Szombat

A háromból egyetlen tételt sem néztem meg, mivel egész nap nem voltunk itthon. Szuper. Nem kéne már most beletörnie a bicskámnak.

Hazamentünk anyuékhoz, ahol először is az a kellemes meglepetés ért, hogy kaptam egy csizmát. Kata elhozta azt, amit Bence születése előtt vett, két napig hordott, majd a szülés után már nem volt jó a lábára. Mivel ugyanakkora a lábunk, nekem adta. És szép, és még jó is a lábamra. Most nagyon örülök :)

Bence baromi nehezen viseli, ha Liza a játékai közelébe megy. Azonnal nyafogni kezd, mutogat, mondja, hogy vauvau, és várja, hogy valaki elküldje a kutyát a játék környékéről. Vicces, hogy eddig Liza hisztizett Bencétől, most meg cseréltek :) Az nagyon aranyos volt, amikor mutogatott Lizára, mondta, vauvau, mire én: "Igen, Liza baba." Erre nagyon döbbenten nézett rám. Majd ismételgette egy darabig, hogy baba, és a családdal is megosztotta, hogy Liza valójában egy baba. Hát igen, nem kellett volna bezavarni a kategóriáiba :) Amúgy egy rövid ideig "baccuc" néven emlegette a gyertyát. Lehet találgatni, miért :) Egyre több dolgot mond utánunk, ma már a "fürdőhab" szónak is nekifutott, pedig az azért nehezebb, mint a "baba" vagy a "vauvau". Hamarosan már egész mondatokban fog beszélni. De fura is lesz...

Jött a Mikulás is, hozott mindenkinek csokit. Matyinak is, bár a három hónapos korára való tekintettel nyilván valamelyik szülő fogyasztja majd el a kis csokimikulást. Lizának is jött csoki. Mivel ez a Mikulás rendkívül gondoskodó, itthonra is hozott neki egyet, hogy ne érezze magát kihagyva a mókából reggel.

Voltunk Tomival vásárolni, és megnéztem az egyik csokimiki alján a szöveget (miből van, stb.). "Kakaós tejbevonóból készült öregember." Már majdnem vissza is tettem, amikor rájöttem, hogy ez azért furi, így elolvastam még egyszer. "Kakaós tejbevonóból készült üreges mikulás." :P