Liza

nyalt/rágott egy sebet a talpára. Hogy nekem mennyire elegem van... Egy darabig kértem szépen, hogy ne nyalja/rágja. Aztán rákiabáltam. Aztán odacsaptam. Mivel ezt mind lesz*rta, kevéssé gyengéden visszaszereltem rá a zoknit, és közben megmondtam neki, hogy ezt köszönje magának. Remélem, azért nem vette nagyon a szívére, de egy kicsit sírt. Nekem annyira elegem van... Olyan frusztrált lettem így estére... És hőemelkedésem van, ami még külön öröm.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai