Jégtörés

Csütörtök éjjel, másfél héttel az incidens után rám írt, megkérdezte, hogy vagyok. Kicsit beszélgettünk, aztán javasolta, hogy menjünk moziba. Mentünk. Megnéztük A holnap határát, megállapítottuk, hogy nem rossz ugyan, de azért több ponton tökre nem tartja be a saját maga által kitalált szabályokat, ami mégiscsak csúnya, majd sétáltunk két és fél órát, többnyire csendben, mert én még mindig haragudtam (még most is van bennem ilyen érzés, mert eléggé megbántott múlt kedden). A két és fél óra végére egyszer csak ideértünk, megnéztük a legutóbbi Trónok harcát, kikötöttem, hogy az X-Men megtekintésének ára A száz éves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt, valamint a Sherlock első része, tisztáztuk, hogy ez nem zsarolás, csak a feltételek közlése, aztán végre, végre beszélgettünk. Megbeszéltük a múlt keddet (bocsánatot kért), azt, hogy melyikünk mit hogyan lát, és hogy mi legyen a továbbiakban a deal. És voltak nagyon aranyos pillanatok, meg még szívesen mesélnék, de ez egy nyílt blog, úgyhogy nem teszem. Az a fura, hogy csak kicsit lett most jobb, amiből arra következtetek, hogy nagyon el kell mennem. Remélem, hamarosan megtehetem.