Spenót

Ez volt a mai kívánság. Én nem szeretem, valamint sosem próbáltam még. Ennek megfelelően irtó rossz lett. Tomi meg sem kóstolta. Most este arra gondoltam, kivágom az egészet a kukába, de előtte még kipróbáltam, mit szól hozzá a kutya. Csóválta a farkát, jóízűen cuppogott is hozzá, ahogy eszegette. Aztán csak kibújt a szög a zsákból: már csak nyalogatta a spenótot, aztán azt sem. Mondtam neki, rosszul ne legyen, ha nem jó, hagyja a francba, nem bántódom meg. És akkor nem evett többet. De azért milyen gesztus ez? "Na jó, megeszem, hadd örüljön szegény gazdi, ha már főzni nem tud." Tündér :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai