Kutya és a többi

Nem tudom, Liza miért tette magával, amit tett, de brutálisan néz ki az a seb, amit kapart a nyakára. Már nem gennyes, ez jó hír. Mikor megláttam, az első reakcióm a pánik volt.

 

Ez velem a baj. Mindig minden kicsit is rémisztő helyzetben azonnal bepánikolok. Ezért nem lesz nekem soha jogosítványom. Ezért félek a kocsiban. Például az Auchanból hazafelé kedden. Tomi fél kézzel fogta a kormányt, a másik kezében a pékek kedvence nevezetű péksütit tartotta, és azt eszegette. Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes perifériás látásommal, hogy a másik kezével is elengedi a kormányt, és mutogat, hogy balra mi van. Erre én azonnal pánikba estem természetesen, de mivel ettől ő agyfaszt kap (saját kifejezése, és nem ezzel kapcsolatban alkalmazza, de most úgy eszembe jutott), ezért higgadtságot színlelve azt mondtam: "Örülnék, ha legalább az egyik kezeddel a kormányt fognád, és nem mutogatnál." Erre ő: "Dehát fogom a kormányt." Erre én odanéztem, és azt láttam, hogy a pékek kedvencét az ölébe tette, és az így felszabadult kezével valóban a kormányt fogja. Ekkor már késő volt. Felfordult a gyomrom a rémülettől. Ilyet utoljára gimiben éreztem, amikor Arany Laci kihúzta alólam a széket, és bevágtam a fejem a pad szélébe. Akkor is felfordult a gyomrom. Most is. A hazáig hátralévő tíz percben arra koncentráltam nagyon, hogy ne hányjak. Tomi pedig megértőnek bizonyult, biztos ő is megijedne, ha azt hinné, hogy az őt szállító kocsi sofőrje nem fogja a kormányt.

 

De térjünk vissza Lizához. Tomi szerint én egy nagyon harcias kiscica vagyok, mert ha valaki felidegesít, azt szoktam mondani (na persze nem az illetőnek, hanem csak úgy megjegyzem Tominak), hogy orrba verem az illetőt. És Tomi szerint ez hiteltelen, mert még senkit nem vertem orrba. Lehetne Liza az első, ha továbbra is ilyen brutális dolgokat tesz magával.

 

Egy ideje gyógyítom a kutyát agykontrollal. Mondjuk úgy másfél hete kezdtem el ismét két év után. Ma kicsit félénken belenéztem a szájába, és azt láttam, hogy nincs begyulladva az ínye, viszont pont olyan színe van, mint amilyet én elképzeltem (meg mint amilyen fiatalkorában volt). Ez részben ijesztő, nagyobb részben viszont szerintem csodás.