Napi mém

"Vajon büszke lenne a kisgyerek, aki voltál, a felnőttre, aki vagy?"

Végiggondoltam, és szerintem igen. Az a kisgyerek, aki voltam, odalenne attól, hogy tanár lettem. Hát még, ha megtudná, hogy könyveket is fordítok! Azt nagyon-nagyon nagy dolognak érezné. Azt nem tudom, a magánéletemmel mennyire lenne elégedett, de szerintem tetszene neki, hogy egyedül élek, és boldogulok. Aztán meg biztos arra gondolna, hogy végül is az anyukámnak és a dédnagymamámnak is 27 éves korában született a(z első) gyereke, úgyhogy még ráérek, meg aztán egy-két év csúszás nem olyan nagy baj.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai