A jazzről

lecsúsztam. Kettőkor ledőltem, hogy majd négykor felkelek, elintézem a mindenféle befizetnivalókat, aztán fél 6-ra odaérek a táncra. Aha. 17:50-kor tértem magamhoz, akkor is csak azért, mert kerestek telefonon. Ez már a végkimerülés lehet.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai