LizaGazdija

Ugye, az nem lehet, hogy én egyedül fogok maradni?

A szamarancs olyan gyalázatos hangminőségben van fent a Youtube-on, hogy öt perc után feladtam. Mondjuk elég fárasztónak is tűnt, úgyhogy lehet, hogy normális hang mellett sem bírtam volna végignézni. Így aztán megnéztem két rész TBBT-t, majd rájöttem, hogy hát nekem van egy csomó ötödik évados Castle-öm, hát miért nem nézem azt. Úgyhogy megnéztem az évad első részét, és most lehet, hogy még a másodikat is, és imádom, és olyan jó egy év után újra Castle-t nézni! És közben nem is gondolkodom a nyomoromon. Király!

A reggelt úgy indítottam, hogy előbb az asztalomba, majd az ajtófélfába könyököltem bele egy-egy derekasat. A második esetnél le kellett ülnöm a földre, annyira fájt. Most van szép, színes könyököm, ami érintésre rendkívül érzékeny, és korlátozott mértékben hajlik. Váratlan vendégem még nincs, de két ekkora ütés után valami nagy durranásra számítok. (Csak annyit kérek, hogy kellemes meglepetés legyen.) Kimentem anyuékhoz, ahol is ebédeltünk, beszélgettünk, szóval elvoltunk. Jó volt. Miután hazaértem, ledőltem aludni, és ez nem bizonyult rossz ötletnek, mert ébredés után egészen normálisan éreztem magam. Végül elmentem sétálni a kutyával, ami jó szokott lenni rosszkedv ellen, ha a kutya jól viselkedik. Közepesen volt jó. Összefutottunk egy volt osztálytársammal, ugyanazzal, akivel a Dagályon, homokzsákpakolás közben. Érdekes, hogy soha nem jön szembe egyetlen jedlikes sem az utcán, csak ő egyedül. Most meg üldögélek itthon, egyedül, és ez nem jó nekem, de nincs mit tenni, ez jut. An...

„– (…) Ezért érdemes néha fára mászni. A lelki egyensúly miatt. Ha már nagyon kicsinek érzed magad, ripsz-ropsz, fölmászol egy fára, és minden rendben van!” Csukás István: Mirr-Murr, a kandúr Hmm, lehet, hogy tényleg ezt kéne? Egy biztos: Mirr-Murrt olvasnom mindenképpen kéne.

Soha nem fogom megérteni, hogy egyébként szép lányok miért csúfítják el magukat. Minek csináltat valaki akkora műmellet, amekkora a feje? Meg kacsaszájat? Ez miért jó? Nincs körülöttük senki, aki megmondaná nekik, hogy úgy szépek, ahogy vannak, ne tegyék ezt magukkal? Vagy van, csak nem hallgatnak senkire? Mekkora szerencsém nekem, hogy 1. nem olvasok női magazinokat, amik nagyobb rombolást tudnának végezni az önképemben, mint amekkora eleve adott, 2. sokan és sokszor mondogatják körülöttem, hogy amin lehet változtatni, azon az okosan evéssel meg a sporttal lehet, amin meg nem lehet, azon nem kell, 3. nincs pénzem arra, hogy összeszabdaltassam magam, 4. viszolygok a késtől, szikétől, tűtől, stb., ezért sosem lennék képes összeszabdaltatni magam.

Blanka csütörtökön jött haza két hét után, ami nekem legalább két hónapnak tűnt, és ma már találkoztunk is. Pletykálkodtunk, nevetgéltünk, sírtam, ajándékoztunk (kaptam szuper boldogsághozó kabalát és piros fülbevalót, ami gyönyörű, és holnap debütál is - Tinker Bell majd hétfőn), aztán cserpeseztünk, beszélgettünk, nézegettünk kínai nyelvkönyveket, kakaóztunk, tejberizseztem (nem is szeretem a tejberizst, de hetek óta motoszkál bennem, hogy nekem tejberizs kell, ma meg egyenesen úgy éreztem már, hogy lekaparom a falat, ha nem kapok tejberizst, és szerencsére finom is volt), sétáltunk, sántikált, elbúcsúztunk, de fényképeket nem nézegettünk. Legközelebb!!! Amikor negyed 7 körül hazajöttem, azt tapasztaltam, hogy nem tudok itthon lenni, egyszerűen nem éreztem jól magam egyedül. Ezért aztán megnéztem, mit játszanak ma a Corvinban. Úgy voltam vele, ha nem megyek moziba, akkor itthon fogok depizni, ami nem túl konstruktív, és a lelkemnek sem tesz jót, utazni meg most nem volt kedv...

"Valaki miatt először sírni mindig útelágazás."

Olly Murs - Heart Skips a Beat ft. Chiddy Bang Szerintem edzésen ennél pörgősebb remix szokott lenni, de nincs kedvem keresgélni, hogy pont az fent van-e a Youtube-on. Jó lesz ez is.

Ma este a Városligetben sétáltunk a kutyával. Szerintem szép Ez a kis nyomi bement a vízbe, pedig 15 foknál semmivel sem volt melegebb, és ott ácsorgott hosszasan. Én attól megfagytam, hogy néztem őt. Ezen a képen azt mondja, hogy "Szóltál, gazdi?" Vettem a nyakláncot, amit mutattam tegnap, de ezen kívül vettem négy pár fülbevalót is. (Meg egy bokaláncot, csak arról kiderült, hogy még sincs készleten, pedig elefántos volt, ami szerencsét hoz.) Az egész kijött 2400 Ft-ból, szóval nem is szúrtam el nagyon sok pénzt. Lepkéből azért van kettő, mert nem tudtam eldönteni, hogy melyik legyen, ráadásul feketét és fehéret is hordok. A feketét holnap fel is avatom. A korcsolya azért, mert nagyon szeretek korizni, és tök jó lesz majd télen ezzel a fülemben menni a pályára. Tinker Bell meg azért, mert megtetszett. (Amúgy nem ülök annyit a blog előtt, amennyire a bejegyzések mennyisége következtetni enged, csak ezek egy része időzített bejegyzés, akár napokra-hete...

Nagyon jó téma, csak rövid a cikk, meg én azt hittem, Magyarországon használt kutyanevekről fogok olvasni, közben meg nem. De azért olvassátok el, erre található.

Annyira tudtam , hogy ez lesz ! Welcome, egész napon át tartó, végeláthatatlan dugók, ingerült dudálás, hangzavar, éjjel-nappal tartó fúrás-faragás! És majdnem egész nyáron ez lesz. A jó édes... azt. Elmehettek oda, ahova gondolom. Kicsit felforrt az agyvizem, úgyhogy ideteszek magamnak egy cuki sivatagi rókát:

Ezt egy antikváriumban vettem, mert nagyon régen olvastam már Holmest, és megjött hozzá a kedvem. Ez is csalódás volt. Bizony nem volt jó. Nagyon szeretem Sherlock Holmes történeteit, mindig olyan izgalmas, ahogy kinyomozza, ki a tettes, és hogyan követte el az illető a bűntényt. De itt túl hamar kiderül, ki a gyilkos, és ehhez csak nagyon kevés Holmes-féle nyomozásra van szükség. A továbbiakban pedig nem kötött le a tettes története, amelyben kb. az egész életét elmesélte, de azt legalább jó hosszan, kb. a regény teljes terjedelmének negyedében. Azért tudott újat mutatni a könyv. Én eddig nem tudtam, hogy a nagy nyomozó kokainfüggő, pedig az. Szegény, ha nincs izgalmas eset, amin törhetné a fejét, akkor szív, hogy valahogy el tudja viselni az életét. Ez annyira szomorú, nagyon megsajnáltam őt. Gondolkodtam, miért nem tudok én erről a függőségről, amikor nem kevés Holmest olvastam már, és rájöttem, hogy biztosan azért, mert ezeket a történeteket én főleg gimiben ismertem meg, ...

Mindig bűntudatot okoz nekem, hogy magyarul is, angolul is egy csomót olvasok, csak a német a mostohagyerek, csak azt hanyagolom el, de azt legalább olyan mértékben, hogy lassacskán elkopik a tudásom. Ez egy német szakos diplomával a zsebemben annyira nem jó. Mivel németül olvasni általában nincs türelmem, gondoltam, kompromisszumot kötök magammal, és a Bookline-tól kapott személyes kedvezményemet egy rövid krimire használom fel. Nem volt jó. Talán az lenne a legjobb kifejezés erre a kisregényre, hogy gagyi. Annyira unalmasan, vontatottan vázolja fel már eleve a címben jelzett eltűnést is, hogy tökéletes érdektelenségbe fullad az egész történet. Egy pillanatig nem tudott izgatni, hol lehet Herr Leimer, vagy hogy melyik kikérdezett személy miben hazudik és miért. Pedig maga az eset érdekes is lehetett volna, ha valahogy máshogy tálalják. Ez így tömény unalom és szenvedés volt. Két pozitívumot tudok találni benne: németül volt, és rövid is volt. De még ezzel együtt is csak két és ...

Kissé elmaradtam a könyvértékelésekkel, és ez csak most tűnt fel. Mondjuk amióta ilyen viharok dúlnak bennem, nem olvasok különösebben sokat, de azért valamennyit így is sikerül. Elolvastam például A bálnalovast. Még valamikor az egyetem alatt adta kölcsön J. Andi a filmet DVD-n, és nagyon mélyen megérintett a történet. Néhány év múlva egyszer az Auchanban megláttam a könyvet 300 Ft-ért, hát, nem hagytam ott, annak ellenére sem, hogy ami angolul íródott, azt angolul szeretem olvasni, ez meg fordítás. Mint minden könyvnél, itt is évek teltek el, mire sorra került, de azért csak eljutottunk idáig. Nagyon megérte megvenni annak idején. Ez egy különleges történet egy különleges kislányról, aki a maorik ősének, a bálnalovasnak nevét viseli, és akinek óriási bűne van: első dédunokaként, a maori tudás örököseként lánynak merészelt születni. Engem nagyon érdekel a különböző népek kultúrája, hitvilága, mitológiája, és ez a könyv épp nekem való, mivel nagyon sokat megtudtam belőle a mao...

Az az ötletem támadt, hogy Simon Márton kötetének, a Polaroidoknak egyik idézetéhez saját fénykép kell nekem. A kivitelezéssel kapcsolatban még nincs ötletem, mivel úgy nem szívesen adom oda idegennek egy fénykép erejéig a fényképezőgépemet, hogy utána hátat fordítok neki. A Duna-parton mondjuk nehéz eltűnni, de hát mégis. Erről az idézetről van szó: "Nézzük egymást a folyóval, és felejtünk." Azt még nem tudom, Marci is lesz-e a képen, de végül is ha kitalálom, hogyan valósítom meg az ötletemet, akkor már nem akkora ügy csinálni egy marcis meg egy marcitlan képet is. Ilyen szentimentális hangulatban vagyok, mit lehessen tenni.

Mivel B.K. nem reagált semmit a kérésemre, hogy hirdesse meg a hiányzó tanegységet, bementem 9-re a tanulmányishoz, K.K.-hoz, és mondtam neki, hogy választ nem kaptam, nem tudom, meghirdette-e a tanegységet, vagy most mi van. Megnézte, mondta, nincs itt meghirdetve semmi, kész, ez van. Mondtam, ez baj, mert ma van bent az oktató, aki aláírhatná az indexet. Mondta, akkor írassak vele egy A4-es lapra egy igazolást, hogy elvégeztem a tanegységet, aztán majd lesz valami. Erős kétségeim voltak afelől, hogy az MA felvételi kellős közepén az oktató fog-e nekem igazolást irkálni, de más lehetőség nem lévén kénytelen voltam bólogatni és beletörődni, hogy ennek sosem lesz vége. Már éppen kifordultam volna az irodából, amikor K.K. utánam szólt, hogy most érkezett meg B.K. válasza (másolatban elküldte neki is), miszerint ő meghirdette a tanegységet a félév elején, csak valami elképesztően idétlen kódon. K.K. percekig ült a Neptun fölött, és röhögött, és mondogatta, hogy ez döbbenetes, ő ilyet mé...

- K. edzése nem segített - A TBBT nem segített ( Pedig... ) - A habos kakaó nem segített Úgyhogy végül vettem egy nyakláncot. Majd két hét múlva érkezik meg*. Ő az: Always be yourself. Unless you can be a unicorn. Then always be a unicorn. Hordani fogom. Ettől azt várom, hogy ha elolvasom a rajta lévő szöveget, akkor jó lesz a kedvem, és ha más olvassa el, akkor neki is. Azért valahol kicsit száni, hogy ilyen trükkökhöz próbálok folyamodni. De valamit muszáj kezdeni velem, mert ez az állapot tarthatatlan. *UPDATE: Ma reggel 10-kor jött az értesítés, hogy útra kelt, és 3-5 munkanapon belül landol nálam. Ó, de várom, ó, de várom!!!

Csodálatos volt ez a nap (is). A nagy részét sírással töltöttem, csak néha megszakítottam 60-90 percre, amíg megtartottam egy-egy órát. Annyira elegem van már abból, hogy mindig, amikor azt hiszem, hogy végre összeszedtem magam, akkor megint jön egy ilyen nap. Amúgy még ma is hányingerem van, annak ellenére, hogy tegnap már kínomban megittam fél liter kólát, amiről tavaly áprilisban szoktam le, és azóta összesen talán egy litert ittam. Segített is, vagy két órára felfüggesztődött a hányingerem, de szerencsére visszajött, és azóta sem tágít. Komolyan kérdezem: mi a jó fene van velem? Azért délután már abba tudtam hagyni a sírást végleg, mert nagyon aranyosak voltak ma is a koreai kislányok, és mert Blanka végre hazaért a világ másik feléről ❤ Meg edzésen is voltam, és bár ma nem segített jelentősen a hangulatomon, azért megkerestem még egy zenét: Ivan Gough & Feenixpawl ft. Georgi Kay - In My Mind Ma pont nem volt, mert tavaly nyári CD-ket hallgattunk, de ez nem ak...

Welcome home, drága Blanka! You were missed a lot!

Tévedtem. A nyomor délelőtt is pont olyan rettenetes tud lenni, mint este. Valaki mentsen meg magamtól!

Láttam a gyönyörű "Never grow up" motívummal díszített gyerekpólókat a neten. Nem tudom, nekem kissé morbidnak tűnik egy csecsemőre olyan pólót adni, amire az van írva, hogy "Sose nőj fel!" Nem merném ráadni a gyerekemre, nehogy teljesüljön a kívánság, csak máshogy, mint ahogy gondoltam. A vonzás egyik legfontosabb szabálya, hogy nagyon-nagyon pontosan kell fogalmazni, lásd Bájkeverő  (az előzetes minden szava arany, érdemes nagyon fülelni - minden benne van a vonzás szabályáról). És ez bizony elég pontatlan fogalmazás. Kicsit összeugrott tőle a gyomrom.

Minden nyomor este a legnagyobb, legyen bár testi vagy lelki.

Fiú és lány. Fiú: És te meg tudsz szervezni egy ilyen külföldi utat? Lány: Hát, áprilisban megszerveztem magamnak egy horvátországi utat utazással, szállással, és elég flottul ment minden, úgyhogy szerintem most is menni fog. Fiú: Jó, mert én nem tudok szervezni. Lány: A nőknek kell szervezési készség, úgyhogy kénytelenek megtanulni. Fiú: Igen. Lány: A férfiaknak meg kell egy nő, aki megszervezi nekik a dolgokat. Fiú nevet és egyetért. Akkor ezt megbeszéltük :)

Az előzményekről annyit, hogy a Neptun egy fos, elnézést kérek a kifejezésért, de az. Használhatatlan, idióta felület, valószínűleg csak annak jó, aki pénzt kapott érte, hogy nálunk is bevezessék. Azzal nyitott, hogy nem engedte felvinni a rendszerébe a doktori iskolánk által meghirdetett tanegységek mintegy kilencven százalékát. Tehát nem arról van szó, hogy a hallgatók nem tudták felvenni a tanegységeiket, hanem konkrétan arról, hogy a tanszékek eleve fel sem tudták tölteni azokat. Ezért aztán élénk e-mailes kapcsolatba bonyolódtunk a tanulmányi ügyintézőnkkel, B.K.-val, akinek cuki kis táblázatban elküldtük, mely tanegységeket vennénk fel, ha lehetőség volna rá, és azt ígérte, majd a félév folyamán valahogyan kicselezi a Neptunt, feltölti a tanegységeket, majd egyesével felveszi a doktori iskolánk néhány száz hallgatójának a kívánt tárgyakat. Ma aztán bementem az egyetemre, felvettem az indexemet. (Mivel csak egy-két embertől kell aláírás per félév, halál fölösleges májusban felve...

Annak a drága embernek a számára, akinek a lelkén szárad, hogy most már nálunk is Neptun van, annyira szívesen megteremteném a lehetőséget, hogy próbálja meg elvégezni az egyetemet a Neptun használata mellett. Annyira megérdemelné. Annyira.* Miért ekkora szívás az egyetem? jeligére. *Majd ha már nem áll fenn annak a veszélye, hogy dührohamot kapok, elmesélem részletesen. Gyönyörű történet.

Hosszú hónapok óta ma fordult elő először, hogy nem ébredtem fel az ébresztőre, csak 50 perccel később. Hogy én most hogy örülök! Furcsa, mi? :) Well, mostanra már hazafelé kellene tartanom az eredeti terv szerint, és csak negyed óra múlva fogok elindulni, de akkor is annyira boldog vagyok most ettől. Lehet, hogy megjavultam, és megint mormota vagyok! Yee-haw!

megtaláltam még egy olyan zenét, amit a Cserpesben kb. minden alkalommal hallok, amik bent vagyok, és imádom, és sosem értek belőle egy fél szót sem, mert elég nagy az alapzaj. Nézzétek, hallgassátok: Ennek a szövege is jó, ezért idemásolom, arra az esetre, ha másnak is lennének még gondjai az énekelt szöveg megértésével. (Én a saját anyanyelvemen énekelt dalok esetében is gyakran szorulok a dalszöveg olvasgatására, ugyanis azokból is kb. annyit értek, mint az angol szövegűekből, mondjuk a kétharmadát, hehe.) "No more tears, my heart is dry I don't laugh and I don't cry I don't think about you all the time But when I do –I wonder why You have to go out of my door And leave just like you did before I know I said that I was sure But rich men can't imagine poor. One day baby, we'll be old Oh baby, we'll be old And think of all the stories that we could have told Little me and little you Kept doing all the things they do They never really think it throug...

A művész névtelen kíván maradni. Azt hiszem. Íme: "Én nagyon jól tudnék csajozni, ha lenne időm, és véget érne ez a kibaszott vizsgaidőszak."

Hát mit találtam a gépemen, a régi képek mappájában! A második születésnapomon készült a kép. Könnyen felismerhető vagyok, mint egyetlen gyerek :) De ami miatt nagyon jó most ez a kép, az az, hogy rajta van két nagypapám (egymás mellett állnak) és Nagyi is. Amúgy ez a kép ebben a lakásban készült, ahol most is élek :)

- Ez a kávézás olyan sikeres volt, hogy még most is rosszul vagyok. Az előbb lementem kakaózni, hátha az majd segít (mindig segít), és képzeljétek, az ajtóból visszafordultam, mert felfordult a gyomrom a kakaó láttán. (Valaki pont azt vett.) Attagirl. - Bezár a posta, amit látok az ablakomból. Szerintem minimum születésem óta volt itt, de lehet, hogy sokkal-sokkal régebben. Most átköltözik a közeli bevásárlóközpontba, cserébe mostantól szombaton is nyitva tartanak. (Képzelem, mekkora lehet az öröm az alkalmazottak körében...) Mondjuk az már másik kerület, remélem, lesznek annyira intelligensek, hogy aki itt lakik, az ezután is mehet oda a csomagjaiért, és nem kell majd négy megállót utazni a metróval. Ellenkező esetben ideges leszek. Ja, remélem, a posta helyén nemzeti dohánybolt nyílik, abból úgyis tök kevés van a környéken. (Legutóbb talán ötnél hagytam abba a számolást ezen az egy villamosmegállónyi szakaszon.) - Ez meg a jövő évi projektem, január 1-jével kezdem*. Ha lesz elég...

Gyerekkoromban ilyenkor nagy buli volt otthon. Átjöttek hozzánk a barátaink, sütögetést rendeztünk az időjárás függvényében a kertben vagy a lakásban, beszélgettünk, gitároztunk, énekeltünk, és ha a kertben voltunk, akkor volt tűzugrás is. Egyik évben ezen az estén leadták az Álmosvölgy legendáját az m1-en, mégpedig a hollywoodi változatot, és én azt megnéztem. Valamikor 11-kor vagy éjfélkor kezdődött, amikor a barátok már hazamentek. Hát, nem volt véletlen a késői időpont. Azt a vérfürdőt... Azóta sem néztem meg többet, és miután elolvastam az alapjául szolgáló novellát, majd belefutottam a Hallmark feldolgozásába, teljesen felháborít, hogy Hollywood azt a filmet bírta forgatni abból a jó kis történetből. Aztán a barátok gyerekei, akik az én barátaim, már nem jöttek a szüleikkel, aztán már a szülők sem jöttek. Ez szerintem olyan szomorú, de mit lehessen tenni, minden változik. Szerintem Ibolya néni halála után egyébként csak egy ilyen Szent Iván-éji mulatság volt nálunk, aztán több ...

Ez az oldal mármint. Már a címe is milyen találó! És a profilkép is tetszik. (Ha később változna, akkor mondom, hogy jelen pillanatban ez az. A fuck off nem kéne az aljára, és akkor tökéletes lenne.) És van a posztjaik között néhány egészen vállalható is. Ezt nekem hozták létre. Na jó, nem utálok én senkit, de értitek. Lájkolni persze nem fogom, azt nem vállalom be, de amikor felbukkan a Facebookomon (egy tanítványom rendszeresen megosztogatja innen a képeket), akkor nézegetem kicsit, és akkor kicsit jobb.

Mármint kávét. Eddig kétszer fogadtam el a koreai kislányoknál a kávét, először kicsit félve, de mivel nem lett tőle semmi bajom, másodszor már bátran. Ma meg aztán habozás nélkül küldtem le. Nem kellett volna. Először csak kicsit fájt a gyomrom tőle, aztán megfájdult a fejem, és közepesen erős hányingerem lett, ami a kutyasétáltatás közben kissé felerősödött, majd szédelgés is társult hozzá. Az a nagy szerencsém, hogy estére ilyen igazi őszi időnk lett, mert ha még mindennek tetejébe megkaptam volna egy jó kis 34 fokos, fülledt estét, hát, szerintem el is ájulok. Ráadásul még Marci is idétlen volt. Úgy tett, mintha játszana egy Mogyoró nevű, nagyon helyes kiskutyával, de amikor már elég messze kerültek a gazdiktól, akkor beleharapott, és megpróbálta a földre vinni. Nem, nem játékból, hanem megtámadta a kiskutyát. Szerencsére a másik gazdi nem esett pánikba, csak kórusban ordítottunk a kutyánknak, hogy azonnal jöjjön vissza, és Marci szerencsére így már nem merte folytatni a balh...

Vajon az mit jelent, ha álmomban néhány testrészem összeállt porcukorból volt, és szétporladt, de én ettől nem voltam megijedve, hanem kértem egy ismerősömet, hogy hozzon valami dobozt, amibe elteszi a porcukrot? Kissé mintha hátborzongató lenne. Viszont volt benne pasim (❤), Cserpes meg eső. Ez utóbbiak nem tűntek hátborzongatónak, sőt. Vajon mostanában miért álmodom olyan ritkán? És miért álmodom olyan furákat? Eddig ez nem volt szokás nálam.

Mnodja Szilvási Lajos az Egyszer-volt szerelem című könyvében. Reméljük, igaza van, és nem kapok már több edzést.

Továbbra is KlipMix. Mennyire szerettem ezeket is :) One-T feat. Cool-T - Magic Key Shanks & Bigfoot - Sweet Like Chocolate John the Whistler - I'm in Love Bomfunk Mc's - Freestyler (Ennél még most is feláll a hátamon a szőr attól, hogy a pasi mindenhol ott van.) Tényleg nem kellett volna felnőni, egyre erősebb ez az érzésem.

Egyre nehezebben viselem, hogy meleg van, nagyon gyötrődöm, úgyhogy jókor jön ez a három-négy nap lehűlés, amit ígérnek. Utána biztos megint bírok majd egy hét kánikulát. A bőröm szárazsága is nyűgössé tesz. Nagy szerencse most, hogy egyedül élek, mert így senkinek sem mentem az agyára a nyávogásommal. Meg így nem is nyávogtam, csak úgy csöndben szenvedtem. Közben persze fordítottam is. Már a könyv kétharmadánál járok! Végre-végre. Jó lenne a végére érni, akkor kezdődhetne az igazi munka, amikor magyaros szöveget csinálok a mostani, közepesen magyaros szövegből. Főztem ebédet is. Ugyanazt, mint tegnap, csak most nem főztem krumplit, hanem a maradék ananászkonzerv volt a köret, és hát nyami. Meg megpróbáltam venni asztali ventilátort, amit felvittem volna a galériára, és akkor ott is hűvös lenne éjjel, de a 4000 Ft-os, amiért mentem, elfogyott, 13 ezerért meg vesz asztali ventilátort a nyavalya, akkor inkább megsülök. Persze néztem Big Bang Theoryt, és még fogok is esti film gyanánt...

Annyira elmennék vele. Bölcs tanács. Tényleg nem kellett volna.

Most már vagy másfél hónapja nem pergett a bőröm. Eddig tartott ez a paradicsomi állapot. Tegnap már éreztem, hogy viszket, aztán kipirult, aztán, mint a régi, szép időkben, megint elkezdett peregni a szám két sarkában meg az orrom tövében. Kenem, kenem, mint az állat, de nem enyhül, viszont baromira csíp krémmel is, krém nélkül is, és az is mindegy neki, hogy megiszom-e napi 3-4 liter vizet, márpedig megiszom. Remélem, az már a történet csúcspontja, hogy elkezdett csípni a jobb szemem alatt is a bőröm, és mikor kimentem a tükörhöz megnézni, mi a fene van, akkor azt láttam, hogy teljesen vörös az egész, és itt-ott már pereg is. Mi az isten ez? Mikor akar elmúlni? És mitől? Annyira elegem van...

Amy Farrah Fowler: If this humiliating experience is really troubling you, there are things we could do about it. (Ha ez a megalázó élmény nagyon zavar téged, több megoldás is létezik a problémára.) Sheldon Cooper: For instance? (Például?) Amy Farrah Fowler: Well, the first thing that comes to mind is isolating the part of your brain where the memory is stored and destroying it with a laser. (A legkézenfekvőbb, ha beazonosítjuk az agyadnak azt a részét, amelyben az emlék elraktározódott, majd lézerrel elpusztítjuk.)

Idén elértem a mélypontot: két helyen voltam csak. Miután a Corvin negyed metróállomásnál megvettem a karszalagot, először az Állatorvos-történeti Gyűjteményt látogattam meg, ahol remek tárlatvezetés volt, valamint rengeteg érdekes és izgalmas tárgy meg kép az Állatorvosi Egyetem 226 éves történetéből. Újra megállapítottam, hogy nem tudnék állatorvos lenni: az eszközök látványa önmagában még nem volt probléma, csak akkor szédültem meg, amikor elolvastam, melyiket mire használták/használják. Csak a legszebbet osztanám meg a közzel: az egyik ilyen izét az újszülött állat feldarabolására (!) gyártották. Jó, jó, értem én, halva született, de akkor is milyen durva, brr. Kínzóeszközök ( bazinga ) Címer Az előadó és a katonai koffer Diplomák az egyetem különböző korszakaiból Ezután szünetet tartottam, és megsétáltattam Marcit. Nem nagyon volt lelkes, iszonyú melege volt, meg nekem is, úgyhogy mindketten jól el is fáradtunk. De legalább néztük a Dunát két kikötőből is,...

