Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke...
neeee... mi volt benne??? hernyócska?
VálaszTörlésJaja... De mekkora!! Látszik, hogy fejlődtem: tavaly ilyenkor az egész doboz eper ment volna a kukába egy ilyen élmény után, most csak az az egy szem, a többit meg félbevagdosva ettem meg, és ez bizony okos döntésnek bizonyult.
VálaszTörlésváááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!!!!
VálaszTörlésmég nem találkoztam ilyennel, és harapva ettem, de ezek után mindet kettévágom :S
Helyes, helyes :) Jobb az óvatosság.
VálaszTörlésEgyik ex főnököm mondta mindig, hogy a cseresznyét csak egyben bekapva szabad enni, mert ha félbeharapod és meglátod mi van benne, akkor többet nem eszel...
VálaszTörlésEz így igaz. Én évek óta nem is eszem cseresznyét, mert egyszer azt tapasztaltam, hogy nagymamáméknál minden egyes szemben volt egy-két kukac, és annyira megundorodtam tőle, hogy nem tudom megenni. Pedig mondogatják, hogy nincs íze, sose tudnám meg, hogy mit nyeltem le, ráadásul semmi bajom nem lesz tőle. Akkor sem megy. Pedig hogy szerettem!
VálaszTörlés