetnek megnézni, miközben nem is.   A filmet elnézve ez nem valami két perc alatt összegányolt izé lett volna. Nagyon komoly koncertturné lett volna belőle. Nagyon sokat dolgoztak rajta, egyszerűen döbbenet számomra, hogy mennyire kidolgoztak minden apró részletet. És mennyi technikát meg látványelemet akartak bele... És mindenről Jacko döntött. Nekem ez is fura, mert azt gondoltam volna, hogy van egy kreatív csapat a háttérben, akik kitalálják, hogy mi mikor hogyan robban és villan, Jackónak meg annyi a dolga, hogy énekel és táncol. És abszolút nem. A táncosok kiválasztásától kezdve az effekteken át az utolsó szög elhelyezkedésébe is beleszólása volt. Ez valahol tök jó, így igaz...

A sok hányadék ronda ocsmányság után végre találtam egy boltot, ahol normális kutyaruhát kapni. Mivel az orvos szerint Lizának hétfőtől cipő kell. Mert amputálják a lábujját... én nagyon erősen bízom benne és programozom, hogy nem, de ha nekem lesz igazam, attól még kaphat cipőt, hogy ne fázzon télen a csülke. Szóval végre találtam olyan boltot, ahol egészségügyi kutyacipő néven tök egyszerű, fekete csukát adnak mind a négy kutyacsülökre 2550 Ft-ért. Ezt még meg is tudjuk fizetni. Ha már odatévedtem, megnéztem, mi a helyzet pulcsifronton, és Lizának pulcsija is innen lesz. Teljesen normális kinézetű darabokat árulnak 1900 és 4000 Ft közötti áron.   Amúgy most éppen a székem mellett alszik, és átöleli a zoknis lábával a lábamat. Mégiscsak szeret. Pedig ma már letuszkoltam a torkán egy fél gyógyszert, és még a lábával kapcsolatos mizériát is végigcsináljuk egy óra múlva, de úgy tűnik, felfogta, hogy ez érte van, ezért már nem duzzog.   Egyéb esemény: Tomi kapott egy laptopot, minek örömé...

Minden rossz.     A németes konzulens azt mondta, az első húsz oldalt foglaljam össze öt oldalban, aztán szépen írjak még 15 oldalt a szinonimákról és a poliszémiáról. Nem tudok. Összesen talán három-négy oldalt húztam ki, és ennyit is írtam vissza, vagy talán ennyit sem. Fáradt vagyok, kimerült, elkeseredett, elegem van mindenből, és ezen a rohadt németen kívül nyomaszt még, hogy reggel 10-re kell(ett volna) írni egy tíz oldalas esszét, ami persze nincs meg, és a tanári szakdogát holnap el kell küldenem a konzulensek. Eközben hétfőn le kell adni az amerikanisztikás és a németes szakdogát, vagyis holnap le kell adnom a rendelést a borítókra, ami egy kisebb vagyon lesz, aztán pénteken legkésőbb be kell vinnem a dolgozatokat is, hogy nyomtassák ki és kössék be őket. Akkor talán még pénteken megkapom őket a kezembe, és még aznap vagy hétfőn leadhatom őket. A németes konzulens szerint ki tudok fogni olyan opponenst, aki visszadobja a szakdogát azért, mert a bevezető túl általános. Nem tudo...

Nincs jó napom. Este elvittük orvoshoz Lizát, aki ahelyett, hogy azt mondta volna, érzéstelenítés-felvágás-gennykiszedés, azt mondta, rák és amputáció. Ettől eléggé padlót fogtam. Liza kapott szurit, krémet meg gyógyszert, az utóbbi kettőt péntekig kell szorgosan használni. Pénteken vissza kell vele menni, és ha a lábujja nem lesz kisebb addigra, akkor vért vesznek tőle, és hétfőn leveszik a lábujját. Ráadásul, ha jól értettem, nem is csak azt az egyet, hanem kettőt-hármat is. Altatásban. El vagyok keseredve. Nem akarok altatást, nem akarom, hogy levágják a lábujjait, nem akarom, hogy már megint a rákkal legyen baja. Ezt az egészet nem akarom. Azt akarom, hogy az egy gyulladás legyen, ami péntekre lemegy róla, és hagyják őt békén. A rák meg az orvosok is. Péntekig azt fogom programozni, hogy menjen le a duzzanat, remélem, bejön. Ha nem, akkor jön az új program. Lizát egyelőre annyiban érinti a történet, hogy bekentem a lábát az új krémmel, és most Tomi egyik zoknijában nyomul, amit szi...

Liza reggelre ismét kidekorálta a szobát, így aztán takarítással kezdhettem a napot. Persze éjjel, miután elaludtam, leszedte a kötést a lábáról, így aztán szabad sebbel mentünk sétálni a koszos-mocskos körútra. A jó hír az, hogy tegnap nem túl mélyen vált szét a lábujja, amikor szétharapta, mert reggelre (talán a Betadine-tól) többé-kevésbé ősszeforrt. A séta után alaposan megmostam a sérült lábat, kamillateás vattába csavartam, amit oda is ragasztottam, húztam rá egy zacskót, és azt is odaragasztottam. Liza most nagyon sajnálja is magát, egész nap egyszer sem mászott ki eddig a kosarából, csak búsul csendesen. Elvileg este elvisszük orvoshoz. Remélem, nem vágják fel a lábujját, csak adnak rá valami krémet. Én már a tegnapi reccsenés utáni állapot megtekintésétől is kis híján elájultam... Ez van, ennyit bírok. Úgyhogy inkább vágásmentes megoldást szeretnék. Meg persze azt gondolom, Liza is annak örülne jobban.

Az egyik tanárom, akinek a két tangyakos hiányzás miatt választ kellett írnom egy kérdésre egy szöveggel kapcsolatban, köszöni meggyőző válaszom.   Az amerikanisztikás konzulensem, akinek elküldtem a szakdoga végleges változatát, gratulált ahhoz, hogy készen vagyok, és azt mondta, nagyszerű munkát végeztem, büszke lehetek magamra, most pedig dőljek hátra és pihenjek.   A férfi, akinek elküldtem a könyve egy részletét magyarról angolra lefordítva, azt írta vissza, hogy nem én nyertem, de a magyarországi jelentkezők közül az én megoldásom volt a legjobb, de egy Amerikában élő magyart választott végül.

Az amerikanisztikás szakdogám elnyerte végleges formáját. Egyeztettem a szövegben található idézeteket a works citeddal, pótoltam a hiányosságokat. Nem merek többet beleolvasni államvizsgáig, mert nem akarok most már frászt kapni, hogy itt is egy hiba, ott is lehetne másként, stb. Kész, lezártam. Még egyet fogok megnézni, mielőtt elviszem beköttetni, ez pedig az lesz, hogy megvan-e a 25 könyv és a 4 cikk, ami a kötelező minimum. Amúgy meg kell lennie, egyszer már összeszámoltam. De most megint :)   A tanári szakdogából megvan 8 oldal, kell még legalább 7. Holnap meglesz, legalábbis remélem. A holnapomra több verzió létezik egyébként. Mindenképpen nyolckor kelek. Ha a tanárival kezdek, annak meg kéne lenni délre, aztán megírnám az esszét szerdára a tegnap gyűjtött források alapján, aztán úgy este hét-nyolc körül jutnék hozzá a németes szakdogához, amiben átjavítgatnám a dolgokat, és megcsinálnám a maradék négy-öt diagramot. Másik lehetőség, hogy a némettel kezdek, az esszével folytatom,...