Tavaszi láz

A héten vettem összesen négy új ruhadarabot, két cipőt, néhány új sminkcuccot, köztük olyat is, amit még sosem próbáltam, de majd most, és két nap alatt megérkezett az aluljáróban található Pick Pack Pontra az aloe verás krém, amit azután rendeltem meg, hogy olvastam, hogy az a tuti a pattanások kinyírására. Alig várom, hogy este legyen, és kipróbálhassam :) Az egy literes hidratáló krémem egyelőre nem akar érkezni, de éles eszemmel rájöttem, hogy van nekem a kezemre kapott shea vajas-kakaós krémem, ami nagyon szépen meggyógyítja mindig, ha kiszárad, ráadásul van szintén shea vajas-kakós testvajam, úgyhogy mindkettőt kipróbáltam a fejemen. Nagyon durván csípett mindkettő, viszont erősen mérséklődött tőlük a bőröm pergése, most nem nézek ki úgy, mint akin végighúztak egy smirglit. Hurrá! Azért nagyon várom már a hidratáló krémemet, remélem, hétfőn megérkezik.

Az új cipők amúgy tök jók, csak az velük a baj, hogy lenyúzzák a lábamról a bőrt, mint általában minden új cipő, függetlenül attól, hogy kényelmes-e. Ezt is tökre unom már, de hát ezzel együtt kell élni. A frissen érkezett aloe verámmal be is kentem a lenyúzást, mert rá van írva, hogy kisebb horzsolásokon is segít. Kíváncsian várom az eredményt. Ráadásul a ruhákkal is elégedett vagyok, nagyon régóta először a vásárlás után napokkal is tetszenek, és úgy látom, hogy jól állnak. Tegnap találkoztam Rékával, pont az egyik új blúzom volt rajtam, és azt mondta, sokat fogytam, és konkrétan vékony vagyok szerinte. (Mármint ezt Réka mondta, nem a blúz :) )

Amúgy gondolom, marha unalmas lehet olvasni, hogy egyik nap repkedős vidám vagyok, másik nap meg világfájdalom és nyöszörgés, vagy akár ugyanez egy napon belül. Akkor álljunk meg egy pillanatra, és gondoljunk bele, hogy mennyire unhatom mindezt én, akivel történik. Nagyon!!! De sajnos nincs hatalmam fölötte, nem tudom kontrollálni, történik velem és kész. Bízom benne, hogy majd lesz olyan változás az életemben, ami után nem fog történni, mert igen-igen fárasztó.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai