Nagyon sötét

Már az is felmerült bennem ötletként, hogy összepakolok és kimegyek, aztán ha már ott vagyok, csak találok valami munkát. Nem sok választ el ettől, pedig baromi nagy felelőtlenség lenne. De már nem bírok itt lenni, utálok mindent, utálom az egészet.

Az sem segít jelentősen, amikor a metrón leül mellém egy velem egyidős, vagy talán nálam fiatalabb lány a kb. féléves babájával.

Basszus.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai