Polc 2

A spenótot végül Tomi is megkóstolta, és azt mondta, egész jó, csak kicsit sűrű és kicsit sós. Győzelem.

 

Ma 8 előtt Tomit hívták a munkahelyéről, hogy katasztrófa van, és rögtön segítenie kéne. Igen, ma vasárnap van, a 8 meg reggel 8, és ugye még előtte jártunk. Segíteni nem tudott, így nem fulladt kudarcba a mai polcépítés.

 

Nekiláttunk fél 11-kor, és este 9-kor fejeztük be. Közben 15 perc ebédszünetet tartottunk. Már csak a legfelső polcot és az egésznek a tetejét kell felrakni, esetleg háromszögekkel még tovább stabilizálni. Azért fejeztük be a célegyenesben, mert már két polc esetében is oda kerültek lyukak, ahová nem kellett volna. Az egyik polcon ez eléggé jól látszik is, de nem baj, ott majd valamiféle dekoráció lesz, még kiötlöm, hogy pontosan milyen. Soha senki nem fogja megtudni, hogy ott lyukak vannak. Egyébként a polc nagyon szép lesz, ilyen szép talán nincs is másnak, csak nekünk. Ha készen lesz, teszek fel képet. Aztán akkor is, ha az összes könyvet és díszt felköltöztettem rá. Ezt a polcot sokkal szívesebben takarítom majd, mint az otthonit, már látom. Félreértés ne essen, én otthon is szerettem hetente egyszer végigtörölni az összes csetreszemet, és a könyveimet is szerettem végignézegetni egyesével évente 2-3x (kivéve, amikor ebből 1-2 alkalmat megspóroltam, mert nem jutott rá idő és/vagy erő). Viszont azt nem szerettem, hogy létra kellett hozzá. Sőt. A legfelső polcot létráról sem értem el rendesen. Itt minden polcot elérek, csak a legfelsőhöz kell majd székre állni, de még ez sem tui. Hurrá :)

 

Persze összeveszni is sikerült, de az gyorsan elmúlt. Biztosan holnap is kiabálunk még a célegyenesben, de legalább lesz már polcunk :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai