Ma először

esett meg, hogy Liza nem menekült el Bence elől. Még simogatni is hagyta magát. Szeme se rebbent, amikor Bence időnként belé rúgott (továbbra sem néz a lába elé, csak úgy szalad). Egyszer mordult rá a gyerekre, mégpedig akkor, amikor Bence átrongyolt az eddig beteg lábán. De a morgással egy időben már fel is pattant és arrébb ment. Gyerekkompatibilis lett a kutyánk :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai