Biztosan unalmas már,

de azért elmondanám, hogy engem továbbra is zavar a helyesírási meg a fordítási hiba, főként borítón, mert borzasztóan igénytelennek tartom.

Így például rendkívül igénytelen az is, hogy Joanne Harris "Sleep, Pale Sister" című regényét a következő címmel sikerült kiadni X példányban: "Aludj kislány". Biztosan nehéz lett volna odarakni azt a nyomorult vesszőt, biztosan nehéz lett volna utánanézni, kell-e oda vessző, ha már esetleg címet adunk, és biztosan nehéz lett volna észrevenni, hogy ezúttal még az angol eredeti is segít, amiben az állítmány után ott a vessző. Biztosan megoldhatatlan feladat volt. Viszont címnek elég égő ez így. (És nem azt mondom, hogy egy könyvben nem lehet vesszőhiba, mert lehet. 100-200-300 oldal, akárhányan nézik is át, mindig fog maradni benne egy-két baki. De azért azt az egy-két bakit mindjárt a borítóra tenni elég ciki.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai