LizaGazdija

Avagy A hálózat csapdájában. Akárhányszor meg tudnám nézni. És mindig izgulok, hogy mi fog történni, pedig pontosan tudom. Sandra Bullock pedig az egyik nagy kedvencem :)

Ma dél körül született, és ez az első képe:  

Nem olyan régen egy közösségi oldalon megkérdezte egy ismerősöm, miért néztem meg az adatlapját, de őszinte választ kért. Ezt nagyon viccesnek találtam, de azért megírtam, hogy csak úgy nézegetem az ismerőseim adatlapját mindenféle ok nélkül.   Erre most közölte az oldal, hogy pont ez az ismerősöm megnézte az én adatlapomat. Annyira lett volna kedvem megkérdezni, miért tette, és őszinte választ kérni, de tényleg. Aztán rájöttem, annyira nem vicces az egész, hogy ezzel időt töltsek.

Küldtem kéziratot kiadónak. Előtte kicsit átírtam benne egy-két szót, ami régen még tetszett, most már nem.   Csináltam varázsdobozt. Működnie kell. Agykontrollal együtt, vagy akár nélküle is. Mert az agykontrollra a nyaralás óta egyszerűen nem vagyok képes. Gáz, de ez van. Szóval varázsdoboz. Hajrá :)

Ha nem tér jobb belátásra, és nem indul meg magától, akkor csak hétfőn születik meg. Kata meg addig a kórházban búslakodik, hogy nem lehet a kisfiával. :(

Az Axánál azt omndták tegnap, hogy nem is úgy van, ahogy én tudom, biztos félreértettem (kivételesen 1000%, hogy nem értettem félre), és akkor most keressem meg az emilt, amiben a számlaszámom van, és oda küldjek pénzt. Megnéztem, mondtam, nincs ilyen emilem. Jó, akkor diktálja a számlaszámot. Később észrevettem, hogy a régi számhoz képest ez pont 1x8 karakterrel rövidebb, de gondoltam, majd a postán megmondják, ez mitől van. Az első postáskisasszony (60 körüli) olyan stílusban beszélt velem, mintha még ő lenne megsértve, amiért kérdezni mertem. Hozzám vágott egy rózsaszín csekket, erre megkérdeztem (túllépve azon, hogy én világosan megmondtam, X bankszámlaszámról Y-ra szeretnék utalni, ergo nem készpénzben szeretnék fizetni), hogy a címzett bankszámlaszámát hova kell írnom. Erre ő: "Azt én honnan tudjam?", de valami olyan bődületesen bunkó stílusban, hogy kedvem lett volna beszólni valami ütőset, de nem tettem, mert vele ellentétben én nem vagyok bunkó. Átmentem egy másik nő...

Ha minden igaz, holnap megszületik. Ha holnap megszületik, és be lehet menni hozzájuk, akkor bemegyünk. Izgulok :)

Most volt a tévében. Ashton Kutcheren nem tudok sajnos mást észrevenni, mint a furi orrát, DE a film nagyon jó volt. Hú, de nagyon tetszett!!! Talán azért is, mert kicsit emlékeztet egy szituációra a saját életemben, bár az nem ívelt át hét évet, és nem is lett belőle semmi. Hú, de jó volt ez, azt a mindenit...

Én minden éjjel álmodom. Van, hogy két-három történetet is. Ez ma sem volt másként. Ma két sztori ment le, mindkettő halál jellemző rám, de csak az egyiket osztom meg a közzel :)   A konkrét helyzetre már nem emlékszem, de valahogyan kívül kerültem a testemen, és valaki segítségével így figyeltem magamat. És nagyon rossz volt. Emlékeztem rá, hogyan érzem magam a bőrömben, és hát so-so, közepesen vagyok elégedett. Ehhez képest egy olyan lányt láttam, aki az én testtartásommal, az én mosolyommal, az én ruháimban császkál, és legalább 80-90 kg (a 165 centimhez). Nagyon rossz élmény volt. Nem akartam elhinni, hogy tényleg ilyen szétfolyós kövér ember vagyok, teljesen bedepiztem tőle. Meg attól, hogy az emberek röhögnek rajtam.   Én ilyeneket miért álmodom vajon?

Ma mintegy fél óra alatt megittam két liter teát, mert állatira fáj(t) a torkom, a fülem meg a szájüregem, és csak ezt kívántam a levesen kívül. Ennek megfelelően most nagyon-nagyon fáj az alhasam. Nem szabad ennyit inni egyszerre, már látom. (Eredetileg persze attól tartottam, hogy ennyi teától hányni fogok, mert ennek veszélyét már egész kis adag teánál is érzem. De mindig meg tudom lepni magam.)   Nem tudom, miért kell minden áldott éjjel ordítozni a körúton részegen. De egyszer valami kegyetlent fogok tenni ezekkel az idióta vadbarmokkal. Lemegyek és megverem őket. Megdobálom mindet vízzel töltött lufival/óvszerrel, még eldöntöm ezt addig. Kiderítem, hol laknak, és éjszakánként az ablakuk alá járok majd üvöltözni nem részegen. Nem tudom, melyik lenne a legcélravezetőbb megoldás.

Volt valami elég kevéssé reprezentatív felmérés arról, hogy hogyan tájékozódnak az emberek a világ híreiről. A kertévés híradók győztek. Ha híradót nézek, akkor tv2-t sosem, mert egyszerűen elveszítem a türelmemet attól, hogy se Bárdos András, se Máté Kriszta nem bír elmondani egy értelmes magyar mondatot. Vagy beletörik a nyelve valami kriminálisan nehéz szóba (pl. állítólag, kórház, stb.), vagy a hírszerkesztő komoly nyelvhelyességi hibákkal dolgozik, amiket ők vígan beolvasnak. Az RTL-es híradóról pedig álljon itt egy hosszászóló véleménye, amin azóta is tudok röhögni, mert annyira komikus. Vagy tragikomikus. "Megölték, meghalt, felrobbant, folyik a VÉÉÉÉR, és páviánbébi született a Szedegi Állatkertben. Na, kb ennyi." Ezt mondja opcsi. Mondjuk ő a tv2-re is érti, de arról nem tudok nyilatkozni, mert az előbb említett okok miatt az elmúlt évben kb. egy adást láttam. Azon egyébként majdnem felsírtam, amikor elmondták az RTL híradójában, hogy xy hollywoodi celebet drogozáson...

Nagyjából két hete nem nyitottam meg a yahoos postafiókomat, mert mi van, ha írt. Nem akarom, hogy írjon, mert így is elég ideges vagyok, és az utóbbi hónapokban a leveleitől csak hatványozódott az idegességem.   Ez talán már súlyos. Valamit kezdeni kell velem.

Büszke vagyok az emlékezőtehetségemre. Nagyon sok tényre meg dátumra emlékszem, meg pl. hírek minden részletére akár hetekig is, és még sorolhatnám.   Ma elmentem a boltba, mert nincs itthon egy gramm vaj se, és az kell a párolt zöldséghez, amiből minden nap megeszem egy adagot, különben hiányérzetem lesz. (Konkrétan átvette a kakaó szerepét. Lehet, hogy így jobban jártam.) Szóval bementem a boltba, és gonodltam, veszek akkor már kukoricát is, ha ott vagyok, milyen régen ettem olyat. Kukoricát ez a bolt nem tart. (Ja, amúgy ez a bolt sztár lett, talán hétfőn felkerült a homárra.) Aztán arra gondoltam, veszek tésztát (olyan gagyit, amelyikhez van fűszer meg olaj, teszel rá vizet, és akkor leves - én nagyon szeretem). Vettem is, hogy Tominak is jusson, ő is szereti. Aztán eszembe jutott, hogy valami kell nekem a hűtőből. Eszembe jutott, hogy talán a tejföl az, de aztán azt gondoltam, tejfölt most nem veszek, annyira nem kell. És aztán hazajöttem.   Az axát napok-hetek óta le akarom csesz...

Reggel felébredtem, kinéztem az ablakon, és azt láttam, hogy minden, de minden csupa fehér, és mellesleg szakad a hó. Rohantam is ki, és úgy örültem, hogy de jó, leesett az első hó. Gondoltam is, hogy kicsit korán van még ehhez, aztán utánaszámoltam, milyen hónap van. Megdöbbentem. Aztán kezdődött a következő álom. Érdekes volt.

Ilyet találtak Mexikóban a legújabb bulvárhírek szerint. Erről még nem írnék, mert kétnaponta találnak ufót, szóval az ingerküszöböm ennél azért mgasabb. A vicces a történet. Hogyaszongya, a földműves egy vadcsapdában (milyen szó ez?) találta meg a kölyökmacska méretű izét, ami a jobb karjánál fogva szorult be, és visított. A fura kinézetén kívül pedig az bizonyítja, hogy földönkívüli volt, hogy 3 órába telt a jó munkásembernek, mire vízbe fojtotta. Érted, VÍZBE FOJTOTTA. Én nem tudom, ki találta ki ezt a történetet, de az tuti, hogy nem százas az illető.

"Imádom a bőrét. A bársonyos haját. Ahogy megérint. Vajon mi a titka a szépségének?" "XY szépségtabletta. A természetes szépség." Ezen most nagyon röhögök.   Tegnap már említettem, hogy Liza egy tréfarépa. Ezt éjjel ismét bizonyította. Hajnali fél kettőkor hisztizni kezdett. Először Tomit próbálta felverni mély álmából, aztán engem kezdett vegzálni. Le akart menni. Mivel este kisebb hasmenésgyanús affér történt hazafelé az utcán, gondoltam, gyorsan magamra kapok valamit, és rohanunk, mert nincs kedvem takarítani. Persze kiderült, hogy a kisasszony csak sétálni akart. Hát, ezen közepesen nagyon röhögtem :)

A csütörtököt már elmeséltem, most a péntek jön :)   Nagyon izgalmasan indult a nap, azonnal kiderült, hogy egy Móka Miki az én kiskutyám. Vagy Móka Niki, mégiscsak lány. Esetleg tréfarépa. Tomi kiment WC-re, és nyitva hagyta az ajtót, de csak résnyire, hogy addig is folytatódjon a szellőztetés (amit a biztonsági lánc vagy mi beakasztásával szoktunk amúgy eszközölni). A kutya átkutatta az egész lakást, és kereste Tomit, mert lemaradt arról a pillanatról, amikor Tomi kiment. Liza mindenhová benézett, mindent megszagolt, én meg mondogattam, hogy nyugi, mindjárt jön. Gondoltam, addig iszom egy szörpöt. Elő is vettem az ásványvizet a hűtőből, amikor a bejárati ajtónak háttal állva arra lettem figyelmes, hogy gyanúsan világos lett a lakásban. Megfordultam: a bejárati ajtó tárva-nyitva, kutya persze sehol. Kezemben az ásványvizes palackkal kirohantam, és még éppen láttam, ahogy Liza elindul lefelé a lépcsőn. Kirohantam, és ráordítottam (mert szegény elég süket), hogy azonnal jöjjön vissza. N...

Ez volt ma (20-án) Ráckevén. A családnak ezt a felét szinte egyáltalán nem ismertem eddig, valójában abban sem voltam biztos, hányan voltak testvérek Tatáék. A tippem 9 volt (mármint az emlékem tizensok évvel ezelőttről, Tata elbeszéléséről), ehhez képest tényleg ennyinek kéne lenni, de végül csak heten nőttek fel. Most már csak hárman vannak, és csak ketten voltak az összejövetelen. Viszont az összes testvér majdnem minden gyereke eljött, talán csak hárman nem voltak ott. (Az mondjuk szerintem valahol szomorú, hogy 7 testvérnek összesen 9 gyereke lett, de ez Nagyiéknál is hasonló: ott négyüknek összesen hat gyereke van.) Nagyon szimpatikusak, jól éreztük magunkat köztük. Vicces volt, mikor anyu mondogatta, mennyire hasonlított Tata a bátyjára, mert én ezt egyáltalán nem érzékeltem. Hiába, kicsi voltam még, mikor Tata meghalt, és mondhatni, alig ismertem. Vagy inkább másképp ismertem, mint a felnőttek, mást láttam belőle. Az unokák is szimpatikusak, köztük most én voltam a legidősebb, ...

Írja egy leány egy fórumon, hogy az angol szar nyelv, mert félreérthetően fogalmaz, és a szókincse tizedakkora, mint a magyar nyelvnek. A legjobb azonban most jön: "Különben is, milyen fogyatékos nyelv az, ahol a szerelmemnek ugyanazt mondom, mint az apámnak: 'I love you'" Ehhehhhehhee :D:D:D:D, esetleg lol, vagy rotfl. Esetleg érdemes lett volna végiggondolni, magyarul mit mondunk a szerelmünknek meg az apukánknak.

Elegem van a Disney hercegnőkből most már. Füzeten, ceruzán, vonalzón, táskán, tornazsákon, tapétán, párnán, ágyneműhuzaton, minden szaron ott vannak egy csoportban. Van köztük Hamupipőke, Csipkerózsika meg biztos van Hófehérke is, ami azért jó, mert ezek a csodás hölgyek például nem egy meséből származnak, és ezért idióta ötlet őket együtt szerepeltetni. Ráadásul mind idiótán vigyorog. Akárhová nézek, mindenhonnan a bárgyú vigyoruk tűnik elő. Egy biztos: az én lányomnak nem lesznek Disney hercegnős ereklyéi, vagy ha igen, akkor nagyon-nagyon korlátozott számban, mert már az agyamra mennek.   Azt sem értem, hogy ha már Micimackót kell varrni vagy tárgyakra tenni dekorációnak, akkor mi a jó égért nem lehet a jól bevált Disney figurákat alkalmazni, miért kell azokkal a torzszülöttekkel elárasztani a bevásárlóközpontokat, amikkel.   Ma értesültem arról, hogy a nagyszerű jetix csatornán fut valami gagyi hülyeség, melynek eredeti címe Wizards From Waverly Place, amit valami idióta a követke...

Csütörtökön este leutaztunk Lipótra, ami a Szigetközben található helyes kis falu egy szépen fejlődő stranddal. Két éve is itt voltunk Bánkék nyaralójában. Ha mi együtt csinálunk valamit, az mindig vicces, így volt ez most is. A faluban van egy Fehér Hattyú nevezetű fogadó/panzió/étterem, és ott dolgozik egy ember, akinél van egy kulcs a nyaralóhoz. Mivel a GPS állította, hogy negyed 10-nél előbb esélyünk sincs Mosonmagyaróvárra érni Bánkékhoz, felhívtam őket nyolckor, hogy bemenjünk-e még olyan későn, vagy inkább oldjuk meg az éjszakát máshogy. Mondták, őket nem zavarjuk, de sokkal kényelmesebb lenne, ha ettől az embertől kérnénk el a kulcsot, mert akkor nem utazgatnánk fél éjszaka. El is kértük az embertől a kulcsot fél 10 körül, és ki is derült mindjárt, hogy ezzel a kulccsal ebbe a házba nem fogunk bejutni. Felhívtuk Bénkékat, hogy hogyan is néz ki az a kulcs. Mondták, két kulcs van a karikán, egyiken sárga biléta vagy mi, a másik meg nyitja az ajtót. Hát, stimmelhet, akkor próbálk...

Megdöbbent, amikor valaki már a második nyarát tölti Amerikában, de még egyetlen helyes angol mondatot sem tud összerakni.   Az is megdöbbent, amikor valaki angolra fordít úgy, hogy nagyon ritkán sikerül helyes angol mondatot összeraknia.   Persze sokan fordítanak mindenféle nyelvről magyarra úgy, hogy a magyar az anyanyelvük, mégsem tudnak helyes mondatokat alkotni magyarul.   Azért ez nekem fura.   U.i.: Az is megdöbbent, amikor valaki magyart tanít külföldieknek, és közben olyan durva nyelvhelyességi hibái vannak a saját anyanyelvén, hogy lefagyok...

Egy részét a neten találtam, más részét meg a gépemen (eddig tényleg nem tudtam, hogy ilyen kincseket rejt a gépem):   Ő a dédnagypapám, aki a tárnoki focicsapat tagja volt annak megalakulásától, 1914-től kezdve :)   Ő volt a dédnagymamám - gyönyörű fiatal lányként:     Amikor én még (bölcsis) kislány voltam :)       Tata anyuval 1960-ban :)       Tatáról nagyon szeretnék egy képet, mert kitenném a falamra. Anyutól már egy ideje kérem, csak mindig elfelejtjük mindketten, amikor ott vagyok. Alapvetően egy idősebb kori képét tenném ki, mert szerintem akkor volt csak igazán sármos a nagypapám, plusz én nyilván idősebb korában ismertem, ezért olyan kép is él róla a fejemben. De amikor ezt a képet megtaláltam a gépemen, teljes két percig azt hittem, veszünk fotópapírt, és már nyomtatom is, ez lesz kint Tatáról, mert itt annyira boldog és büszke. Aztán mégsem. Azért nem, mert a képkeret már megvan. Ugyanolyan fekete, mint Ibolya nénié, és anyut nem szeretném fekete keretbe tenni. Lehet ez ba...

Mert olyan büszke vagyok :)     Dolgozom, Liza is (Tomiról is volt dolgozós kép, nem tudom, mi lett vele):   Átmenetileg átrendezett szoba:   Te Gazdi, nem lehetne már ezt abbahagyni? Avagy: Liza fürdik:     Kész a polc! Először még üresen, majd az egész körbefényképezve, amikor már az apróságok is rajta vannak:     (A béna bepakolásért és kicsinyítésért bocs, de mióta szegény egérkém fedobta a talpát, tapipaddal dolgozom, azzal meg van pár dolog, ami nem nagyon megy még.)

Szombat reggel fahéjas-csokis palacsintával ébresztett Tomi. Jutalomból, mert előző este olyan szépen pakoltam, míg ő aludt. Ilyen aranyos :)   Vasárnap átmentünk anyuékhoz, ahol éppen lakásfelújítás folyik, és már túlestek a hálószoba tapétázásán-padlócsiszolásán-padlólakkozásán, úgyhogy már minden bútort visszaraktak, csak még nem pakolták be a cuccokat. Nagyon szép tapétát választottak, nekem nagyon tetszik. Helyet cseréltek, így most apu íróasztala van az ajtónál, anyué az ablaknál. Anyu megkapta az én ottmaradt íróasztalomat, így neki van egy dolgozóasztala meg egy kézműves asztala. Mázlista :) Amúgy az a tervük, hogy az én szobámban elbontják a 10 éve beépített választófalat, és oda teszik át az ágyukat.   Szóval átmentünk. Vittem a fordításokat is, hogy anyu mint zsűri és tesztközönség elmondja, mit gondol róluk. Csak az egyiket volt idő megnézni, abban nagyon sok gáz részt talált. Ezek egy része azért volt gáz, mert elszúrtam, másik része azért, mert kissé homályosan fogalmazot...

Szorongok. Ez nagyon király így hajnali egy után, pláne, hogy reggel fél 8-kor szeretnék kelni, hogy esetleg 9-kor már anyunál legyek. Kereken egy órán át próbálkoztam az elalvással, konkrétan fél 12-től fél 1-ig, és még csak elálmosodni sem sikerült. Ilyenkor az agykontroll szokott segíteni, de most a visszaszámolásig sem jutottam el, nemhogy a gyomorgörcs megszüntetéséig.   Felfedeztem nyűglődés közben, hogy mitől múltak el a pattanásaim nagyjából. Régebben a frusztrációm mindig pattanás-elvakarással jutott kifejezésre, míg mára új tünet lépett fel: a számról tépkedem a bőrt. Ez legalább akkora gáz, mint a pattanások buzerálása, de azért örülök neki, hogy egy méterről már nem a szétkapart kis pöttyöket látni, hanem a tiszta arcomat. Még a számat lenne jó békén hagyni. Mondjuk ez még mindig szerencsésebb, mintha például felfalnám a hűtő tartalmát ilyenkor, de azért jobb lenne valami egyéb pótcselekvést találni. Van valakinek valami ötlete?   Nyűglődés közben azt is próbáltam elemezni,...

Készen van :) Csütörtökön érte el a 100%-os készültségi szintet, de ez már éjfélkor volt, ezért nem pakoltuk le a könyvesdobozokat a galériáról. Aztán tegnap este 9-kor nekiálltunk, és 11-kor már az összes könyv polcon volt. Aztán hajnali egykor már rendbe is tettem őket. Mindenféle kategóriákat eszeltem ki. A felső polc (4,5 m két darabban) a gyermekirodalmat szállásolja el. Ezen belül a következő kategóriák vannak: mese, vers, ismeretterjesztés, ifjúsági irodalom. Alatta van egy németes részleg meg egy angolos. Alatta magyar nyelvű irodalom és "ismeretterjesztés", aztán legalul albumok és egyéb nagy alakú könyvek, amik nem fértek fel fentebbi polcokra, mert olyan magasak. Hajnali 1-kor már annyira fájt a hátam, hogy azt hittem, szó szerint be is szakadt. Ma aztán folytattam a pakolást a dísztárgyak elrendezésével. Elég sok minden végül a dobozban maradt, mert a mécseseket meg a nagyobb díszdobozokat nem tudom hova rakni. Illetve tudnám, csak nem nézne ki jól. Végül a két ab...

Mindeenütt varázstükrök vesznek körül. Belenézek, és azt látom, hogy hű, jó alakom van. Aztán térülök-fordulok, öt perc múlva ismét belenézek, és azt látom, hogy anyááám, de kövér vagyok. Ezt minden tükör tudja.   1. Tényleg minden tükör varázstükör. 2. Nem varázs az a tükör, csak testképzavarom van, hiszen mindig 2.1. jó alakom van. 2.2. kövér vagyok.   Azért én tegnap este (igazából kettőkor hajnalban) elővettem azt a jó kis mentolos trutyit, ami télen valamelyest alakformáló hatásúnak bizonyult. Nem sajnálva az anyagot bekentem a hasamat. Nos, olyannyira csípett, hogy azonnal fel kellett hajtanom egy pohár vizet, mert hirtelen nem kaptam levegőt. Ez télen még nem csípett ennyire. Ehh.

Kedden nagyon megkívántam a dinnyét meg a barackot. Így egyszerre. Amikor elmentünk az Auchanba, felkerestük a gyümölcsosztályt. Hááát... Az összes sárgadinnye rohadt volt, és olyan bűzt eregetett, hogy egészen nehezen bírtam elviselni. A görögdinnye ellenben szintén mind rohadt volt, és még muslincák garmada is repkedett körülötte. Mondtam Tominak, hogy nagyon szeretnék dinnyét enni, de az innen kihalászott dinnyét nem tudnám megenni. Ezek után fél óra kemény munkájával kiválogattam három szem tűrhető kinézetű őszibarackot a ládákból. Gondoltam, tartom még magam egy kicsit, és választok egy negyediket is. Ekkor sikerült megfognom egy olyan példányt, amelybe valaki, vélhetően egy gyerek, már beleharapott. Nem sok választott el tőle, hogy a fél óra áldozatos munkájával kiguberált három barackot visszategyem, és elhúzzak a francba, de végül kitartottam, és találtam negyedik tűrhető barackot. És gyümölcsöt gigamegaszupermarketből soha többet.   Az jutott eszembe, hogy az egészségesebb éle...

Nem tudom, Liza miért tette magával, amit tett, de brutálisan néz ki az a seb, amit kapart a nyakára. Már nem gennyes, ez jó hír. Mikor megláttam, az első reakcióm a pánik volt.   Ez velem a baj. Mindig minden kicsit is rémisztő helyzetben azonnal bepánikolok. Ezért nem lesz nekem soha jogosítványom. Ezért félek a kocsiban. Például az Auchanból hazafelé kedden. Tomi fél kézzel fogta a kormányt, a másik kezében a pékek kedvence nevezetű péksütit tartotta, és azt eszegette. Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes perifériás látásommal, hogy a másik kezével is elengedi a kormányt, és mutogat, hogy balra mi van. Erre én azonnal pánikba estem természetesen, de mivel ettől ő agyfaszt kap (saját kifejezése, és nem ezzel kapcsolatban alkalmazza, de most úgy eszembe jutott), ezért higgadtságot színlelve azt mondtam: "Örülnék, ha legalább az egyik kezeddel a kormányt fognád, és nem mutogatnál." Erre ő: "Dehát fogom a kormányt." Erre én odanéztem, és azt láttam, hogy a pékek ...

Amióta elkezdtük a polcot építeni, nem aludtam még el kettő előtt, nem aludtam még végig éjszakát, és minden alkalommal felébredtem a reggeli búcsúpuszira, amire az elmúlt egy évben összesen nem volt ennyiszer példa (konkrétan két ilyen esetre emlékszem). Ennek oka nagyon egyszerű. Mivel az ágy eddig a galéria alatt volt, ahol most hirtelen egy polc lett, az ágyat átmeneti helyre költöztettük. Az ablak alá közvetlenül. Na most a körút zaja nyitott ablaknál még 2-3 méterről sem olyan jó, míg elaludni próbál az ember. Azonban közvetlenül az ablak alatt fekve olyan mértékű zaj és bűz árad be, hogy nem lehet megmaradni. Indítványoztam is, hogy inkább a szoba közepén aludjunk. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy még agykontrollozás közben is csak nehezen alszom el, ha egyáltalán el bírom kezdeni, mert nem kezdek fuldokolni a beáradó bűztől, vagy nem ül fel valamelyikünk egy vezetni nem tudó idióta ügyködésének köszönhetően. A kívánságlistám 80. helyére ugrott a semmiből a légkondi.

A Nicsak, ki beszél most! jó film. A port.hu fórumán többektől olvastam, hogy nem bírták végignézni, és de szar volt, úristen. Gondoltam, azért csak nekifutok, mert a három film közül csak ezt az egyet nem láttam még soha, az első kettőt meg szeretem. Megnéztem, és tök sokat röhögtem, és nagyon tetszett. Lehet, hogy ízlésficamom van. De az is lehet, hogy jó a film. Ki tudja.   Múlt szombaton csodálatos film utolsó 10 percére bukkantam a német RTL-en. Teljesen lekötött. Ebben a 10 percben a német nyelvtudásomat is rettentően meg kellett erőltetnem. A következők hangzottak el: "Daaan! Dan! Daaaan!" (kb. ötvenszer), valamint "Es tut mir Leid. Tut mir Leid. Tut mir Leid" (mintegy harmincszor). Végül egy kiírás, hogy "Dan, Amy und ihr Baby haben überlebt", meg még valami, amit esélyem nem volt elolvasni, mert az egész felirat kb. 1 másodpercig volt látható, kellett a hely a reklámnak. Ekkor megnéztem a port.hu-n, mi is volt ez. A címe Elsodródva, asszem tán 200...

Vettem négy német nyelvű könyvet. Tiszta idegbaj, hogy folyton könyvet veszek. Az egyik ráadásul a Smoke Signals című amerikai filmből készült könyv németre lefordítva. Elég sokat tépelődtem rajta, kell-e ez nekem, nem lenne-e jobb megvárni, míg meglesz a bookstationnek angolul is, de aztán gondoltam, üsse kő, nincs egy ezres se, és különben is mindig angol nyelvű könyvet veszek és csak angolul olvasok, németül szinte soha. Cserébe most mind a négy könyv német nyelvű. Mondjuk van kb. 10-15 angol nyelvű könyvem is, amit még nem olvastam, lesz itt box bőven. Egyébként ez itt a reklám helye: idegennyelvű könyvet mindenki csak a bookstationtől vegyen itthon, mert nagyon nagy náluk a választék, kevésbé jó marketingű nyelveken is tartanak könyveket, és nagyon kedvesek meg megértőek. Pl. hajlandóak voltak a szokásos 8 nap helyett 15 napig tárolni a négy könyvemet, miután megírtam nekik, hogy imádott Postánk elhagyta a nyüves kártyámat, így jelenleg problémás az 5000 Ft kifizetése. Amúgy azért...

Még mindig nincs kész a polc, mert mindig történik valami. Vagy elrontjuk a fúrást, és már túl késő van újrakezdeni, vagy elrontjuk a fúrást, és már túl idegesek vagyunk újrakezdeni, vagy matekot kell tanítani és vásárolni kell, vagy túl hosszú a polc, és már túl késő levágni. Grrr. Hozzáteszem, jelenleg a legutolsó polcot kell már csak feltenni, miután levágunk belőle kb. 3 mm-t, aztán a sok felesleges lyukat be kell tölteni fa kittel (vagy mivel), aztán a letarolt falrészeket restaurálni kell. Végül már csak annyi feladatunk marad, hogy lepakoljuk a 30 dobozt a galériáról, és én eltöltsek egy fél napot pakolással (vagy annak álcázott olvasgatással, ahogy az lenni szokott).   Tomival nem nagyon jut időnk egymásra. Ez nem jó. Ennek részben a meleg az oka, mert mindketten csak pihegni bírunk. De akkor is.   Hétvégén kirándulunk, és ez nekem nem lesz jó, mert akkor mindjárt két napot is veszítek az időmből, amit szakdogaírásra lehet szánni. Ráadásul olyannal kirándulunk, akit nem ismerek...

Éppen régi magyar vetélkedők részleteit nézegettem a youtube-on, amikor is a Szerencsekerék 1993-as adásában a közönség soraiban egyik rokonomra lettem figyelmes. Hang nélkül néztem a videót, de rájöttem, hogy ő ott az egyik játékos rokona. Gyorsan beizzítottam a fejhallgatót, elejére tekertem a videót, és megkerestem az illető játékos bemutatkozását. És azt mondta, van egy hároméves kislánya, valamint hogy anyukája és felesége kísérte el. Utánaszámoltam, és a lánya valóban akkor volt hároméves. És bizony, ő valóban a rokonom (sejthető, hogy nem vérrokon, de ezt megerősítem azért - beházasodott a családba, illetve nem házosodott, de ez már igazán részletkérdés). És akkor most örülök a remek megfigyelőképességemnek, hogy valami pozitívat is írjak ma.

A cikk: http://index.hu/tech/net/2009/08/05/emailben_uzennek_a_halottak/ Egy nagyon fontos dolog nem derül ki a cikkből, pedig többször is nekifutottam, hátha benne van. Mégis hogyan fog ez működni? Ugye a lényeg, hogy kedves üzeneteket, gratulációkat írhatunk meg most, és akkor majd jól megkapja emilben a szerettünk, ha esetleg meghalnánk. Azt mondja, küldhetünk gratulációt esküvőre. Na most. Honnan tudjuk, mikor is lesz pl. a dédunokánk esküvője? És a rendszer honnan fogja tudni? És ha se mi, se a rendszer nem fogja tudni, akkor mégis mi alapján és mikor küldik el az emilt? Vagy halálos betegek előnyben? Azt mondja az orvos, hogy van hátra 6 napom, erre én gyorsan írok egy gratuláló emilt X rokonom/barátom 20 nap múlva esedékes esküvőjére, és beállítom, hogy 20 nap múlva küldje el a rendszer? Nem értem, de tényleg :(

A saját sikításomra és kapálózásomra ébredek, felülök az ágyban. Tomi is felül, ő az én sikításomra és kapálózásomra ébred. A kérdésem hozzá a következő: - Van itt bögöly? A döbbent válasz: - Nincs. Erre én megnyugodva: - Akkor jó. Visszafekszünk, alszunk tovább.

Az egy internetes zárt társ(aság)kereső oldal. Még akkor regisztráltam, amikor bekötötték nálunk a netet. Az nem most volt. Pont akkor jelent meg valamelyik tinimagazin aktuális száma, amiben felsoroltak egy csomó chatoldalt, és leírták, mi az előnyük, mi a hátrányuk. Nagy izgatottan kiválasztottam, amelyik tetszett, és már rá is repültem két oldalra: a Trefort Gyaloglóra és a Bulinetre. Ennyit elöljáróban :) Ami a lényeg, hogy az egyik volt barátom is fent van a Bulineten (a kettő közül :D). Nem nagyon tartom számon, mik történnek vele, mert hát a történetnek négy és fél éve vége, és van egyéb, ami foglalkoztasson. Viszont átlag évente háromszor meg szoktam tekinteni a régi ismerősök adatlapját, hogy feljárnak-e még, van-e valami óriási változás a házuk táján. Egyik ilyen alkalommal, úgy fél éve, azt láttam, hogy ennél a srácnál a következő kiírás díszeleg: Levelezés letiltva. Ezt előtte még sosem láttam nála. Meg is nyitottam a szabályzatot, és kikerestem, mivel lehet ezt kiérdemelni...

Az Office Depot és az Aquaworld rajzpályázatot hirdetett, melynek témája a legszebb nyári vizes élmény. Van érzékük a marketinghez, az időzítéshez meg a kegyelethez. Nagyon ügyes.

Ismét. Úgyis már egy hete, hogy utoljára beraktam a kádba. Szegény annak köszönheti ezt az intenzív tisztán tartást, hogy próbálok rájönni, mivel lehet a viszketését megszüntetni, és eddig minden ötletemnek köze volt a fürdéshez. A mai változat lényege az volt, hogy lefőztem egy nagy fazékban egy jó tömény kamillateát, amit beleszűrtem a kádba, aztán addig engedtem rá hideg vizet, amíg langyos nem lett a lötty. Utána kérleltem egy darabig a kutyát, hogy jöjjön be a fürdőbe, de ő sejtette, mi fog akkor vele történni, ezért megtagadta az engedelmességet. Ezt egyébként tündéri aranyosan csinálja. Pislogás nélkül bámul a szemembe, míg én dumálok és a fürdőszoba irányába mutatok, majd néha félrenéz. Úgy tesz, mintha nem látna-hallana :) Mondtam neki, ha nem jön, akkor viszem, úgyhogy végül ez is történt. Megmostam kamillateában kamillás samponnal kétszer, közben meg beszéltem hozzá. Azt vettük észre anyuval, hogy Liza megnyugszik, ha a stresszes fürdés közben beszélünk hozzá. Ha érti, ha ne...

Hetek óta először volt hűvös éjszaka. Mivel a polc a galéria alá került, az ágyunk közvetlenül az ablak alatt van átmenetileg. Hát nem megfáztam? Hát de.   A második éjszakát töltöttem úgy, hogy csak a kispárnát vettük elő. A tanulság is meglett: nem tudok kispárnával aludni, kész, muszáj nekem a nagypárna is. Csak mert éjjel többször ébredtem arra, hogy majd kitörik a vállam, aztán egyszer arra, hogy teljesen elzsibbadt a karom, végül pedig reggel mindezek mellé alig bírtam kikecmeregni az ágyból, mert a derekam is tropa. Ennyire öreg még nem vagyok, basszus :S

"Régi" kredites képzés? Viccelsz? Azt ki nem szarja le? Minek róla információkat közzétenni? Ugyan. Hiszen abból a 10 félévből, ami az utolsó régi kreditesek kétszakos változatainak rendelkezésére áll a képzés elvégzésére, még van 2, azaz KETTŐ félév. Ennek ellenére az ELTE-BTK hivatalos honlapján egyetlen büdös szó nem esik rólunk. Hát még a német szakos honlapon. Azt részletesen, több dokumentumon keresztül tárgyalják, hogy BA így, BA úgy, MA amúgy, de hogy nekem hány oldalas szakdolgozatot kell írnom, azt álmodjam meg vagy nem tudom, de erre vonatkozó információért feltúrhatom akár a netet is, úgysem találok semmit. Gusztustalan, mindjárt hányok. Kedvem lenne beperelni az egész bagázst, amiért nem biztosítják a képzés befejezéséhez szükséges feltételeket (mert ugye nuku infó), de nem teszem, mert azzal elérni nem lehet semmit, maximum azt, hogy az életben ne kapjak németes diplomát. Ez meg nem éri meg. Egyébként az amerikanisztikás honlapon érdekes módon lehet az én képzés...

Szerintem egészen döbbenetes. Most már ott tartunk, hogy egy Madonna-koncert megszervezése is megoldhatatlanul nagy feladat ebben az országban. Mert a Debrecen meccse fontosabb, mint az, hogy esetleg híre megy ennek az "incidensnek" a világban. Bár lehet, hogy nekünk már tényleg mindegy. Pedig állítólag helyre lehetne állítani a gyepet 2-3 hét alatt, amennyi a koncert meg a meccs között van. Szomorú, elég szomorú.

Régen imádtam a krimiket. Volt egy időszak, amikor csak krimit olvastam és néztem. Most meg arra lettem figyelmes, hogy a tévés krimik egész egyszerűen untatnak. Gondolkoztam, mi lehet ennek az oka, és rájöttem. Sherlock Holmes, Miss Marple, Poirot és Columbo logikával nyomoznak. Nyomok után kutatnak, és ha megvannak a nyomok, akkor eltöprengenek rajta, miért is nyomok azok, mi közük a bűntényhez, mit bizonyítanak, miért és hogyan. Ez teljesen izgalmas, mert a detektívvel lehet gondolkodni, és lehet örülni, ha kitaláljuk, mi lesz a dolog vége. Ez alól Columbo kicsit kivétel, mert rögtön a film elején megmutatják magát a gyilkosságot, de ettől még izgalmas marad, hogyan jön rá a hadnagy a logikája segítségével, hogy ki és miért ölt - hiszen ő nem látta a film első öt percét. Ehhez képest a modern krimik, főleg a 25 percesek, kb. a következőből állnak. Meghalt X. Megölték. Nyomot találunk. Beküldjük a laborba. A DNS-t/ujjlenyomatot lefuttatjuk a hipermodern adatbázisunkban, és már van is...

A spenótot végül Tomi is megkóstolta, és azt mondta, egész jó, csak kicsit sűrű és kicsit sós. Győzelem.   Ma 8 előtt Tomit hívták a munkahelyéről, hogy katasztrófa van, és rögtön segítenie kéne. Igen, ma vasárnap van, a 8 meg reggel 8, és ugye még előtte jártunk. Segíteni nem tudott, így nem fulladt kudarcba a mai polcépítés.   Nekiláttunk fél 11-kor, és este 9-kor fejeztük be. Közben 15 perc ebédszünetet tartottunk. Már csak a legfelső polcot és az egésznek a tetejét kell felrakni, esetleg háromszögekkel még tovább stabilizálni. Azért fejeztük be a célegyenesben, mert már két polc esetében is oda kerültek lyukak, ahová nem kellett volna. Az egyik polcon ez eléggé jól látszik is, de nem baj, ott majd valamiféle dekoráció lesz, még kiötlöm, hogy pontosan milyen. Soha senki nem fogja megtudni, hogy ott lyukak vannak. Egyébként a polc nagyon szép lesz, ilyen szép talán nincs is másnak, csak nekünk. Ha készen lesz, teszek fel képet. Aztán akkor is, ha az összes könyvet és díszt felköltözt...

Reggelre a kutya megette a maradék spenótot is. Igazán, tényleg tündér. Nekem meg lehet, hogy annál a 10-12 ételnél kéne maradni, amit nagy biztonsággal el tudok készíteni mindenféle katasztrófa nélkül.   Ma elkezdtünk polcot csinálni. Most már óriási a rendetelnség, látszik, hogy dolgoztunk. Ha nagyon nagy a mázlim, akkor holnap ilyenkorra már mind a 30 doboz könyv a könyvespolcon lesz. Kíváncsi leszek.

Ez volt a mai kívánság. Én nem szeretem, valamint sosem próbáltam még. Ennek megfelelően irtó rossz lett. Tomi meg sem kóstolta. Most este arra gondoltam, kivágom az egészet a kukába, de előtte még kipróbáltam, mit szól hozzá a kutya. Csóválta a farkát, jóízűen cuppogott is hozzá, ahogy eszegette. Aztán csak kibújt a szög a zsákból: már csak nyalogatta a spenótot, aztán azt sem. Mondtam neki, rosszul ne legyen, ha nem jó, hagyja a francba, nem bántódom meg. És akkor nem evett többet. De azért milyen gesztus ez? "Na jó, megeszem, hadd örüljön szegény gazdi, ha már főzni nem tud." Tündér :)