LizaGazdija

Danival megnéztük a Csillagainkban a hiba című filmet. Elsőre kicsit húzta a száját, mikor mondtam, hogy szeretném, aztán pénteken ő mondta, hogy nézzük meg, mielőtt elmegyek. Ez tök jólesett. Már csak azért is, mert az előzetesből is látszott, hogy ez inkább csajos film, ő meg pasi létére bevállalta a kedvemért. Nagyon jó volt, tetszett. Nem sírtam annyit, mint gondoltam, hogy fogok, de azért az is megesett időnként. Elgondolkodtató történet, érdekes látni, hogyan él meg dolgokat, hogyan gondolkodik valaki, aki úgy éli a fiatalságát, a tinikorát, hogy tudja, hamarosan meg fog halni. Érdemes megnézni, ne hagyjátok ki! Ja, és az a felirat, ami a moziba került, sokkal normálisabb, mint ami az előzetesen van, ha esetleg valakinél ez is szempont, mint nálam :) A mozi után átjött Tomi meg Marci kutya, tőlük is elbúcsúztam. Aztán elmentünk fröccsözni két lánnyal az edzésről, Zsuzsival és Anitával. Anita ötlete volt, egészen meg is hatódtam, nagyon jólesett. Ittunk macifröccsöt, amitől én...

Szombaton otthon voltam anyuéknál, ebédeltünk, elköszöntünk Zolitól (ő már ma elment Németországba) meg tőlem, aztán anyuék hazahoztak a bőröndömmel együtt. Akkora bőröndöm van, hogy én is simán beleférnék :) El is kezdtem már bepakolni, nagyon fura érzés. Nem rossz, persze, izgalmas meg minden, de akkor is fura. Sosem éltem még külföldön, az eddigi leghosszabb időm tíz nap volt, és azért stresszelek kicsit, hogy milyen lesz, de közben egészen határozott az a megérzésem, hogy jól fogom én ott érezni magam, be fogok illeszkedni hamar. Meglátjuk. Tudni fogjátok, mi újság, mert fogok írni blogot. Miután hazajöttem anyuéktól, találkoztunk T-vel. Ő kérte, hogy menjünk kalandparkba, amit ugyan még én vetettem fel kb. három hónapja, de aztán nem erőltettem, szóval tökre magától jött elő vele. Amikor leszállt a villamosról, azzal nyitott, hogy hagyjuk ki, mert  biztos tök béna meg uncsi, mert átöltözni sem kell, és tök gáz az egész, utálni fogja. Én erre azt mondtam, hogy ha már rászánta...

ahol majd lakni fogok. Az a standard lefolyása a dolgoknak, hogy valaki kiírja, lakótársat/albérlőt keres, írok, hogy engem érdekel a lehetőség, mire válaszol, hogy megnézte valaki, aki már most Máltán van, ki is vette, bocs. Félreértés ne essék, ez így logikus és korrekt, csak most már kicsit unalmas meg kiszámítható. De nem baj, ha én is kint leszek, ez is könnyebben fog menni, mert én is le tudok majd csapni így szobákra. Lesz egy hetem keresgélni, az már csak elég lesz, hogy találjak is valami jót. Ma volt az első olyan élményem, hogy olyan emberrel próbáltam beszélgetni, aki látszólag jól tud angolul, de mégsem, vagy általában véve gyenge a szövegértési készsége. Egészen irritáló volt. Egy szlovák lány szobát hirdet a tengerparttól fél órára, Attardban. A távolság nem túl szimpi, de már ott tartok, hogy mindenre írok, ráadásul a szobához jár saját fürdő, a házhoz meg kert és medence, ami azért nem mindegy, ugye. Válaszol is a csaj, hogy 300 euró mindennel együtt, kauciót nem kér...

Most már nagyon a nyakamon az indulás, feszült vagyok, semmi másra nem tudok gondolni, nagyon nehezen zökkenek ki, izgulok, lesz-e munka, lesz-e szállás, miket kell még intézni, míg itthon vagyok, miket kell majd intézni, ha már ott leszek, lesz-e rendesen wifi (nagyon fog kelleni a fordításhoz és a skype-os angolozáshoz is), stb., stb. Annyi minden történt az elmúlt napokban, hogy napokra lebontva fogom elmesélni, hátha akkor szívesebben olvassátok :) Pénteken mentünk a Cserpesbe Danival, aztán este Tamarával is. Utóbbi esetben belefutottunk egy olyan produkcióba, amit elsőre flashmobnak véltünk, majd kiderült, hogy egy egész fellépés. Megjelent egy csapat ember, és salsázni kezdtek. Majdnem másfél órán át tartott a műsor. Ügyesek voltak meg jókedvűek, csak a környéken lakók nem támogatták egyértelműen a dolgot, egy idősebb hölgy pl. lejött, megfogta az egyik hangfalat, el akarta vinni, aztán kicsit össze is szólalkozott a csapat vezetőjével, de szerencsére a pasi elég intelligens(n...

Ma reggel odamentem a Teve utcába, ahol 33 várakozó volt előttem, ezzel együtt kb. fél órát várakoztam, majd további öt perc múlva kezemben volt az EU egészségbiztosítási kártya. Ja, a NAV-os igazolásról egyetlen szó sem esett. Nyilván.

Ingyen fel lehet vinni a repülőre egy laptoptáskát, 4500 forintért meg egy akkora bőröndöt, amibe pont belefér egy laptoptáska. Persze, meg fogom oldani, csak ez így vicces.

Kell nekem EU egészségkártya. Ezt az OEP adja ki, van is egy dokumentum a honlapjukon, amin felsorolják, mi kell az igényléshez. Mivel magam után fizetem az egészségügyi hozzájárulást, nekem kell a NAV-tól igazolás arról, hogy fizetem az összeget. (Fun fact: Amikor 4 éve magam után kezdtem fizetni, 3500 Ft körül volt, most 6800-nál járunk. A fizetésem nyilván nem emelkedett töredék ennyit sem.) Azt nem részletezték, milyen igazolás kell, ezért felhívtam őket. Az OEP-nél csak automatával lehet beszélgetni, aki elmond egy csomó infót, majd közli, hogy ha nem kaptam választ, keressem fel a honlapjukat, vagy esetleg menjek be személyesen. Hogy élő emberrel beszéljek telefonon? Ugyan. Az automata nem nyilatkozott arról, milyen igazolást kérnek, és a honlapról érkeztem az automatához, mivel a honlapon sem részletezték ezt a kitételt, viszont a Teve utcába nem szeretnék egynél többször menni, nincs az olyan közel. Néhány napig eljátszottam ezzel, hátha egyszer találok ügyfélszolgálatost, de n...

Azért milyen emberek vannak már, de most komolyan?! Az egyik megírja, hogy ő kiadja nekem a lakást/szobát, csak most sajnos Angliában van, de ha elküldöm neki a kauciót meg az első havi bérleti díjat, akkor ő elküldi nekem a kulcsot. Mi van?! Gondolja, kiveszek egy lakást/szobát látatlanban? Gondolja, elküldök neki több százezer forintnyi eurót bemondásra? Őszintén remélem, hogy nincs olyan ember, aki ilyen állatságnak bedől. De a prímet kétségtelenül az a fiatalember viszi, aki két barátnő lakáskeresős hirdetésére odakommenteli, hogy nála ingyen is lakhat. Ez az ember mire számít? És ugye a lányokban felmerül, hogy semmi sincs ingyen, és nagyon csúnya vége lenne, ha esetleg igent találnának mondani erre az ajánlatra? Döbbenet, milyen emberek vannak. Egyszerűen döbbenet.

A pöcegödör mélyéről már a tervezgetés kihozott, az meg aztán teljesen kirántott a depiből, hogy most érzem, sokan szeretnek. Többen is vannak, akik felvetették, hogy tartsunk búcsútalálkozót, pedig nem is számítottam rá, hogy majd szeretnének. És mindenki kedves meg örül meg izgul, még a tanítványok is. Hú, most elég jó nekem :) Nem mondom, hogy háromnaponta nem pánikolok be teljesen, mert de, de ha kint leszek, lesz munka és lakhatás, akkor ez el fog múlni, és csak jól fogom érezni magam. Úgy legyen.

hogy pár hete itt sétált el a ház előtt az az egyetemi oktatóm, akit talán legjobban utáltam az egész egyetem alatt, és vele voltak a 2-3 éves ikerlányai, mindkét oldalán egy, és nagyon cukik voltak együtt? Akkor most elmesélem.

Diákok, akiknek van időpontjuk, mégsem jelennek meg, és nem is hívnak, sőt SMS-t, fb-üzenetet és füstjeleket sem küldenek, hogy ne várjam őket. Diákok, akiknek ugyan nincs időpontjuk, mégis megjelennek, de nem hívnak, sőt SMS-t, fb-üzenetet és füstjeleket sem küldenek, hogy várjam őket. Konklúzió 1: Az utolsó itthon töltött napjaim sem telnek eseménytelenül. Konklúzió 2: Ha egyszer hazajövök, komolyan meg kell reformálnom az oktatási tevékenységemet. Bérlet lesz, 24 órás lemondási idő lesz, szigor lesz. Attól még szeretni fogom őket, ahogy most is, de azért ami sok, az sok.

Írok az adóhatóságnak, hogy le-, majd ki- és feltöltöttem X nyomtatványt, amin kértem, Y adónemről a túlfizetésemet tegyék át Z adónemre, amin tartozás mutatkozik, meg is kaptam a visszaigazolást, hogy minden szuper, aztán mégsem történt semmi változás, mi a teendő, hogyan érhetném el mégis, hogy a túlfizetés semlegesítse a tartozást. Válasz: töltsem le X nyomtatványt, és azon jelöljem, hogy Y adónemről kérem áttenni Z adónemre a túlfizetésemet. Ahha, most már mindent értek! Update: Végül is felhívtam a tájékoztatást, és ott kaptam normális választ a kérdésemre. Hurrá!

Egy kis játék angolul beszélőknek: http://www.gameswithwords.org/WhichEnglish/. Jó lenne tudni, milyen szempontok alapján tippeli meg az angol dialektusomat és az anyanyelvemet, de azt hülyeségnek érzem, hogy Black Vernaculart mond első helyre, mert bár voltak válaszok, amiknél felismertem, hogy azokat abban a dialektusban használják, nem jelöltem meg őket, szóval passz, az viszont jólesik, hogy anyanyelvnek betippeli az angolt is :) Our top three guesses for your English dialect: 1. US Black Vernacular / Ebonics 2. English (England) 3. New Zealandish Our top three guesses for your native (first) language: 1. German 2. Dutch 3. English

Van egy srác, akit az egyik társkeresőről ismerek, de még sosem találkoztunk, és nem is túl gyakran beszélgetünk. Én pár hete mondtam neki, hogy megyek Máltára, amire nem nagyon reagált semmit, gondoltam, ő sem érzi, hogy ebből bármi is lehetne, pláne így. Ehhez képest csütörtökön írt, hogy "kezdetnek" elmehetnénk együtt a Múzeumok Éjszakára, egy olyan programra, ami őt érdekli. Attól a szótól, hogy "kezdetnek", engem kitört a frász. Megkérdeztem, hogy érti ezt, mire mondta, hogy kölcsönös szimpátia esetén majd fejlődhet tovább a dolog. Erre én felhívtam rá a figyelmét, hogy már csak nagyon-nagyon kevés ideig leszek itthon. Erre ő azt mondta, az nem baj, mert a kapcsolattartás nem gond, és kölcsönös szimpátia esetén úgy is kialakulhat kapcsolat, hogy én nem vagyok itthon, és nem találkozunk meg nincsenek közös programok. Ettől mindjárt azt éreztem, hogy annyira akar barátnőt, hogy már inkább azt is simán lenyeli, ha a lány külföldön él, és ez még jobban megijesztett...

Most már van repülőjegyem és szállásom az első hétre, viszont beindult a pánik. Ki akar ugrani a szívem, minden bajom van, mert  mi lesz, ha nem úgy alakul a dolog, ahogy szeretném. De közben erre gondolni sem szabad, teljesen el kell hinni, hogy minden szuper lesz. Te jó ég, mi lesz még itt indulásig :O

Az érettségi idején még nem blogoltam, így biztosan nem örökítettem meg az eddigi legviccesebb pókos élményemet. A német írásbelin ültem valami vadidegen iskolában, és nagyon izgultam, amikor is hirtelen leereszkedett a plafonról egy kis pók, pont a feladatlapomra. Az első padban ültem, és a felügyelő tanár is észrevette az esetet. Eléggé mosolygott rajta. Én úrrá lettem a rám törő pánikon, mondván, a pók, ha nem ölik meg, szerencsét hoz, szóval nem véletlenül választott pont engem és pont a németen. Azért nagyon szurkoltam neki, hogy mielőbb hordja el magát, és szerencsére így is tett. A német érettségim meg tök jól sikerült. Hogy a pók miatt, vagy azért, mert okos vagyok (:P), az már sosem derül ki.

Ha Budafokra megyek, a 4-6-os villamosról szoktam átszállni valamelyik kifelé tartó buszra (33, 133, 233, 33E meg ilyenek, bár nem tudom már követni, hogyan nevezgetik át őket, és éppen melyik létezik - sőt nem is akarom). Ma is így tettem, vállamon a bazi nehéz laptop, mindkét kezem tele könyvvel meg sütivel (100. óra volt a csoportnál, ilyenkor csinálok nekik sütit). Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy egyirányúsították az utcát, nyilván nem abban az irányban, amerre nekem mennem kellett, így nyilván nem járt arra a busz. Semelyik. Már ettől kicsit ideges lettem, mert basszus, miért nem lehet ezt bemondani a villamoson, ami ott áll meg ettől a megállótól 10 méterre. Ja, tudom, azért, mert BKK. Ki volt írva segítőkész módon, merre van a legközelebbi buszmegálló. Térkép nuku, minek is az, ha nem vagy környékbeli, rohadjál is meg. Azt mondja, visszafelé nyíl, Karinthy Frigyes úti 33-as megálló, 220 méter, vagy visszafelé nyíl, Budafoki úton, a cukrászda előtt, 280 méter. Én meg néztem...

Amióta elhatároztam, hogy elmegyek, már nem is érzem magam olyan rosszul. Sőt - jól érzem magam. A tervezgetés izgalmas meg érdekes dolog, nagyon várom már, hogy ott legyek, de közben fura érzés is, hogy hamarosan máshol leszek, és nem egy vagy két hétig, hanem sokáig. És jólesik, hogy vannak, akik felajánlják, hogy szervezzünk búcsútalálkozót :) Ma például Esztivel cserpeseztünk egyet, mellé meg beszélgettünk egy jót. Tényleg jól éreztem magam, jólesett, köszi, Eszti :)

Ha jól értelmezem a helyzetet, a pók mára meghalt. Magától. Hmm, hát, ez elég érdekes meg fura meg nagyon kényelmes is nekem. Nem mondom, hogy nem örülök, mert de. Update: Vaklárma volt. A francba.

Ma megint fogorvosnál jártam, de most másiknál, mint hétfőn. Kint van Budán, és idő közben rájöttem, hogy ő szedte ki annak idején a bölcsességfogamat a Szentkirályi utcában, ami eléggé megijesztett, mert az elég traumatikus élmény volt. Hát, a magánrendelésen sem éreztem sokkal finomabbnak a munkáját, mint a másik helyen, bár hozzá kell tennem, eleve iszonyú az egész - egy ponton azt hittem, el is fogok ájulni, pedig nem fájt, csak belegondoltam, mi történik a számban, plusz éreztem a vért, és végem volt. Megint két érzéstelenítőt kaptam, az elsővel szerintem átszúrta a nyelvemet is, aminek annyira nem örültem, aztán a második után nekiállt feszegetni a fogat, ami tényleg tört, úgyhogy nem keveset cibálta az államat, de végül is csak kijött az a hülye fog. Ezek után a műtéti fogeltávolítást számolta fel a vágás nélküli foghúzásra (kint van az előtérben az árlista), de nyilván nem szóltam egy szót sem, mert minek, simán megindokolja, hiszen nem értek hozzá, ráadásul még így sem értük e...

Elnézést, de én annyira beleszerettem A dadusba, hogy nagyon. Akkora szövegek vannak benne, de akkorák... Íme néhány példa. Niles, az inas meglátja, ahogy Mr. Sheffield, a ház ura letépi Franről, a dadusról a felsőjét, majd az ágyra dönti a nőt, félreérti a helyzetet (valójában csak rászorult a felső Franre, és Mr. Sheffield segített levenni). Amikor észreveszik Nilest, az inas, aki utálja C.C. Babcockot, aki viszont szerelems Mr. Sheffieldbe, és folyamatosan szívatja: "If you let me tell Miss Babcock about this, I'll work free for a year." (Ha megengedi, hogy ezt elmeséljem Miss Babcocknak, egy évig ingyen dolgozom.) "Fran: Oh, I know, I should be nuts about the guy. I mean, he knows everything about me, and he's still interested. I don't know. Maybe that's it. There's no mystery. It's like when you watch Columbo. Ten minutes into it, you know who did it. Then you spend the rest of the hour trying to figure out which one is the glass eye."...

Elég vegyes napom volt hétfőn, de legalább nem unatkoztam. 1. Voltam az sztk-ban a jobb fülemmel, amire hetek óta nem hallottam kb. semmit. A bejelentkezésnél kiabált velem a szimpatikus hölgy, amiért nem volt nálam a TAJ-kártyám, mondván, így ő fel sem engedhetne, mert igazgatói utasítás, meg őt kirúghatják, meg engem is megbüntethetnek. Amikor mondtam neki, hogy még soha nem volt nálam a TAJ-kártya, amikor jöttem, és mindig elég volt, hogy tudom a számot fejből, még jobban kiabált. Aztán mondtam neki, hogy ha egyszer mondja el és halkan, akkor is értem, mire elhallgatott. A fülész legalább kedves volt, megmentette a hallásomat, és mondta, hogy évente menjek azért megnézetni a fülemet, ha már ilyen érzékeny. 2. Végre átvettem az útlevelemet. Az a nő volt az ablaknál, akitől tavaly kiakadtam, amikor csináltattam a papírt, és most is bunkón nyitott, de aztán visszavett. Nem szimpatikus, nem szeretek hozzá kerülni, de hát  mit lehessen tenni. 3. Voltam fogorvosnál. Azzal nyitot...

Nemrégiben érdekes eseményeknek voltam tanúja. Van egy lány, aki férjnél volt, nagyon szerette is a férjét, legalábbis úgy tűnt, viszont volt egy csomó fiú barátja, és az egyikkel folyton szívatták egymást, de közben azt is játszották, hogy házasok. Volt poénesküvő is meg minden. Aztán egyszer csak jött a hír, hogy a lány elvált, és ezzel a fiú baráttal költözött össze. Nyilván sosem volt egészen ártatlan ez a játék, vagyis nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, de azért azt is szemlélteti szerintem az eset, hogy a szavaknak teremtő erejük van - elég sokáig mondogatták, hogy ők házasok, és tessék, nincsenek messze tőle. Nagyon érdekes dolgok ezek.

C.C. a látogatóban lévő, híres színésznek: Can I give you a lift back to the hotel? Niles Frannek: He can ride in the basket with Toto. Mr. Sheffield: Where the hell is C.C.? Niles: Well, it's raining outside. Perhaps she melted. Shall I see if there's a pointy hat and a Chanel suit lying in the street?

Megvan a repjegyem, és megérkezett a gyomorgörcs is.

Azt a furcsa jelenséget tapasztalom a Facebookon, hogy egy csomó kisgyerekes szülő aranyos képeket pakol fel a csecsemőjéről vagy totyogós kisgyerekéről, aztán odaírja, hogy "retteghetnek a lányos anyák", "már most összetöri a férfiszíveket". Az ismerősök meg rákontráznak: milyen sármos ez a gyerek (mind a két hónapjával), milyen szexi ez a csajszi (mind az egy évével). Ennek mi értelme van? Minél több ellenkező neműnek okoz fájdalmat a gyerek, annál büszkébb rá a szülő? Nem értem. Hogy tud egy egyéves szexi lenni? És egy két hónapos hogy lehet sármos?Azt érteném, ha azt írogatnák, hogy gyönyörű ez a kislány/kisfiú (írogatják is ezt is, persze), mert nyilván minden szülő szeretné, hogy a gyereke szép legyen, hiszen annál könnyebb lesz az élete (feltehetőleg), de ezt, hogy már most látszik rajta, mekkora férfi-/nőfaló lesz, és ezért tök büszkék is vagyunk rá (mi árulja el ezt nekünk? a fejformája?), ezt nem értem. Meg a vicces képek, amikor sörösdobozt adunk a hat hó...

"Az ember sosincs igazán egyedül, ha vele van a gumikacsája." Douglas Adams: Vendéglő a világ végén Ahha! Akkor most fogok venni egy gumikacsát a Butlersben, és elviszem magammal, és ha ránézek, mindig ez az idézet jut majd eszembe :)

Tegnapelőtt, amikor Blankával a Westendben ebédeltünk wrapet meg sült krumplit meg kólát a Nordseenél, láttam a(z?) H&M-ben nyári ruhákat. Alapvetően kicsit ódzkodom a nyári ruhák vásárlásától, mert nem vagyok vékony, és mindegyikben hasam van, de most meggyőztem magam, hogy feltehetőleg rajtam kívül senkit sem érdekel, milyen az alakom, és nálam lényegesen nagyobb hassal meg mindennel rendelkező lányok is hordanak nyári ruhákat, és tök csinosak is ezekben a ruhákban, akkor én miért ne tehetném meg. Nem mentünk be nézelődni, mert nem volt rá idő, de elhatároztam, hogy tegnap visszamegyek Budafok után. Nyilván nem volt kedvem olyan messzire elzarándokolni, de szerencsére az Alleeban is van H&M, és én ott szállok át előtte egyik villamosról a másikra, szóval annyira lusta már csak nem lehetek, hogy oda ne menjek be. Bementem. Találtam is három nyári ruhát, ami nagyon tetszett, megfogtam a szokásos méretemet, végigálltam a negyed órás sort a próbafülkéknél (nem túlzok, pontosan ...

Két tinilány a DM közepén hangosan viháncolva sminkelte magát a TESZT feliratú termékekkel. Próbálgattak szemfestéket, alapozót, rúzst*. Egyszer csak odament hozzájuk a biztonsági őr, és nem túl kedvesen, viszont jó hangosan azt mondta nekik: "Nem az a baj, hogy kipróbálod, csak annyi, hogy tudjál már viselkedni egy boltban!" A többit nem hallottam, mert amint konfliktushelyzet alakul ki tíz méteren belül, feláll a hátamon a szőr, és hanyatt-homlok menekülök, de amikor öt perc múlva várakoztam a kasszánál, és hátrafordultam, még mindig tartott a lelkifröccs, aztán hamarosan a két lány fülét-farkát behúzva, nagyon-nagyon csendesen elhagyta a DM-et. Tininek lenni nem könnyű, főleg a tanév utolsó péntekén. Azért kíváncsi lennék, hogy miután magukhoz tértek a sokkból, az lett-e a konklúzió, hogy a biztonsági őr köcsög, vagy az, hogy legközelebb megpróbálják visszafogni magukat. Nekem 14-15 évesen garantáltan az lett volna a reakcióm, hogy napokig szégyellem magam, és többet be se...

Ha nem tudunk jönni órára, akkor előre szólunk. Nem fél meg egy órával előre, hanem mondjuk egy nappal, hogy a tanárunk tudjon tervezni az idejével. Különösképpen nem játsszuk el azt, hogy nem jövünk órára, de még csak nem is szólunk erről, hanem megvárjuk, míg az óra 20. percében kedves, érdeklődő SMS-t kapunk a tanárunktól, hogy mégis merre járunk. Azért, mert felmérjük, hogy a tanárunk pont olyan ember, mint mi, aki tervezne az idejével, ráadásul még a pénzre is számít, mert meglepő módon - hozzánk hasonlóan - ő is pénzből él. Fú.

Ma reggel azzal az elhatározással mentem neki a porszívózásnak, hogy nem érdekel, könyörtelenül felszívom a pókot, elég volt, hogy ott ül azzal az óriási, gusztustalan testével abban az óriási, gusztustalan hálójában, amit egyébként minden nappal tovább sző. És nem mertem. Elkezdtem felporszívózni körülötte a hálót, ő meg menekült, és egyszerűen nem mertem felszívni. Hagytam, hogy bemeneküljön a konyhaszekrény mögé, és "csak" a szem előtt lévő hálóját pusztítottam el az utolsó szálig. Az az érdekes, hogy alapvetően nem vagyok babonás, egy csomó babonát fel tudok sorolni, amiben nem hiszek, például nem érdekel a fekete macska, a létra, a kiömlött só, erre ezt a pókot nem mertem megölni, mert a pókot megölni szerencsétlenséget hoz. Azt hiszem, sikerült saját példámon bebizonyítani, hogy a babonaság meg a félelem nagyon szorosan összefügg - a fekete macskától, a létrától és a sótól nem félek, a póktól viszont de, ezért a pókkal kapcsolatos babona ellen nem merek tenni*, mert m...

"New Zealand You are an adventurous individual who enjoys being outdoors and spending time being active. You are a risk taker and have no problem striking up a conversation with a total stranger. When you travel you love to get to know the locals, and their customs, and are always up for a challenge. You thrive in a culture where others share your deep appreciation for land, and believe life is best lived outdoors. You love a hard hike, but also love the water and are happy to spend a day beach side. You thrive in a society with diversity and appreciate a simpler way of living. You are keen of learning about cultures and customs that are different than your own, and enjoy a deep conversation, whether it be philosophical or spiritual. You are not a city dweller by any means, and definitely believe that life is something to explore and experience firsthand. This country gives you endless opportunities to live both an active lifestyle and enjoy the company of new found friends....

Én örülök, hogy ez csak négyévente van, mert ilyenkor teljesen kirekesztettnek érzem magam. Nem értem, hogyan lehet annyira lelkesedni érte, mint néhány ismerősöm, és elég gyorsan elég unalmassá válik, hogy kettőt nem lehet lépni anélkül, hogy a VB-ről hallanék. Közben tudom, hogy más meg rám néz hülyén, hogy mit várok én az olimpián vagy történetesen a karácsonyon. De akkor is, teljesen kívülálló vagyok ilyenkor. Egy valaki tudja kicsit közelebb hozni hozzám ezt az egészet: Shakira. Shakira - Dare You (La La La) Megjegyzem, ennek az eredeti, "focitlan" változata is elég jó:

Nézelődöm Máltán, és találtam egy kutyakozmetikust, volt hozzá Facebook is, azon meg ott volt ez a kép. Annyira találó :)

Az a helyzet, hogy zseniális ez a sorozat. Megnéztem az "Így készült..." című kisfilmet is, amikor az első évad végére értem, és nem győzök ámulni meg bámulni, hogy mennyire kreatív ez a nő (Fran Drescher) meg a volt férje (Peter Marc Jacobson), mennyire ki van találva ez az egész történet, az összes karakter, meg úgy egyáltalán - minden. A főcím Közben olvasgattam a szereplők életével kapcsolatban is ezt-azt, és azért Fran Drescher is kapott bőven. Kezdve azzal, hogy egy betörés során a férje szeme láttára megerőszakolták a barátnőjével együtt, a rákbetegségén és a gyermektelenségén át addig, hogy a férje húsz év házasság után vallotta be, hogy tulajdonképpen homoszexuális... Hát, szóval nincs könnyű élete. Eszembe jutott róla Alison Arngrim, akit szintén ért ez-az élete során, és elgondolkodtam rajta, milyen érdekes, hogy mindkét nő komika lett, a humor a mindene, abból él. Ez is azt bizonyítja, hogy a humor segít a túlélésben. Meg azt, hogy vannak nagyon-nagyon er...

1. Kell nekem ez a táska. Ha valaki látja valahol, ne habozzon, szóljon nekem! Köszi :) 2. Máltával kapcsolatban - fingers crossed :) Úgy néz ki, elég jól állok :) 3. Annak idején nem mondott igazat az álmom, amikor megmutatta, melyik osztálytársnőmnek lesz először gyereke. Ma felkerült egy kép egy régóta Cipruson élő lány Facebookjára, és az alapján ő lesz az első anyuka a csapatban.

Eddig sem tudtam, ki ki után mit örököl, csak feltettem, hogy a szülők után a gyerekek, vagy ha nincsenek gyerekek, akkor mondjuk a testvérek. Most viszont változott a jogszabály, és az Index hosszasan beszélgetett a változásokról két jogásszal. A kedvenc részem, amikor bárki bárkit kitagadhat, viszont valaki másnak kell bizonyítani, hogy a kitagadás oka valós, különben nincs kitagadás. Azt mondja a jogász, vigyázni kell a kitagadás szabályaival, mert ha túl jók, mindenki mindenkit kitagad, én meg azon mosolygok, hogy így viszont senki sem tagad ki senkit, mert majd pont be lehet bizonyítani, hogy XY erkölcstelen életet él, ugyan, kérem. De igazából az egész egészen szórakoztató. Biztos azért, mert nem vagyok jogász és nem értek a joghoz. Akkor is. Kész, lefordultam a székről.

Olyan alázásban van részem, hogy  csak nézek nagy, kerek szemekkel. T-től érkezik ez az alázás, btw, akitől nem vártam volna, viszont sokat elmond róla, hogy ezt meg meri lépni. Többszörösen hülyét csinált belőlem, minden helyzetet úgy alakít, hogy én jöjjek ki belőle szarul, és úgy általában fogalma sincs, mit akar az élettől, vagy úgy egyáltalán, bárkitől és bármitől. Úgyhogy akkor innentől kezdve nyugodtan szenvedjen egyedül, én mostantól leszarom. Elnézést a kifejezésért, de most ilyenem van.

Avagy minden relatív, és mindig lehet rosszabb. Én pl. csak egyedül érzem magam és nincs párom, de lehet, hogy Norilsk némely lakója szívesen cserélne velem. Mennyire nyomasztó lehet már ebben a városban élni?

Fran: "Maybe I should play Eleanor Roosevelt. I know all her lines. 'Ah, look at all the lonely people.'" Mr. Sheffield: "That was Eleanor Rigby. Don't quit your day job."

"A lassúság a boldogság titka." Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai Kezdem elhinni, hogy tényleg.

Három és fél hónapja álmodott velem valaki valami irtózatos hülyeséget, ami alapvetően nem meglepő, mert az álmok sokszor irtózatos hülyeségek, nincs ezzel semmi gond. Elmesélte még akkor, elnevetgéltünk rajta. De azóta ahányszor beszélgetünk, mindig ennél a nyomorult álomnál kötünk ki. Mindig bedob valami ehhez köthető poént, aztán elmeséli az álmot ezredjére is, és aztán elemezgetjük is, de mindig ugyanazok a dolgok hangzanak el, egy helyben toporgunk, mert már nincs mit mondani a témáról. Annyira unom, és annyira feszélyez, hogy sírni tudnék már tőle. És hiába mondom (igaz, kedvesen), hogy én most már erről nem szeretnék beszélni, egyszerűen nem megy át az üzenet. MIÉÉÉRT?!

1. Fordítottam. Nem annyit, mint szerettem volna, de azért haladtam egy kicsit. 2. Aludtam délután. Kicsit többet, mint szerettem volna, és jólesett. 3. Néztem egy csomó részt A dadusból, egyúttal megvan a sorozat, amit mostantól nézek, meg vagyok mentve. A dadust gyerekkoromban is nagyon szerettem, és még most is vicces. 21 éves, bizony. 4. Voltam futni. Két hét kihagyás után először volt elég erőm elmenni a Margitszigetig. Romlottam egy percet, de igazából annyira nem szedtem még össze magam, hogy ez különösebben érdekeljen. 5. A konyhába beköltözött egy brutális méretű pók, és annyira félek tőle, hogy nem merem sem kiköltöztetni, sem megölni. Úgyhogy most ül a hálójában, amit egyébként szorgosan bővítget, én meg nem tudom, mi legyen, de most már kétszer is álmodtam vele. Irtózom a pókoktól, basszus. Inkább a legyek. 6. Elég sokan nyaralnak/strandolnak a jó idő örömére. Van olyan ismerősöm, aki lement a Balatonra a barátnőjével, majd félóránként beszámolt a Facebookon arról, men...

Egyszer ne állítsak órát, mondván, az sem baj, ha 11-ig alszom, még úgy is rengeteg időm lesz fordítani, és akkor 9 előtt valamivel nekiáll kopácsolni valamelyik kedves szomszéd. Pünkösd vasárnap, ünnepnap, teszem hozzá.

Két hete azt hittem, hogy ilyenkorra már lesz egy-két válaszom Máltáról, és kezdhetek csomagolni. Ehhez képest semmi. Néma csend és hullaszag. Nyomasztó, és megijeszt az a lehetőség, hogy itt ragadok. Nem akarok itt ragadni. El akarok innen menni, minél előbb, annál jobb. T egyszerűen képtelen eldönteni, mint akar. Egyszer menjünk moziba, nézzünk filmet, legyünk együtt "baráti feelingben", máskor meg fura ez így, és nem tudja, mi legyen, de majd megbeszéljük. Siralom, komolyan. Én csak nem szeretnék egyedül lenni, csak szeretnék valakit, akivel jól érezzük magunkat, és el tudunk tölteni heti egy-két délutánt jókedvűen. Ez olyan marha nagy kérés? Szomorú. Ennyire egyedül utoljára a gimiben voltam, de igazából ennél még az is jobb volt, mert akkor otthon laktam, tehát minden nap ott voltak a szüleim, és ott volt Liza. Fogalmam sincs, mit kezdjek magammal. Nem akarok egyedül lenni, nem akarok itt lenni, és rosszabb napokon egyáltalán lenni sem akarok.

Amikor egy kiadó odakommenteli egy régebbi könyvéhez írt értékelések és idézetek alá a Molyon, hogy megjelent adott szerző új könyve, az szerintem visszás, erőszakos, tolakodó. (Ha az én tartalmam alá írogatna, törölném is, mint a huzat.) Miért nem lehet normálisan viselkedni?

Már az is felmerült bennem ötletként, hogy összepakolok és kimegyek, aztán ha már ott vagyok, csak találok valami munkát. Nem sok választ el ettől, pedig baromi nagy felelőtlenség lenne. De már nem bírok itt lenni, utálok mindent, utálom az egészet. Az sem segít jelentősen, amikor a metrón leül mellém egy velem egyidős, vagy talán nálam fiatalabb lány a kb. féléves babájával. Basszus.

az, hogy két teljes nap alatt ne sikerüljön válaszolni egy levélre, amiben egyébként kérdések is vannak, úgy, hogy az illető szabadságon van a héten, és a napjai jelentős részét otthon tölti, az... Basszus, mit vártam?

Van ez a srác, akivel egy hónapja nem beszéltem, mert nem írt vissza a legutóbbi üzenetemre, én meg nem teperek senki után, utána meg főleg nem. A hosszas hallgatást tegnap megtörte egy üzenet. Megkérdezte, mi van velem, én meg elmeséltem. Erre ő, hogy éppenséggel el lehet menni külföldre, de jól gondoljam meg, mert a gondolataim velem mennek, és nagyon nehéz más országban beilleszkedni, viszont annál is nehezebb visszailleszkedni az itthoni környezetbe, mert ugrik a munka, lényegében ugranak a barátok, és szerinte én ezeket a megpróbáltatásokat nem tudnám jól kezelni, mert nem olyan lány vagyok. Ja, jó.

Mintha már az első résztől kezdve menő lenne, így reklámozták az új sorozatot, aminek a címe Friends With Better Lives. James Van Der Beek az egyik főszereplő, ami a kilencvenes évek Dawson-rajongó tinilányai számára nagy vonzerő lehet. Megnéztem belőle az első négy részt (eddig összesen hatot adtak le). Elég szörnyű. A címnek semmi köze a történethez, nem derül ki, hogy mindegyik barát irigykedik a másikra, pedig meg lehetne oldani, mert aki elvált, biztos irigyli azt, aki boldog házasságban él, aki meg boldog házasságban él, biztos irigyli azt, aki most jött össze a párjával. A poénok már mind szerepeltek más sitcomokban, nem egy szó szerint elhangzott a Jóbarátokban és/vagy a HIMYM-ben, és akkor én csak ezt a két vígjátéksorozatot láttam elejétől a végéig, ki tudja, hányszor elcsépelt viccek ezek valójában. A szereplők bénák, mind a karakterek, mind a színészek. Egyedül Kate szimpatikus, ami elég röhejes, ha azt vesszük, hogy neki kellene a legantipatikusabbnak lennie. Gondolom,...

Nagyon kell nekem egy sorozat. Nem bánom, ha 20-25 perces részei vannak, mert akkor nem érzem úgy, hogy a fél napot sorozatnézéssel töltöm. Van egy jó kis oldal, ott körülnéztem, hát, nem találtam semmit, amihez kedvem lenne. Illetve fent van a Csipet csapat, amit nagyon szerettem gyerekkoromban, ezért megnéztem az első részét. Jó eséllyel tökre nem az első rész, vagy ha igen, akkor eléggé in medias res nyitott a sorozat. De ez még csak hagyján, nagyobb baj, hogy valami félelmetesen gagyi. A Gumimacik így felnőtt fejjel is jó mesének tűnt, de ez... Csalódtam. És továbbra sincs sorozatom, pedig nyárra nagyon kell sorozat. Akár kettő is. Jaj.

Jó, igazából egy kilenc kérdéses teszt mondta meg. A kérdés az volt, az én agyam miben erős. Íme: "You are best at: Linguistic Thinking You like to talk, listen, read, and write – and then talk some more. You express yourself in language and you think in language, too, rather than in images. You are intrigued not only by the meaning of words, but also the sound of them, and their rhythm. You are probably able to pick up foreign languages relatively easily." "Neked a nyelvi gondolkodás az erősséged. Szeretsz beszélni, hallgatni, olvasni, írni - aztán még egy kicsit beszélni. A nyelvvel fejezed ki magad, és nyelvben is gondolkodsz, nem képekben. Nemcsak a szavak jelentése érdekel, hanem a hangzásuk és a ritmusuk is. Valószínűleg elég könnyen tanulsz meg idegen nyelveket." Hát, mi tagadás, ezt eltalálta.

XY: Hétvégén szülinapot ünnepeltünk. én: És jó volt? XY: Nem. én: Hogyhogy? XY: Vereséggel lett bajnok a Loki, úgyhogy nem volt jó a hangulat. én: Jaj...

Reggeltől kora délutánig intéztem az ügyeimet, erről már írtam. Aztán lefeküdtem aludni, mert nem kellett Budafokra menni, viszont hulla fáradt voltam, a szemem majd leragadt. Egyszer felriadtam, amikor SMS-t küldött egy tanítványom, hogy nem jön ma, így aztán kiderült, hogy ma egyáltalán nem dolgozom. Amikor ki tudtam végre mászni az ágyból, elkezdtem fordítani az új könyvet, és este 10-re el is jutottam a huszadik oldalig. (Összesen 448 oldal van, szóval azért lesz vele dolog bőven.) Aztán még lefordítottam a meseprojekt meghívóját, és örömmel olvastam a szervező üzenetét, amely szerint az összes külföldi illusztrátornak tetszettek a fordításaim. (Összesen hét mesét fordítottam magyarról angolra.) Aztán szerettem volna sorozatot nézni kikapcsolódásul. Először azt hittem, a Két pasi meg egy kicsit fogom elkezdeni, bár nem szeretem Charlie Sheent, de rájöttem, hogy ide most rajzfilm kell, mégpedig a Csipet csapat. De olyan sz*r a netem, annyira lassú, hogy el sem indult a mese. Fél órá...

Már rég nem olvasom a blogot, ahogy a Homárról is leszoktam, de ha kikerül egy írásuk az Index főoldalára vagy a Facebookra, azért megnézem. Ma például arról írtak, hogy az RTL Klub belengette, megszűnik a Barátok közt, ha és amennyiben. Persze azonnal megérkezett a kommentáradat, miszerint szűnjön meg az egész RTL Klub az anyacéggel együtt, mert igénytelen, mocskot tol le az emberek torkán, satöbbi, satöbbi, ahogy az már lenni szokott. Nem is ezen nevettem, hanem azon, amit a cikk írója, bizonyos sixx* reagált. "Eszméletlenek vagytok, komolyan. Remélem, valaki majd egyszer ír egy egyetemi dolgozatot az index/comment:com kommentelőiről, megérdemelnétek." Ez milyen oltás már? *Nagy forma, hogyvoltokat is ír, tök jó humora van, meg kissé tenyérbemászó stílusa.

Az online bankomba végre bejutottam, ez pipa. A kettő közül az egyik orvoshoz már van időpontom, ráadásul erre a hétre, ez hamarosan pipa. Viszont az adózással csak a baj van. Képtelen vagyok telepíteni a nyomtatványkitöltő keretprogramot, akármit csinálok, tojik rám, a telepítés elindítása után fél órát gondolkozik, majd közli, hogy háááhááá, így jártál, ostoba felhasználó. Ez pedig baj, mert az egyik adónemen túlfizetésem van, a másikon meg a túlfizetéssel majdnem megegyező mértékű tartozásom. Igen, mert béna vagyok, és a fel sem merült bennem, hogy nem automatikusan megy a befizetett összeg elosztása, hanem el kell találni a csekket, amin befizetek, különben ez történik. Na most, ezt a hibát lehet korrigálni egy nyomtatvány kitöltésével, de nyomtatványt ugyebár csak a nyomtatványkitöltő program tud kitölteni, amit viszont nem tudok telepíteni. Általában baromira nem érdekelne a történet, úgy lennék vele, hogy ráérek ezzel szívni, de nagyon kellene nekem EU egészségbiztosítási kártya...

Csütörtök éjjel, másfél héttel az incidens után rám írt, megkérdezte, hogy vagyok. Kicsit beszélgettünk, aztán javasolta, hogy menjünk moziba. Mentünk. Megnéztük A holnap határát, megállapítottuk, hogy nem rossz ugyan, de azért több ponton tökre nem tartja be a saját maga által kitalált szabályokat, ami mégiscsak csúnya, majd sétáltunk két és fél órát, többnyire csendben, mert én még mindig haragudtam (még most is van bennem ilyen érzés, mert eléggé megbántott múlt kedden). A két és fél óra végére egyszer csak ideértünk, megnéztük a legutóbbi Trónok harcát, kikötöttem, hogy az X-Men megtekintésének ára A száz éves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt, valamint a Sherlock első része, tisztáztuk, hogy ez nem zsarolás, csak a feltételek közlése, aztán végre, végre beszélgettünk. Megbeszéltük a múlt keddet (bocsánatot kért), azt, hogy melyikünk mit hogyan lát, és hogy mi legyen a továbbiakban a deal. És voltak nagyon aranyos pillanatok, meg még szívesen mesélnék, de ez egy nyílt blog,...

Pénteken láttam a boltban Kávészünet Fecót, akkor érkezhetett vissza Pestre az aznapi koncertről, mert elég nagy pakkal volt. Ma meg Ördög Nóra volt a műsorvezető valami műsorban, amit a Corvin közepére pakoltak le, és amiben arról beszélgettek nők, hogy nőnek lenni jó. (Ebből amúgy én semmit sem hallottam, Blanka meg keveset, mert nekem kevésbé jó a fülem, és be is van dugulva, és jó messze üldögéltünk ettől a programtól.) Nem sokkal később elsétált mellettünk Barátok közt Szabi, aki szemmel láthatóan nagyon elégedett volt magával, és nagyokat nevetett a barátnőjével meg a haverjával, akivel amúgy ugyanolyan póló volt rajtuk. Kicsit szégyellem magam, amikor valami bulvárhírességet látok, és még fel is ismerem, de mit lehessen tenni, mindig legörgetek az Indexen a Velvetig, meg azért a Barátok köztöt sem két napig néztem. (Viszont már egy éve és másfél hónapja egy részt sem láttam, wow! Tényleg tök jól leszoktatott róla az a konferencia Slavonski Brodban.)

Na, ez a nekem való jógatípus. Erre fogok is járni, amíg itthon vagyok, legalábbis azt hiszem. Ez tényleg nehéz volt, izzasztó, bár kevés volt benne a filozofikus szöveg, ami furcsa módon kicsit hiányzott. Jó kis izomlázam lett az oldalamban meg a hátamban, a lapockám környékén. Szuper.