LizaGazdija

Nagyon szeretem ezt a játékot, az egyik kedvencem. Nagyon régen játszottam utoljára, de amikor feszült vagyok, akkor tud segíteni. Tehát múlt pénteken, amikor sok volt kicsit a megpróbáltatás, megint elővettem ezt a fajtáját , csak nem volt türelmem hozzá, annyira ideges voltam. Aztán most este megint belevágtam, és első nekifutásra sikerült végigjátszani 20635 ponttal, pedig eddig a 12-ből általában csak 8 pálya ment, a kilencediken mindig elfogyott az idő. Most akkor örülök.

Hétfőn, amikor a céges órámról éppen indultam volna a koreai kislányokhoz, jött egy sms az anyukájuktól, hogy a lányok nincsenek jól, ne menjek. Erre egy diszkrét "Yesss!" felkiáltással reagáltam, majd a mellettem álló tanítványom arcát látva gyorsan hozzátettem, hogy annak nyilván nem örülök, hogy betegek a kicsik, de az nagyon jólesik a délelőtti utolsó órás stressz után, hogy most hazamehetek. Fél óra múlva, amikor már a villamoson zötyögtünk hazafelé, a következő beszélgetés zajlott le: Sz.: És mit tervezel így, hogy ennyi plusz időd lett estére? Én: Nem is tudom. Iszom egy kakaót. Aztán nem csinálok semmit. És ettől nagyon boldog leszek. És így is tettem. A kakaó kivételesen házi készítésű volt, mert most már annyira rendbe jöttem, hogy bármit tudok enni-inni. Ma meg odasiettem K. órájára, tökre örültem, hogy ugrálhatok egy jót, attól is megnyugszom majd egy kicsit (tényleg állandó jelleggel zaklatott vagyok, de már nem a diákok, hanem más miatt, amiről most nem me...

Kicsit stresszelek meg nem jó a kedvem, de biztos örültök, ha inkább valami jóról írok. Úgyhogy akkor elmondanám, hogy hatalmas ötlet a színtelen púder, és éljen, aki kitalálta. Engem tökre zavar, amikor lányok rikító narancssárga fejjel és fehér/barna nyakkal szaladgálnak az utcán, és minden reggel nagy erőfeszítésbe meg sok időbe telik, hogy legalább én ne legyek rikító narancssárga. Hétvégén viszont megláttam a DM-ben, hogy az Alverdének van színtelen púdere, és gondoltam, azt az ezrest megéri a kísérlet. És nem hiszitek el, de ez tényleg színtelen, ezért olyan színe van a fejemnek, amilyen akkor lenne, ha nem kennék magamra semmit. Ettől az elmúlt három reggelen, amióta használom, minden esetben jó lett a kedvem. Könnyű engem boldoggá tenni, szó se róla :)

El sem hiszem. Az utolsó óra után még rengeteg adminisztráció szokott lenni (nyelvi napló kitöltése, osztálynapló haladási és osztályozási részének kitöltése, indexek kitöltése, ilyesmi), és ezt én végtelenül nagyon utálom, ezért mindig addig halogatom, amíg csak lehet. Idén viszont úgy döntöttem, nagyszerű lenne úgy tölteni a május 1-jét, hogy semmi tartozásom nincs már a suli felé, ezért ma felkeltem korán, bementem 9 előtt, nekiültem, és mindent megcsináltam. Két és fél óra folyamatos írásba került, a kezem majd letört a végén, de készen van. Minden. Nagyon-nagyon jó érzés.

Nem fejteném ki részletesen, honnan szedtem ezt a bölcsességet, de higgyétek el, igazam van. Epret csak úgy egyetek, hogy előtte félbevágjátok! Én szóltam.

„A szerelem szép, de ebédelni is kell.” (Hunyadi Sándor) Cserna-Szabó András – Fehér Béla: Ede a levesben

Kicsit sokat látok magam körül furcsa barátságokat az utóbbi időben, ezért elgondolkodtam, mitől nem furcsa egy barátság. Szerintem a barátok szomorúak, ha a másiknak rossz, és örülnek, ha a másik örül, és ennek jelét is adják. És nem irigykednek. Az irigykedés annyira fárasztó, jó eséllyel mindkét félnek, akkor már egyszerűbb inkább legyőzni magunkban, és nem hallgatni rá. Ráadásul bántó is. Még ha nem barát irigykedik, akkor is idegesítő, gondoljunk csak arra a nagyon régi ismerősömre, aki valamiért igényli, hogy pár naponta beszélgessünk a semmiről, és aki féltékenységi rohamot kapott, amikor megtudta, hogy Horvátországban voltam nyaralni egy hetet. Teljesen kiakasztott, mert 1. úgy érzem, tanultam és dolgozom annyit, hogy ne számítson luxusnak évente egy hetet a szomszédos ország gyönyörűséges tengerpartján eltölteni (pedig még inkább luxus, mint természetes, és ez igazságtalan), 2. irigykedni én is tudok rá, fel is soroltam, mire (fizetett szabadság, betegszabadság, családi ház,...

Abból látszik, hogy elfáradtam és elfogyott a türelmem, hogy gyűjtögetem a sérelmeimet, mint egy kis hangya, mégpedig az elmúlt pár hétből az összeset, válogatás nélkül, bárkitől jöttek is. Abban bízom, hogy most, miután jól felspanoltam magam, majd jól kijön belőlem az összes stressz meg düh, és végre újra kiegyensúlyozott leszek.

A molyon linkelte valaki azt a tesztet , ami kb. 100 kérdés megválaszolása után megmondja, ki lennél, ha a Harry Potter egyik szereplője lennél. Személyiségteszt, szóval nem valami idétlenkedés, és elég érdekes is. Nekem Molly Weasley jött ki. A részletes eredményt sajnos nincs kedvem lefordítani, de lehet, hogy majd összeszedem magam, és mégis megcsinálom. Mindenesetre érdekelne azok véleménye, akik úgy vélik, hogy ismernek. (És tudnak angolul.) Íme: “NOT MY DAUGHTER, YOU BITCH!” You are Molly Weasley, mother of seven children and wife of Arthur Weasley. As the caretaker of so many children, Molly is headstrong, defensive, and caring. She is fiercely loyal to her family and friends, always attending to others’ needs before her own. She can get a little hotheaded at times, especially when somebody breaks her rules. Otherwise, she is practically a saint. You are similar to Molly in the sense that both of you are devoted to your loved ones more than anything else. It is likely that...

Azt hinné az ember, hogy a bunkóságnak is van egy határa, meg hogy esetleg az utolsó óra tiszteletére kicsit visszavesznek magukból egyes diákok. De ez tévedés. Pont úgy viselkednek, ahogy mindig szoktak, esetleg kicsit még bunkóbb módon. Figyelni is luxus lenne, természetesen. Csak egy szituációt mesélek el. Felírom a táblára, hogy ACTIVITY, örülnek. Aztán kezdem a magyarázatot. - So here are these little pieces of paper (felmutatom). You will have to write words on them, and under the words please write what the other group will have to do with them: draw, describe or mime. (Ezt kijegyzetelve felírom a táblára is, biztos, ami tuti.) Néznek, mint borjú az új kapura, forgatják a kis cédulákat. Gondoltam, utolsó óra, miért ne szólalnék meg magyarul. Nekifutok ismét. - Tehát ezekre a kis papírokra fel kell írni szavakat, alá meg azt, hogy a másik csapat mit csináljon velük. Draw a rajzolás, describe a beszéd, mime a mutogatás. Az egyik csapat nekikezd, a másik csapat, nyilván a fiú...

Nagyon érdekes az, ahogy a kutya beletanul a gazdája szokásaiba, és alkalmazkodik hozzájuk. Példának okáért itt van ez a Marci kutya, aki a kezdet kezdetén nem viselte az ölelgetést, ami érthető is, hiszen ez nem egy plüssállat, hanem egy vadászkutya. De ahogy jóban lettünk, és észrevette, hogy nekem igényem van rá, hogy néha megölelgessem, egyre kevésbé húzódott el, ha megkörnyékeztem, míg végül odáig jutottunk, hogy  most már, ha megölelem, akkor csóválja a farkát, és nekem dől, odabújik, sőt puszit is akar adni. De mivel azt is tudja, hogy kutyanyálra viszont nincs igényem, ezért ha én ölelgetem, csak úgy tesz, mintha meg akarna nyalni, ha meg olyan, aki nem bánja a nyalogatást, akkor azt rendesen képen is nyalja, ahogy kell. Vagyis rájött, hogy az ő gazdáinál az ölelgetés nem cseszegetés, hanem a szeretet kifejezése, ezért megtanulta és átvette ezt a szokást. Az is érdekes, hogy ha Éva néni mondja neki, hogy megyek és viszem sétálni, akkor Marci fogja magát, kiül az ajtó elé,...

Ma eléggé sokat voltunk együtt Tomival. Úgy indult, hogy megkérdezte, megyek-e velük a Hajógyárira, és mivel belengette, hogy ott a kutya szokott úszni, amióta meleg van, óriási kedvem lett hozzá, mert szeretem nézni, ahogy a kutya úszik. És tényleg úszott, sőt még a vízbe hajított labdát is visszahozta, igazán nagyon cuki volt. Csináltam egy csomó képet, majd megmutatom őket. Mondjuk így utólag rájöttem, hogy csinálhattam volna videót is, de hát nem lehet minden tökéletes. Meg most tök sokáig nyár lesz, biztosan fog még úszni máskor is, és majd akkor készülhet róla videó. Aztán lementem a Cserpesbe ebédelni, mert nem volt kedvem főzni, pontosabban kitalálni, hogy mit főzzek, viszont nagyon régóta szemezek már a salátáikkal. Egy juhsajtos salátát választottam medvehagymás öntettel, és annyira, de annyira finom volt, hogy el sem hinnétek. Ráadásul igen nagy adag, fél órán át ettem. És még a jeges teájuk is nagyon jó. Ezek után elmentek kiszabadulni. Voltunk már egyszer ilyenen Észve...

Két újabb zenére kaptam rá a héten, bár Kelly Clarkson és a Breakaway már két hete kitart napi 6-7 hallgatással.

Én vittem sétálni Marcit, mert annyira helyreállt a lelki egyensúlyom, hogy már ehhez is volt kedvem. Mivel a parton rengeteg kutyával találkoztunk, de senki nem játszott vele (kinek nem volt kedve, kit elráncigált a rémült gazdi - wtf?), úgy gondoltam, akkor ne egy órát mászkáljunk, hanem másfelet, és kicsit bejöttünk a körútra is, itt úgyis szereti a szagokat, egy-egy kapu tövében percekig el tud lenni szaglászással. A Mester utcánál jártunk, amikor egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a villamosmegállóban egy nő kezéből kiesik egy marék apró, és kigurul az úttestre. Nem akartam hinni a szememnek, amikor némi káromkodást követően kiküldte a gyerekét (!!!!) a körút belső sávjába a töksötétbe, hogy szedegesse össze a pénzt. Konkrétan földbe gyökerezett a lábam, nem bírtam elindulni, csak bámultam őket, és mondogattam halkan, hogy ez de durva. A gyerek közben nyüszített, hogy jönnek az autók, de az anyja mondta, hogy nem baj, még ott is van érme, meg ott is. Eszem megáll, komolyan...

Az egy dolog, hogy pénteken (vagyis szombatom) 1-kor feküdtem, nem állítottam órát, és 3/4 9-kor már fent voltam. De ez, hogy szombaton 11-kor már alszom, majd vasárnap hajnali fél 6-kor felébredek, és nem tudok visszaaludni... Hát, ez kritikán aluli. Mi a fene folyik itt? Én egy mormota vagyok, basszus!!!!

Ma már volt kedvem utazni, ezért aztán felöltöztem szépen, és elmentem moziba, hogy megnézzem ezt a filmet, amit nagyon vártam, amire nagyon vágytam, de mégsem volt rá idő, amikor még mindenhol játszották. Azért nem panaszkodom, a Westend gyakorlatilag negyed órára van tőlem, úgyhogy nem haltam bele a nagy utazgatásba. Ez tehát az én szívemnek oly kedves Óz, a nagy varázsló (avagy Óz, a csodák csodája) előtörténete. Azt meséli el, hogyan került Óz a birodalomba, mert van rá utalás a regényben és az 1939-es klasszikus, csodálatos filmben is, hogy ő nem ott született, hanem Kansasben. Ezt az utalást bontja ki ez az új film. Már a főcím alatt futó animációnál éreztem, hogy megérte eljönni, jó lesz ez. Nagyon tetszett maga a történet, jók a megoldások, a fordulatok, érdekes élmény látni a három boszorkányt fiatalon. (A könyvben persze négyen voltak, de nem volt titok, hogy főleg a filmre építettek.) Nagyon látványos is az egész, jó móka ez a CGI, ez nem vitás. Humoros, többször előf...

Ez volt az a könyv, ami a moly szülinapi bulijának tombolára szánt könyvei közül azonnal megtetszett. Az egyetemen Ryannél az egyik kedvenc tárgyam volt az, amelynek keretében belül Doctorowtól olvastuk a Ragtime-ot és a Világkiállítást. Teljesen lenyűgözött és magával ragadott a XX. század elejének New Yorkja. Miután ennek a könyvnek a fülszövegéből ilyeneket olvastam ki, hogy bevándorlók, Ellis Island, a rádió és a mozi születése, nem volt kérdés az azonnali szerelem. Kicsit szomorú is voltam, amiért nem nyertem meg, sőt semmit sem nyertem a szülinapi tombolán. De annyi ideje nem volt, hogy felkerüljön a kívánságlistámra, mert Tomi a következő heti névnapomra már meg is lepett vele. Aztán áprilisban el is olvastam. Jaj, hát nagyon giccses volt. De olyan igazán nagyon. Azt hiszem, azért tetszett, mert akkor éppen érzelmi vihar volt bennem, és jólesett a lelkemnek ez a történet. Cetta és Christmas, két olasz bevándorló, anya és fia története. Cetta megundorodott Olaszországtól, a...

A héten vettem összesen négy új ruhadarabot, két cipőt, néhány új sminkcuccot, köztük olyat is, amit még sosem próbáltam, de majd most, és két nap alatt megérkezett az aluljáróban található Pick Pack Pontra az aloe verás krém, amit azután rendeltem meg, hogy olvastam, hogy az a tuti a pattanások kinyírására. Alig várom, hogy este legyen, és kipróbálhassam :) Az egy literes hidratáló krémem egyelőre nem akar érkezni, de éles eszemmel rájöttem, hogy van nekem a kezemre kapott shea vajas-kakaós krémem, ami nagyon szépen meggyógyítja mindig, ha kiszárad, ráadásul van szintén shea vajas-kakós testvajam, úgyhogy mindkettőt kipróbáltam a fejemen. Nagyon durván csípett mindkettő, viszont erősen mérséklődött tőlük a bőröm pergése, most nem nézek ki úgy, mint akin végighúztak egy smirglit. Hurrá! Azért nagyon várom már a hidratáló krémemet, remélem, hétfőn megérkezik. Az új cipők amúgy tök jók, csak az velük a baj, hogy lenyúzzák a lábamról a bőrt, mint általában minden új cipő, függetlenül at...

Sajnos nem találom már azt a cikket, ami erről szólt, mindenesetre pár hónapja ment a Velveten. Rákattintottam, gondoltam, szörnyülködjünk egy jót, hogy mit ki nem találnak. Voltak ilyenek, hogy jógamatrac meg jógatörülköző, amikről akár el is hiszem, hogy feleslegesek, de lehet, hogy ha valaki elmagyarázná, mi a lényegi különbség a jógamatrac meg a polifoam között, akkor átértékelném a dolgot. Nos, pörgettem a cikket, nézegettem a haszontalannak ítélt sporteszközök fotóit, amikor egyszer csak a következőt láttam: steppad. Ezen elkerekedett a szemem, érdeklődve vetettem bele magam az indoklás olvasásába. A következő állt benne: a step aerobic gyakorlásához teljesen felesleges megvenni a steppadot, hiszen minden házban és lakásban, vagy környékén akad lépcső, és az pont elég erre, legrosszabb esetben meg szintén minden háztartásban van egy sámli. Köpni-nyelni nem tudtam. Alapvetően nem az a baj, hogy aki ezt írta, még életében nem volt step aerobicon, nincs ezzel egyedül, de nézzen má...

Mocsár, sötét, depi, elkeseredés. Bili füle effektus. És még moziba sem tudok menni, mert utazni semmi kedvem, viszont a Corvinban csupa olyat adnak, amit akkor se néznék meg, ha fizetnének érte :( És kutyát sétáltatni sincs kedvem, és most nagyon rossz egyedül :( Update: Valamicskét segített a helyzeten, hogy úgy döntöttem, nem érdekel, más mit gondol, meg amúgy sincs senki, aki beszólna, és délután 5-kor lefeküdtem aludni. Két és fél óra alvás után lényegesen kevésbé tűnik rossz helynek a világ.

a csoportra. Pedig nagyon szépen indult a napunk: kedvesek és aranyosak voltak, és az év utolsó játékánál, ahol meg kellett köszönni különböző dolgokat a csoporttársaiknak (pl. az illető vidámságát, vicceit, segítségét, stb.), akkor hárman is odajöttek hozzám, és nekem is megköszöntek több dolgot (pl. hogy csak angolul beszéltem hozzájuk, hogy segítettem). Tök jó hangulat lett ettől. Aztán néztünk filmet, a Murder by Death címűt, ami magyarul Meghívás egy gyilkos vacsorára címen fut, és nagyon tetszett nekik, szétröhögték a fejüket. Viszont negyed 12-kor, amikor még fél óra volt az órából, és a filmből még kb. negyed óra, nekiálltak pakolászni, és egyesével szépen elszivárogtak. Ezt eleve bunkóságnak tartottam, de azon meg pláne kiakadtam, hogy van képe kimenni a teremből úgy, hogy nem kérdezi meg, kimehet-e. Ezt meg is mondtam nekik, és erősen gondolkodóba estem, hogy a hétfői búcsú legyen-e búcsú, vagy legyen sima angolóra, de mivel sajnos nem vagyok elég gonosz, ezért biztos búcsú l...

Facebook. Persze nem maga a baleset vicces, csak ez a beszélgetés. A: Valaki nem tudja mi gyulladt ki Soroksár fele? B: Egy nagy rakás éghető anyag... :/ :P A: már fél órája csak kifele mennek a szirénázó egységek és rohadt büdös égett műanyag szag van. C: ha van ott gumitelep vagy valami gyár... raktár..... A: minden van ott :P C: akkor minden ég :D

hogy alapember lettem az edzésen most, hogy 10 hónapja járok. (K-hoz mondjuk már több, mint egy éve, csak ebbe a terembe jöttem át 10 hónapja.) Alapember az, aki legelöl ugrál a step aerobic alatt, a hátrébb állók őt nézik, és ha ő elrontja a koreográfiát, akkor jó eséllyel a többiek is. A kép csak illusztráció :P Ráadásul ma már teljesen jól vagyok, ami abból látszik, hogy megint nem álltam meg egyszer sem a step órán, és az erősítőn sem takarékon működtem már. És megtaláltam végre az ideális edzőgatyát! Azt hiszem, most kicsit büszke vagyok.

Megkaptam a következő fordítási megbízásomat :) :) Ezúttal egy thriller a szerencsés kiválasztott, vagyis hát egy jó kis krimi. Éppen ledőlés előtt jutott eszembe megnézni a fordítós e-mail fiókomat, és akkor ez várt. Annyira megörültem, hogy nem bírtam itthon maradni, elmentem sétálni egyet, és ittam egy jó kis habos kakaót, pedig eredetileg úgy volt, hogy ma kihagyom. De hát egy ilyen eseményt nem szabad nem megünnepelni :) Ugye, hogy a napokban mondtam, hogy mindjárt vége az évnek, és akkor nagyon kevés pénzem lesz, de nem vagyok hajlandó most ezen izgulni? Meg azt is most döntöttem el, hogy megveszem, ami kell, nem fogok fillérre kiszámolva élni. És ahogy ezt megbeszélem magammal, már jön is az újabb munka, ráadásul az a típusú, amit a legjobban szeretek, a fordítás. Ezek után a nap, vagy tulajdonképpen akár az életem szlogenjének ezt választhatnám: "Someone's watching over me." A blogom szlogenjét pedig ezennel megtaláltam.

Ma két üzletben is becsipogtam. Az egyikben már befelé menet, úgyhogy ki is fordultam. A másikban csak kifelé, és ugyanaz a biztonsági őr jött oda, aki két éve már átkutatott egyszer, és ezért kicsit utálom. De most nagyon kedves volt, nem vitt be abba a fülkébe, hanem belengette a kapuba a két táskámat, és amikor nem csipogtak, kérdezte, melyik ruhadarabom új, mondtam, a blúzom, és akkor kiszedte belőle a csipogót. Most már nem is utálom annyira. Amúgy meg reggel fél 8-kor, munkába menet találkoztam két japán (?) turistával, akik a szállodájukat keresték a Corvinnál, segítettem nekik, aztán a Cserpesnél is összefutottunk 3/4 órával később, majd a Corvinban 4 órával később. A harmadik összefutásnál már röhögtünk. Kíváncsi leszek, látom-e még őket a napokban :) És egy napi megfigyelés: a reggel görcsölő gyomor nem jó ómen az egész napra nézve, úgyhogy igyekezni kell eltüntetni belőle a görcsöt, különben előfordulhat, hogy nyilvánosan elszédülünk, ami kicsit gáz. (Azért egyben vagyok...

hónapok óta minden alkalommal elborzad, amikor megjelenek nála, hogy milyen brutálisan száraz az arcbőröm, és mennyire rettenetesen pereg, nem akarok-e ezzel csinálni valamit. Mondtam, van kétféle hidratáló krémem, plusz télen is minden nap megittam két liter vizet, egyebet nem nagyon tudok tenni, bár zavar a helyzet, mert minimálisan sem tudom kifesteni magam, mert öt perc múlva lepereg a festék is a bőrömmel együtt. Erre három héttel ezelőtt adott egy icipici tégelyben krémet, hogy ezzel kenegessem magam, ennek hatnia kell, aztán két hét múlva meglátjuk, hogy állunk. Kissé szkeptikus voltam, de mert nem került egy fillérbe se, csak használni kellett, gondoltam, miért ne. A krém kitartott két héten át, a következő látogatásomig, és csodálatosan rendbe hozta a bőrömet: sehol nem pergett, sehol nem volt száraz, csodaszernek bizonyult ez a kence. Múlt héten L. is megdicsért, hogy milyen szépen helyrejött az arcom. Horvátországba menet, még a határon belül rájöttem, hogy már csak két-...

Végül nem mertem megkockáztatni, hogy péntekig esetleg elmúlik a vásárlási kedvem, ezért gyorsan elmentem ma a Humanicba, és még mindig az a nekem való hely: megvettem életem első piros cipőjét, valamint a harmadik fehéret, és most nagyon örülök nekik. Remélem, sokáig fognak tartani. Most végre tényleg van cipőm bőven, és elvileg minden ruhámhoz tudok olyat felvenni, ami nem üt el tőle nagyon. Konklúzió: I ♥ Humanic

Míg múlt héten még 20 dkg epret tudtam venni 600 Ft-ért, addig ma már fél kilót 400-ért. Elértük azt az árat, amiért hajlandó vagyok epret venni, és elértük végre az eperszezont, ami azért jó, mert a zöldalma mellett a másik kedvenc gyümölcsöm éppen az eper. És még meg is bírom enni :) Tegnap az edzés végén kicsit kipurcanva mentem be az öltözőbe, ahol is azt hittem, rosszul látok: ott ült egy csaj a padon, ölében egy néhány hetes kölyökkutyával. Tündéri kiskutya volt, csak nem értettem, miért hozta el a gazdi, és vajon hová tette, amíg edzett. Azért is fura volt, hogy elhozta, mert senkinek nem engedte megsimogatni, mondván, még nincs oltva. Ráadásul ezt nem túl kedvesen közölte az érdeklődőkkel. Szóval nem igazán értettem a helyzetet, de a kiskutya tetszett. Le is akartam fényképezni, de összevissza ficergett, úgyhogy csak elmosódott képeim lettek.

Tegnap éjféltől 3/4 1-ig álltam a szekrényem előtt, felpróbáltam az összes tavaszi-nyári ruhámat, néhányat szettben, mert többek között az egyik szoknyámhoz akartam felsőt találni, amit épp most javíttattam meg. Az egész program végén levontam a következtetést: nincs egy göncöm, amit felvegyek. Ennek megfelelően mai első utam a Cserpesen át a Corvinba vezetett, ahol úgy mentem be a C&A-ba, hogy addig innen ki nem megyek, amíg nem találok valami normális, hozzám illő ruhát. Ez hatékony stratégiának bizonyult, ugyanis velem jött egy nyári ruha, egy blúz és egy ing. Egy ing, értitek?! Soha még nem tudtam magamnak normális inget venni, mert egyik sem jó rám. És most találtam olyat, ami jó, és be tudom gombolni rendesen, és jól is áll! Egészen meg vagyok hatva. Amúgy hat ruhadarabot vittem be magammal, ebből öt jó volt rám, a hatodik meg ugyanez az ing volt, csak más méretben. Ma egészen elfelejtettem, hogy utálok ruhát próbálni és venni. Igaz, nagyon hatékonyan dolgoztam, összesen se...

Lehet, hogy tényleg történik velem valami fura, mert nem jellemző, hogy ilyeneken bőgjek, aztán tessék. Azért javaslom ezt a videót mindenkinek, nagyon érdekes.

Ez annyira fájt, de annyira... Avagy: ha a Harry Potter Disney-rajzfilm lenne. Enjoy! (Némi angoltudás nem árt, bár valószínűleg úgy is nagyon vicces, ha az ember nem érti a szöveget.) http://www.newgrounds.com/portal/view/553927

Képzeljétek, már csak két órám van a csoportommal a suliban, és vége az évnek. Felfoghatatlan. Ők már most örülnek, mert ma volt olyan először az évben (a karácsonyt leszámítva), hogy nem kaptak házit. És még nem is tudják, pénteken mennyire fognak örülni: az utolsó nagy témánk a krimi volt, ezért megnézzük a Meghívás egy gyilkos vacsorára című filmet, ami Agatha Christie Tíz kicsi néger c. regényének paródiája. Persze angolul nézzük, de csekkoltam, és kiderült, hogy gyönyörűen, érthetően beszélnek benne, nem lesz gond. Meg persze lesz felirat. Amikor már csak egy-két óra van hátra egy csoporttal, mindig nagyon jókedvű leszek, és szétvet az energia. Pedig amúgy szeretem őket, csak így első ránézésre nagyon vonzó az a nagy szabadság, ami jövő héttől kezdődik. (Az ezzel járó nagyon minimális fizetés persze annyira nem vonzó, de hát majd ezen aggódom, ha már ott tartok.) Ennek megfelelően ma a tradicionális nyár elsejei viseletben mentem órára: nagyon vékony, bő nadrág, Minnie Mouse-os ...

hogy a 4 napos külföldi tartózkodásom alatt leszoktam a Barátok köztről. Azta, azért ez nem kis eredmény lenne! Most reménykedem, hátha tényleg ez van, és végre nem nézem többet. (És akkor megpróbálok átszokni valami értelmesebbre, mondjuk a Big Bang Theoryra, bár majdnem két hete nem volt indíttatásom rá, hogy bármilyen filmet is megnézzek.)

Anyu éppen tegnap este mondta, milyen érdekes, hogy ahhoz képest, hogy alapvetően örököltem Nagyitól a hisztizést és pánikot, az utazás alatt ezek végig nem jöttek elő. (Tényleg nem, akkor sem, amikor átfutott az ölemen egy kib. nagy pók a Száva partján, és akkor sem, amikor az étteremben evés közben többször körberepülte a fejemet egy méh/darázs, pedig ezektől az állatoktól sikítófrászt kapok általában.) Na, hát ezt a hisztit és pánikot ma éjszaka bepótoltam - álmomban :) Nem mesélem el így a nagy nyilvánosság előtt, pontosan mit is álmodtam, mert olyan is szerepel benne explicit módon, amire itt csak utalgattam eddig, de elhihetitek, hogy elég jó lett a kedvem, amikor reggel visszaidéztem az álmot.

Az az érdekes ebben a földrengésben , hogy én akkor még simán ébren voltam, a harmadikon lakom, és mégsem éreztem. Bezzeg 2011-ben, amikor elvileg kisebb volt a rengés, mozgott körülöttem a szoba.

Sanja barátnője, Ana is írt e-mailt, küldött nekem még képeket, köztük pár olyat, amin rajta vagyok. Íme: Ez a második napi ebédszünetben volt egy Uno nevű étteremben Ez meg a második nap estéjén, amikor a fiatal Ivanával is fotózkodtam. No, ő meg az idősebb, balra tőlem pedig Sanja látható És az angol pasi is megkeresett. Nem felhívott, hanem sms-t írt, de sajnos este 10-kor, hogy a Váci utcán van, oda tudok-e menni. De hát nem tudtam. Én ilyenkor már ki nem teszem a lábam itthonról. Azért küldtem neki egy e-mail címet, hogy számoljon be a pesti élményeiről, ha hazaér. Kíváncsi leszek, ír-e, és ha igen, jól érezte-e magát nálunk.

Múlt héten (?) megint megjelent egy cikk az indexen, amiben egy név nélkül nyilatkozó dolgozó azt állítja, hogy tényleg a szétesés szélén áll a kék metró, és most már nemsokára nagy baleset lesz ebből a tragikus állapotból. Mivel ez történetesen egybeesett a tavasz megérkezésével, úgy döntöttem, a biztonság kedvéért korlátozom a metróhasználatot. Így aztán múlt hét óta gyalog járok dolgozni, és hazafelé is sétálok. Igaz, a munkahely a nyóckerben van, de az a jó, hogy a táv feléig a teljesen kulturált területen lehet haladni: el a tejivó, a mozi előtt, aztán át a plázán, aztán végig a pláza mögötti, még mindig kulturált, felújított részen, és csak utána jön az igazi "nyóc", de igazából annak is az enyhébb kiadása, és csak három-négy percre vagyok akkor már a munkahelytől. Nagyon jólesik a séta, pláne most, hogy nem kell már minden délután és este kutyát sétáltatni*. *Tegnap este elmentem velük sétálni, és a kutya teljesen odáig volt, hogy újra látott. Egészen meghatódtam...

500 kunával indultam el itthonról, ez 20 ezer forint. Nem váltottam pénzt egyáltalán, ez az összeg részben apuéknál, részben nálam maradt a murteri nyaralás után. Egy ideig akartam még váltani valamennyit, de végül úgy döntöttem, úgyis nálam lesz a kártyám, majd ha megszorulok, veszek ki pénzt ott. Ez az összeg majdnem az utolsó kunáig elfogyott, kb. 10 kunám maradt (400 Ft), vagyis jól sejtettem, hogy elég lesz ennyi pénz. A szállás persze nem fért bele ennyi pénzbe, azt kénytelen voltam kártyával fizetni. A 20 ezer forint nagyrészt vonatozásra és taxizásra ment el. Legkevesebbet kajára költöttem: összesen kb. 30 kunát, 1200 forintot. Egész konkrétan 20 dkg franciasalátát, három szelet csokit, egy tányér levest és két sós péksütit vettem, ezt ettem a három nap alatt, plusz a kávészünetekben pár szem aprósütit, egyszer egy miniszendvicset (mint két ujjad egymás mellett, akkora volt), valamint a két reggelit (a kis szelet sonkás-sajtos kenyeret meg a gabonapelyhet). Erős gyanúm, hogy en...

Sikerélmény Rájöttem, hogyan kell a youtube-on lejátszási listát készíteni, összegyűjtöttem azokat a számokat, amiket legjobban szeretek, beállítottam a véletlen sorrendű lejátszást, és most a paradicsomban érzem magam, és nem kell keresgélni folyton, mert magától tudja ez a kis okos, mit szeretnék hallgatni :) Öröm (a szülinapozást most nem számítva) Írtam e-mailt Sanjának, a konferencia szervezőjének, hogy hazaértem, minden oké volt, még egyszer megköszöntem a segítségét, meg elküldtem neki a linket, ahonnan a Dikicset be lehet szerezni magyarul, és mondtam, hogy ha kell neki, szóljon, megveszem, valamint javasoltam, hogy tartsuk a kapcsolatot facebookon, és mivel én őt nem találtam, megadtam neki az oldalam linkjét. Ez tegnap volt, amikor hazaértem, és ma már érkezett is az ismerősnek jelölés, aztán végignézte és végiglájkolta a Slavonski Brodban készült képeimet, és beszélgettünk is egy fél órát a facebook chaten. Most virul a fejem :) Nagyon szimpatikus lány, és mondta, hogy v...

Ma ünnepeltük meg a szülinapomat, na meg azt, hogy sikeresen teljesítettem a felnőtté avatási szertartást, miszerint végigcsináltam a több napos külföldi utat egyedül, úgy, hogy mindent én szerveztem meg hozzá. Ez még kedden volt, amikor is hazaérve ez várt az asztalomon: a becsomagolt ajándék Tomitól, a virág Éva nénitől Kinyitás után eléggé nevettem: a fogót a charm bracelet gyártása közben kedveltem meg, és másnap máris kaptam egy sajátot :) A könyv meg a molyos kívánságlistám kiemelt eleme volt. Ünnepi asztal az unokaöcsikkel meg a rózsacsokrommal Torta a családi legendárium egyik fontos elemével, a marcipánbékával. Nem tudom, emlékeztek-e még a sztorira, a biztonság kedvéért elmesélem újra. Még bölcsis voltam, tehát kb. 2 éves, mikor anyu egyszer úgy jött értem, hogy hozott egy marcipánbékát, odaadta, és biztatott, hogy harapjam le a fejét. Én nem értettem, miért kéne egy béka fejét leharapni, és nem hittem el anyunak, hogy ez nem élő béka, hanem ehető, ami...

Hajnalban kiderült, hogy az utca zaján meg a zebránál lévő jelzőlámpa vakoknak szóló (k. hangos) kattogásán kívül az is zavaró tényező, hogy ilyen sokan vagyunk, és mindenki más időpontban kel útra. Az első lány valamikor 5 körül kezdett el készülődni, de akkor még csak kicsit ébredtem meg, és simán visszaaludtam. Amikor a második lány 3/4 6-kor pakolni kezdett, akkor viszont teljesen felébredtem, és nem is bírtam visszaaludni, csak hánykolódtam. Pontosabban nem hánykolódtam, mert minden mozdulattól ingott az ágy, és az alsó emeleten a lány tudott aludni, nem akartam, hogy miattam ébredjen fel. 3/4 7-kor már azon voltam, hogy én is felkelek, ha úgysem tudok aludni, de akkor hirtelen azon kaptam magam, hogy álmodom valamit így félálomban, úgyhogy gyorsan átállítottam a telefonom óráját 7-ről fél 8-ra, hátha tudom hasznosítani azt a 3/4 órát. És tudtam, tök jót aludtam. Amikor felkeltem, már csak hárman voltunk, szóval abban a 3/4 órában még két lány elment, de rájuk nem ébredtem fel. ...

Reggel 7-es kelés után bepakoltam gyorsan, aztán lementem reggelizni. Egy nagyon kevéske gabonapelyhet sikerült bevinnem tejjel, de legalább nem üres gyomorral vágtam neki a napnak. A hölgy megint mondta, hogy baj lesz abból, ha egy nappal előbb kijelentkezem, de megint elmagyaráztam neki, hogy nem velük van bajom, sőt nagyon jól érzem magam náluk, és simán el tudom képzelni, hogy ha jönnék még Slavonski Brodba, visszajönnék hozzájuk, de értse meg, hogy nem merem bevállalni visszafelé az egy órás vonatkésést, mert akkor lekésem a pesti vonatomat, és Horvátországban ragadok, pedig nekem vasárnap muszáj otthon lennem, mert programom van. Megértette, bár továbbra sem örült. Azért kijelentkeztem, aztán hívott nekem taxit, és még egyszer elmondtam neki, hogy tényleg nem velük van a bajom, megmondanám, ha nem tetszett volna valami, nagyon jó volt a szoba, a fürdőszoba és a reggeli is, és ők is nagyon kedvesek, és a booking.comnak is meg fogom írni, hogy nem elégedetlenség okán jöttem el egy ...