Kedd

Minden rossz.

 

 

A németes konzulens azt mondta, az első húsz oldalt foglaljam össze öt oldalban, aztán szépen írjak még 15 oldalt a szinonimákról és a poliszémiáról. Nem tudok. Összesen talán három-négy oldalt húztam ki, és ennyit is írtam vissza, vagy talán ennyit sem. Fáradt vagyok, kimerült, elkeseredett, elegem van mindenből, és ezen a rohadt németen kívül nyomaszt még, hogy reggel 10-re kell(ett volna) írni egy tíz oldalas esszét, ami persze nincs meg, és a tanári szakdogát holnap el kell küldenem a konzulensek. Eközben hétfőn le kell adni az amerikanisztikás és a németes szakdogát, vagyis holnap le kell adnom a rendelést a borítókra, ami egy kisebb vagyon lesz, aztán pénteken legkésőbb be kell vinnem a dolgozatokat is, hogy nyomtassák ki és kössék be őket. Akkor talán még pénteken megkapom őket a kezembe, és még aznap vagy hétfőn leadhatom őket. A németes konzulens szerint ki tudok fogni olyan opponenst, aki visszadobja a szakdogát azért, mert a bevezető túl általános. Nem tudok ezzel foglalkozni. Ha ez lesz tényleg, akkor majd nagyon fogok sírni, mint ahogy kb. tíz perc múlva, lefekvés után is pontosan ezt fogom tenni, de egyszerűen nem tudok több időt és energiát ráfordítani. Akkor nem lesz idén németes diplomám. Nem tudok többet tenni ezügyben. Megcsömörlöttem, besokalltam, kész, vége, ennyi volt. Remélem, a konzulens nem fog nagyon megharagudni. Nem is merek holnap a szeme elé kerülni. Egyszerűen el vagyok keseredve.

 

Két dolog dobott fel átmeneti időre a mai napon. Anyuval megnéztük a This Is It-et, mert megígértem neki, hogy elmegyünk, mert holnap van utoljára, és nagyon szerette volna látni. Tetszett a film, Jacko tényleg normális embernek tűnik benne, egyedül a kétpercenként elhangzó "God bless you"-tól másztam falra. Ja, meg a gitáros csajtól, aki nem bírta kiköpni a rágót, mielőtt felfáradt a színpadra próbálni. Ettől eltekintve az egész nagyon jó volt. Érdekes volt látni, hogy minden munkatárs Jacko-fan volt. Amúgy a rendező, Kenny Ortega rendezte a Hocus Pocus című fimlet is (Bette Midler, Sarah Jessica Parker, Katy Najimy). Most már az arcát is ismerem.

 

Dr. James és Andi szinte egyszerre küldtek el egy programot, ami még felvidított átmenetileg. Jövő szerdán Joanne Harris tart előadást Budapesten, utána pedig dedikál. Már regisztráltam is. Azt hiszem, mind a négy könyvet összeszedem, ami megvan tőle, és elviszem a dedikálásra. És talán megkérdezem, mit szólt, amikor meglátta a Csokoládé forgatókönyvét, ami teljesen átalakítja és megváltoztatja a könyvét. Nem biztos, hogy témába vág, és nem biztos, hogy őszintén elmondhatja a véleményét nyilvánosan, de egy próbát megér. Tényleg érdekelne. Ha nem tehetem fel a kérdést, vagy nem válaszolhat, esetleg megpróbálom e-mailben.

 

Liza már nem haragszik rám. A nap folyamán szorgosan utált, például megcsinálta azt, hogy Marcit választotta, amikor kettőnk közül lehetett választani, és még a fejét is elfordította tőlem, úgy feküdt mellette. Ez elég durva beszólás, ha figyelembe vesszük, hogy Marcit heti kétszer látja egy órára, és kb. két hónapja ismeri. Rosszul is esett. Aztán amikor anyu megjött, abbahagyta a durcát. Azóta normálisan viselkedik velem. Mellém feküdt vagy két órára este, csóválta a farkát, azt is hagyta, hogy megsimogassam. Ennek örülök is. Nagyon rossz, amikor duzzog. Pláne akkor, amikor egyébként is úgy érzem magam, mint akit jó mélyen beletapostak a sárba.

 

Tegnapelőtt este elfelejtettem bevenni a gyógyszeremet, és erre csak tegnap este jöttem rá. Annyira utálom ezt is. Még a telefon is felhívja rá a figyelmemet, hogy gyógyszert kell szedni. Csesszem meg.

 

Azt akarom, hogy január vége legyen. Legyen egy egészséges kutyám lehetőleg teljes létszámú lábujjal, de ha azt nem lehet, akkor lábujj nélküli egészséges kutyát akarok. Akarok minimum egy diplomát, de inkább kettőt. És nyugalmat. Egy-két olyan hetet, amikor azt csinálok, amit csak akarok. Amikor végre alhatok. Mennyire elegem van....