Pénteken

olyan sokk ért, hogy még szombatra is nehezen hevertem ki. Tomi mondta is anyunak, hogy többször újra kellett engem indítani, mire ismét működőképessé váltam. Hmm. Van benne valami :) Tomi persze legtöbbször azt javasolja, hagyjam a francba, ha valami ilyen sokk ér, de az nem én lennék. Amikor ma elmeséltem anyunak, ismét felzaklattam magam, és megint vagy egy órát rugóztam rajta. Azt hiszem, az a megoldás, hogy nem kell nekem mindent érteni.

Tegnap óta egyébként fáj a bal kezemen a hüvelykujjam kivételével minden ujjam. Meg a tenyerem. Hidegben igazán durván. Így aztán most kesztyűt hordok. Tomi szerint akár ínhüvelygyulladásom is lehet. Az nagyon jó lenne, mert a bal kezemmel írok. Legyen inkább valami más!

Liza már nem zoknis kutya, mert már nem nyalogatja a lábujját. A gyulladás lement róla, de sajnos a körme deformálódott, most hülyén áll :( Persze nem szólok inkább egy szót sem. Inkább ez, mint az a horror, ami kinézett nekünk két hete. Most viszont tüzel. Ez annyira nem macerás, mint fiatalabb korában volt, mert vérzéssel már nem jár, viszont a fenekét nagyon szeretné az ember arcába nyomni, azonnal befeszül, ha valaki hozzáér a hátához, és sokat sír. Ilyenkor nagyon sajnálom, de nem nagyon tudok rajta segíteni. Az mondjuk jó neki, ha néha ölbe veszem, attól megnyugszik. Majd bevetem ezt az eszközt, ha holnap is szomorkodik.

Holnap megpályázok egy nyelviskolai állást. Ha nem jön össze, akkor megpályázok egy gimnáziumit is. Pénz kell.

Kedden megint megyek jazzelni. Időtlen idők óta nem voltam. Hiányzik is, hízom is. Megígértem magamnak, hogy a szakdogák leadásáig nem megyek táncolni, de nem is tudtam volna, mert folyton hulla voltam. Na majd kedden. Ezen kívül szeretnék korizni és falat mászni. Ha lenne végre normálisan pénzünk, ezeket meg is tehetnénk. De egyelőre nem. Legalábbis nem rendszeresen, csak néha-néha. Livivel már megállapodtunk egy falmászós délutánban, csak időpont még nincs hozzá. Mikor menjünk? :)

Ma ünnepeltük Kata névnapját anyuéknál. A csokitorta nem volt rossz, de tény, hogy alter lett. Sajnos. Tomi szerint erről a recept tehet, de én ezt kétlem, mert anyunak még sosem lett alter, pedig hányszor megsütötte már a recept alapján. A babák édesek, bár egyelőre Bencével tartalmasabban el lehet tölteni az időt :) Járkál, hintázni akar, folyamatosan karattyol, bár egyelőre még nagyon kell koncentrálnom, komoly agymunka megfejteni, mire gondol, mert persze babául beszél. Imádja anyut meg aput, sírt is ma, mikor hazamentek. A mai legédesebb pillanata az volt, amikor ki akart szállni az etetőszékből ebéd után, és mondtuk neki, hogy még van torta, amire ő: "Tojtaaaaa!!!!" Mindezt olyan szenvedő arckifejezéssel, mint akit száraz kenyéren és vízen tartanak. Sírós hangon, egy-két igazi könnyel a szemében. És nyújtogatta is hozzá a kezét. Nagyon ért a drámához, akár még színész is lehet belőle :)

Spanyolul fogok tanulni. Amint meglesz a diplomám, elkezdem. A motivációs erőm (a könyvem) továbbra sincs meg. Elképzelni sem tudom, mi lett vele. Köddé vált? Amúgy az Eper és csokoládé meglesz. Jeje :)

Megjött a szekrényajtó a selejtes helyett. Ma hazahoztuk anyuéktól, és fel is szereltük. Meg a tükröket is. Van olyan tükör a lakásban, amiben tetőtől talpig látom magamat. Kettő is. Otthon a lépcső aljára jártam, ha ilyet akartam, de télen eléggé utáltam, mert a lépcsőházban nagyon hideg tud lenni. Most örülök :)