Reggel 7-kor felkeltem, gondoltam, ha 8 és fél 9 között odaérek az uszodába, az király lesz. Biztos király is lett volna, de ez ma nem derülhetett ki egyértelműen, mivel 7-től egészen negyed 9-ig tartott, míg magamhoz tértem, és 3/4 9-kor tudtam csak elindulni itthonról. Direkt könnyen száradó ruhát vettem fel (a már említett fehéret), és nem vittem esernyőt, mert úgy döntöttem, ha már nyári záport jósolnak mára, akkor én kihasználom az alkalmat, és jól megázom. Kívánságom teljesült, akkor szakadt legjobban az eső, amikor leszálltam a buszról, úgyhogy a következő 10 percet szakadó esőben tettem meg. Teljesen eláztam, és el sem tudjátok képzelni, mennyire jólesett. Az uszodát annyira karban tartották két hétig, hogy azonnal megemelkedtek a jegyárak. Pont nem jól érint ez engem. A diákjegy eddig 950 Ft volt, most meg 1050 lett. Ez csak 100 Ft, persze, de tudjuk, hogy az ember szívesebben vesz meg valamit 990 Ft-ért, mint 1000-ért, na, ugyanez a helyzet a 950 és az 1050 Ft-os árakkal is...

továbbra sem normális. Azt mondja, menjek el az Oktogonig villamossal, majd onnan 5 perc alatt gyalogoljak el a Király utcai megállóhoz, és ott szálljak fel a trolira*. Ez kész, nincsenek szavak. *Nem pesti olvasóimnak mondom, hogy a 4-6-os villamos a Moszkva tér irányában először megáll a Király utcánál, majd utána az Oktogonnál.

Nem tudom, ez olyan jóság-e, amiről már mindenki tud, csak én fedeztem fel ilyen későn, vagy tudok újat mondani másnak is, mindenesetre ez nagyon nagy ötlet: Vettem ugyanis egy szép, fehér ruhát nyárra, de amikor az üzletben felpróbáltam, valahogy nem jutott el a tudatomig, hogy a két lapockánál van egy-egy nagy kivágás. (Ennek a funkcióját nem értem pontosan, de mindegy, nem néz ki rosszul.) A melltartó pántja pontosan a kivágás közepén fut alapvetően, és mivel mindenhonnan az ömlik rám, hogy milyen igénytelen, ha kilóg az ember ruhája alól a melltartó pántja, ezért nem mertem felvenni a ruhát. (A melltartó elhagyása nem volt opció.) Igaz, rengeteg lányt látok kilógó pánttal, néha kilógó melltartóval szaladgálni, és őket láthatóan nem zavarja ez, én akkor is inkább körülnéztem, mit lehetne tenni. És ezt. Melltartó klipszet kell venni. 3 db-ot 580 forintért adnak, egy fehéret, egy feketét meg egy átlátszót, amennyiben az ember hajlandó elmenni érte Újpest-Központba. Ha nem hajland...

Ez az egész jelenet egy kincs, de nekem különösen az eleje tetszik, a kártyázós rész. Infinite Sheldon, indeed. Ha a youtube-on nézitek, akkor a leírásban ott van, amit mondanak (angolul).

Az egy dolog, hogy az e-mailem között egy csomó haszontalan szemét van, ilyen szövegekkel, hogy "Bettina bejelölt - lefeküdne veled", meg "Hú, tényleg jó az a videomegosztó oldal, amit ajánlottál" (ezeket nem nyitom meg, csak az e-mail első sora eleve látszik a listában), és mindig nagy önuralom kell, hogy ne kattintsak rá, és ne írjak vissza valami trágárt, arra az esetre, ha esetleg elolvasná valaki. De az milyen, amikor kéthetente felhívnak telefonon, hogy menjek íriszdiagnosztikai vizsgálatra, és én mindig türelmesen, kedvesen elmondom, hogy nem érdekel, és legközelebb sem fog érdekelni, és legközelebb mégis megint felhívnak. Hát, a mai hölggyel nem voltam türelmes és kedves. A szavába vágtam, és megmondtam, hogy engem ez még mindig nem érdekel, és akárhányszor hívnak fel, akkor sem fog érdekelni. Megkérdezheti-e, miért nem érdekel. Azért, mert nem. Megkérdezheti-e, hány éves vagyok, ha nem sért meg. Huszonhat. Érti, akkor szép estét kíván, viszonthallásra. Én...

Még jó, hogy tegnap megbeszéltük az egyik tanítványommal, hogy mi nem hisztizünk a meleg miatt, hiszen a nyár már csak ilyen. Amikor ezt beszéltük, akkor még őszintén így is gondoltam. Lehet, hogy ma egy-két fokkal melegebb volt, mint tegnap, és ennyi elég ahhoz, hogy elinduljon a hiszti? Mert bennem elindult. Ma egész konkrétan a túlélésért küzdöttem. Fordítani majd most kezdek el, mert mostanra már tudok valamennyire koncentrálni. A mai angolórámra felkészülni kínszenvedés volt, annyira nem forogtak a kerekek. A nap folyamán megittam három liter vizet. Már rosszul vagyok a folyadék gondolatától is, mégis iszom a negyedik litert, plusz a fehérjeturmix, plusz a tea, és az benne a szomorú, hogy még mindig úgy érzem, mintha a kiszáradás szélén lennék. De holnap elmegyek úszni, és ettől azt várom, hogy kicsit könnyebben viselem majd a hőséget. Ja, és nem lesz nálam esernyő, így aztán el fogok ázni, ha elkap a zápor, és ezt már alig várom.

Azt mondja: "A hűség nem érzés, hanem döntés." Igaza van.

Pár napja fáj a jobb oldalon a fogam. Ma reggel belenéztem a számba, és megtaláltam a magyarázatot: bedurrant a jobb alsó bölcsességfogam. Ez azt jelenti, hogy már megint bölcsességfoghúzás elébe nézek, persze ez a kis nyomorék sem nőtt ki annyira, hogy húzni lehessen, úgyhogy megint vagdosni fognak. Örvendjünk együtt!

Szombaton kinyitják a Margitszigetet, és nem ment tönkre a rekortán, vagyis mehetek futni megint! Ettől olyan jó lett a kedvem, hogy legszívesebben ugráltam volna örömömben. Hétfő óta megint van uszoda*, holnaputántól megint van Margitsziget, hát mi kell még? *Erzsébetre szoktam menni úszni, de ott már májusban hirdették, hogy június első két hetében karbantartás miatt bezár a bazár. Gondoltam, sebaj, úgyis Kispestre jártam világ életemben, amíg nekünk nem volt uszodánk, megnézem, ott hogyért van a belépő. És akkor azt láttam, hogy a kispesti uszoda is zárva tart június első két hetében karbantartás miatt. Azért ezt milyen jól összehozták, de nem?

A gondnokunk biciklijét ellopták a lakása elől. A másodikon lakik, a kaputól legtávolabb eső lakásban. Az milyen? Szerintem legalábbis ijesztő. Jöttünk hazafelé edzésről az egyik lánnyal, a Blahán megálltunk, mert onnan már nem egyfelé megyünk. Egy hajléktalannak tűnő, de minimum rendkívül ápolatlan pasi bizonytalan léptekkel mögém ballagott, és végigsimított a  fenekemen. Nem, sajnos ezt a típusú bókot nem tudom értékelni. De mivel 1. megdöbbentem, 2. rendkívül jól nevelt vagyok, nem kiabáltam, nem locsoltam képen vízzel, sőt semmiféle agresszív reakcióm nem volt, csak nagyon-nagyon csúnyán néztem rá, amennyire csak tudtam. És képzeljétek, szégyellte magát. Tudom, hogy én burokban nőttem fel, és azóta is burokban élek, de engem teljesen váratlanul tud érni egy-egy ilyen eset, pedig tudom, hogy ezek nem nagy dolgok, főleg az, hogy időnként megfogdosnak, na bumm. Hát hol élünk mi?

Még az RTL-es KlipMixben ment 2000 környékén, amit én minden délután megnéztem. Nagyon szerettem ezt a klipet, főleg azt a részt, amikor Aaliyah a falon mászkál. Máig rákeresek néha, csak ma már szomorúsággal tölt el, amikor arra gondolok, hogy mennyire fiatalon és mennyire tragikus körülmények között halt meg ez a lány.

Szóval a Velveten rákattintottam a nyári slágeres összeállításra, mert éreztem, hogy lesz egybeesés bőven az edzésen hallott zenékkel. Ennél sokkal jobb dolog történt. Megtaláltam ezt a számot, amit többször hallottam már a rádióban, amikor a Cserpesben voltam, és nagyon megtetszett: És persze edzésen hallott zene is akadt: Közben interjút olvastam. Nem mondom meg, kivel, mert az már politizálás lenne. Mindenesetre egy frissen vezető pozícióba személyről van szó. Az interjú olvasása közben szaladt ki a számon, hogy "hűha!", egy ízben az is, hogy "aztakurva!" Nem kell nekem politikával kapcsolatos híreket és interjúkat olvasni, árt a lelki békémnek.  A tegnapi nap fénypontja egyébként kétség kívül az volt, amikor késő este kitrappoltam a fürdőszobába fogat mosni, és a konyhában arra lettem figyelmes, hogy vízben tocsogok. Nem kis vízben. Tudjátok, mi volt? Mostam, és a csövet, amin át a víz a kádba távozik, na, azt nem tettem be a kádba, ezért a víz a c...

Hányszor elsütötte már, de egyszerűen nem tudok betelni vele: "I'm not crazy, my mother had me tested." (Nem vagyok őrült, anyám kivizsgáltatott.) Az csak egy dolog, hogy tartalmilag mennyire vicces ez a mondat, de az az arckifejezés és az a hangsúlyozás, ami társul hozzá... Priceless, ahogy a művelt angol mondja. Íme, egy példa: Most komolyan, amellett, hogy az ember legszívesebben orrba vágná, lehet ezt az embert nem szeretni?

Mégis inkább Londonba kéne menni, és onnan elvonatozni Doverbe. Összesen öt éjszakára gondoltam, ebből egyet töltenék Doverben, hogy legyen egy teljes nap megnézni a várost, majd egy reggel sétálni a parton, és sóhajtozni, hogy mennyire gyönyörűek a sziklák. A repülőjegy 40 ezer (oda-vissza), a vonat Londonból Doverbe 15 ezer (oda-vissza). A szállás hostelben kb. 27 ezer reggelivel (a hosteltől nem kell félni, mert az tök jó, Zágrábban ezt tanultam meg). A londoni múzeumok túlnyomó többsége ingyenes. A séta is ingyenes. Mondjuk a doveri vár nem ingyenes, hanem drága, mint állat (5000 Ft), de ha máshol nincs belépő, akkor ez nem olyan szörnyű. Gondolom, a kaja drága, én a magam részéről szerintem meglennék viszonylag kevés, viszonylag angol kajával. Meg a szuvenír sincs ingyen. De hogy én ezt most mennyire szeretném!!! Ha most lenne párom, rábeszélném. Nem olcsó, tényleg nem az, benne lehet vagy 120 ezer forintban*, de hát Angliáról beszélünk! Londonról! Meg Dover fehér szikláiról! Menn...

Teljesen fel tudott dobni egy séta a kutyával és egy beszélgetés egy nagyon kedves lánnyal a kedvenc helyemen. Szereztem reggelit holnapra, sajtkrémes pogácsa lesz, nyami, és elhoztam az Aldiból az utolsó magnéziumos pezsgőtablettát, miután egész nap nem sikerült kimasszírozni a lábamból a görcs után maradt fájdalmat, és ezért úgy döntöttem, nem várhat a projekt holnapig. Szóval akkor képek. Telefonnal készültek, persze. Budapest fölött az ég. Azt hiszem, beleszerettem a naplementébe. Egész nap el tudnám nézni. Kár, hogy csak napi pár percig nézhetem. Ezen a képen Marci látható, amint sétál Meg ezen is. (Teljesen manipulatív vagyok: igazából összesen ebben a két esetben feküdt le a kb. egy óra hosszú séta alatt, bár tény, hogy a fennmaradó időben meg olyan tempóban haladt, mint egy csiga.) Meg az is van, hogy találtam egy sushi éttermet, ami ingyen kiszállítja nekem a sushit, ezért valamelyik nap sushit fogok ebédelni. A koreai kislányok anyukája már sokszor adot...

Angolul, mert így fogalmazódott meg bennem, sorry. So am I CIA, or is it just that guys are really, really dumb? Ugyanitt: Most már legyetek kedvesek olyan pasit küldeni, aki nemcsak úgy tesz, mintha nem lenne senkije, hanem tényleg nincs senkije! Azt sem bánom, ha esetleg illünk is egymáshoz. Köszi! Valamint: Felmerül a kérdés, hogy most az van, hogy a pasik ennyire hülyék, vagy az, hogy engem néznek ennyire hülyének, vagy mindkettő, vagy akkor mi van most. Szerencsére most nem törtem össze, csak nem értek semmit. Néha úgy érzem, nem vagyok erre a bolygóra való, annyira nem értem, mi hogyan működik. Például most is. Szerencsére holnap pont találkozom valakivel, aki látott már ezt-azt, majd ő felhomályosít.

Hétfőn a babonákról beszélgettünk a koreai kislányokkal, mert a First Conditionalt ez a téma jól feldobja. Megkérdeztem őket, milyen babonák vannak Koreában, de csak olyanokat mondtak, amik a világ elég sok országában jelen vannak, például nálunk is*. (A négylevelű lóhere szerencsét hoz, a fekete macska meg balszerencsét.) Szerencsére készültem erre a beszélgetésre, kicsit utánanéztem a témának, ezért aztán tudtam mondani nekik, hogy azt olvastam, nem szabad éjjel körmöt vágni. Erre felderült az arcuk, mondván, ja, tényleg, az csak Koreában van. Megkérdeztem, miért. Elmesélték. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki egy éjjel levágta körmét, és aztán otthagyta a padlón. (Ömm...) De ekkor megjött a holló vagy varjú, ellopta a levágott körmöt, és azt felhasználva átváltozott a kisfiúvá. Másnap adta magát a feladat: ki kellett deríteni, melyik az igazi és melyik a hamis fiú. A fiú apja úgy gondolta, valamilyen papírfecnivel fogja bebizonyítani a fia, hogy ő az igazi, d...

Túl vagyok a jelenlegi fordítási munka legnehezebb pontján. Lefordítottam már néhány undorító jelenetet, de azért elég sok mindent üt, amikor annak részletes leírását kell átültetnek magyarra, ahogy egy pedofil megerőszakol egy elkábított kislányt. Még sosem hánytam fordítás közben, és most sem, de most közel jártam hozzá. Fúúúúúj.

Óriási élmény arra ébredni, hogy begörcsölt a vádlim. Annyira régen fordul elő ilyesmi, hogy már egészen el is felejtettem, milyen király érzés. Az a nagy szerencse, hogy egyedül alszom, így aztán senki nem kapott a szívéhez, amikor felordítottam fájdalmamban. (Legalábbis remélem, hogy a szomszédba nem hallatszott át.) Megnéztem, mit kellene enni, hogy ne legyen többet ilyen, és azt látom, hogy brokkolit, almát meg grapefruitot*. Roger that, sir. *Nyilván ott figyel a felsorolásban a banán, az egyetlen, amit magamtól is tudtam, és az egyetlen, amit nem vagyok hajlandó megenni.

"NINCS TÖBBÉ MAGÁNY!" Kurt Vonnegut: Börleszk Drága Vonnegut úr, a próféta szóljon Önből!

Ezt mióta keresem, te jó ég, és mindig ugyanúgy kerestem, mint ma este, csak eddig nem találtam, ma meg de: Marha jó erre ugrálni, de tényleg. Van egy másik zene is, amit szintén elég régen keresek már, na, az ma sincs meg. Nem baj, majd egyszer rábukkanok. Ma estére ez is elég.

"Vajon büszke lenne a kisgyerek, aki voltál, a felnőttre, aki vagy?" Végiggondoltam, és szerintem igen. Az a kisgyerek, aki voltam, odalenne attól, hogy tanár lettem. Hát még, ha megtudná, hogy könyveket is fordítok! Azt nagyon-nagyon nagy dolognak érezné. Azt nem tudom, a magánéletemmel mennyire lenne elégedett, de szerintem tetszene neki, hogy egyedül élek, és boldogulok. Aztán meg biztos arra gondolna, hogy végül is az anyukámnak és a dédnagymamámnak is 27 éves korában született a(z első) gyereke, úgyhogy még ráérek, meg aztán egy-két év csúszás nem olyan nagy baj.

Hát, ez annyira emberi. Remélem, a sofőr megússza egy figyelmeztetéssel, a kismama pedig egy életre megtanulta, hogy körülnézünk, mielőtt lelépnénk a járdáról, és ezt fogja tanítani a gyerekének is. UPDATE: Na jó, ez a cikk némileg árnyalja a történetet. De eredeti formájában tényleg tök emberi az egész.

Vicces, amikor egy szerintem autista fizikus egy teljesen egyszerű pincérnővel beszélget. Vicces, amikor két kocka megpróbál becsajozni. Vicces, amikor a szerintem autista fizikus a nem autista fizikussal meg a kockákkal kikapcsolódik. Ellenben nem vicces, amikor a szerintem autista fizikust porig alázzák. Az sem vicces, amikor egy betörés után, amelyben eltűnik az összes laptop, tévé és egyéb műszaki cikk, a szerintem autista fizikus annyira retteg a lakásban, hogy aludni sem bír. Továbbá nem vicces, amikor a szerintem autista fizikus összes poggyászát ellopják az új lakhelyén az érkezése utáni első pillanatban. Azon még tűnődöm, hogy velem van a baj, vagy azzal, aki szerint a második kategóriában található események viccesek.