Witi Ihimaera: A bálnalovas

Kissé elmaradtam a könyvértékelésekkel, és ez csak most tűnt fel. Mondjuk amióta ilyen viharok dúlnak bennem, nem olvasok különösebben sokat, de azért valamennyit így is sikerül.



Elolvastam például A bálnalovast. Még valamikor az egyetem alatt adta kölcsön J. Andi a filmet DVD-n, és nagyon mélyen megérintett a történet. Néhány év múlva egyszer az Auchanban megláttam a könyvet 300 Ft-ért, hát, nem hagytam ott, annak ellenére sem, hogy ami angolul íródott, azt angolul szeretem olvasni, ez meg fordítás. Mint minden könyvnél, itt is évek teltek el, mire sorra került, de azért csak eljutottunk idáig. Nagyon megérte megvenni annak idején.

Ez egy különleges történet egy különleges kislányról, aki a maorik ősének, a bálnalovasnak nevét viseli, és akinek óriási bűne van: első dédunokaként, a maori tudás örököseként lánynak merészelt születni.

Engem nagyon érdekel a különböző népek kultúrája, hitvilága, mitológiája, és ez a könyv épp nekem való, mivel nagyon sokat megtudtam belőle a maorikról, Új-Zéland őslakosairól, akik különleges kapcsolatot ápolnak a természettel, főleg a bálnákkal. Megrázó volt, ahogy a konok dédnagypapa következetesen elutasítja a kis dédunoka közeledését, csak mert nem fiú. Nagyon érdekes volt, ahogy a család többi tagja igyekezett ezt a csalódást tompítani a gyerekben, az meg főként nagyon meglepett, hogy milyen kitartó a gyerek, hogy évekig tud küzdeni a dédnagypapa szeretetéért. Legjobban, azt hiszem, mégis a dőlt betűs fejezeteket szerettem, az ősbálna és családja történetét, az valahogy egészen megkapó volt. A történet vége nagyon erősre sikerült, jól megríkatott.

Nagyon jó könyv, és még a fordítással sincs semmi baj, ne hagyjátok ki! Természetesen öt csillagot kapott a Molyon.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai