Kánikulai vasárnap

Egyre nehezebben viselem, hogy meleg van, nagyon gyötrődöm, úgyhogy jókor jön ez a három-négy nap lehűlés, amit ígérnek. Utána biztos megint bírok majd egy hét kánikulát. A bőröm szárazsága is nyűgössé tesz. Nagy szerencse most, hogy egyedül élek, mert így senkinek sem mentem az agyára a nyávogásommal. Meg így nem is nyávogtam, csak úgy csöndben szenvedtem.

Közben persze fordítottam is. Már a könyv kétharmadánál járok! Végre-végre. Jó lenne a végére érni, akkor kezdődhetne az igazi munka, amikor magyaros szöveget csinálok a mostani, közepesen magyaros szövegből.

Főztem ebédet is. Ugyanazt, mint tegnap, csak most nem főztem krumplit, hanem a maradék ananászkonzerv volt a köret, és hát nyami. Meg megpróbáltam venni asztali ventilátort, amit felvittem volna a galériára, és akkor ott is hűvös lenne éjjel, de a 4000 Ft-os, amiért mentem, elfogyott, 13 ezerért meg vesz asztali ventilátort a nyavalya, akkor inkább megsülök. Persze néztem Big Bang Theoryt, és még fogok is esti film gyanánt. Meg ittam kakaót a Cserpesben, amikor már a sírás határán nyűglődtem, és kicsit segített. Ha nagyon rosszul érzem magam, szokott.

Fél nyolckor aztán, amikor úgy ítéltem meg, hogy már elviselhető a kinti hőmérséklet, elmentem futni. A Margitsziget parti sávja szívszorító látványt nyújt, engem legalábbis kicsit megviselt, hogy fel van túrva meg kidőltek fák. De a rekortán túlélte, csak kicsit koszos. Az állatkert lakói még nem tértek haza, de biztosan hamarosan visszamehetnek. Mindenesetre az eredmény: egy megállás, bő 34 perces kör! Ja, meg rengeteg szúnyog, akik a futás végén csíptek össze, de akkor elég tisztességesen. Tudom, hogy már nagyon untok, főleg azok, akik a Facebookon is látnak, de nem tehetek róla, megint gyönyörű volt a naplemente:



Ez meg futós zene, és legyen bármilyen régi, nagyon jólesett:




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai