Reggeli humor

Anyu éppen tegnap este mondta, milyen érdekes, hogy ahhoz képest, hogy alapvetően örököltem Nagyitól a hisztizést és pánikot, az utazás alatt ezek végig nem jöttek elő. (Tényleg nem, akkor sem, amikor átfutott az ölemen egy kib. nagy pók a Száva partján, és akkor sem, amikor az étteremben evés közben többször körberepülte a fejemet egy méh/darázs, pedig ezektől az állatoktól sikítófrászt kapok általában.) Na, hát ezt a hisztit és pánikot ma éjszaka bepótoltam - álmomban :) Nem mesélem el így a nagy nyilvánosság előtt, pontosan mit is álmodtam, mert olyan is szerepel benne explicit módon, amire itt csak utalgattam eddig, de elhihetitek, hogy elég jó lett a kedvem, amikor reggel visszaidéztem az álmot.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai