Salsa

Ma végre rávettem magam és elmentem salsázni. Mindig kicsit nehezen indulok el új csoportba első alkalommal, most például egy hétig tartott a rábeszélés fázisa. Nagyon tetszett az egész. Most, hogy közelről láttam őket, jobban értem a filmfesztiválon tapasztaltakat. Továbbra is úgy érzem, hogy Franklinnak (mert így ejti, írás szerint, Franklin) sokkal többet kellett volna szerepelnie, de kicsit jobban értem a helyzetet. Van két szép gyerekük, egy kislány meg egy kisfiú. Mindkettő elképesztően hasonlít az apjára. Mivel a nagyszülők egyik fele New Yorkban él, a másik fele meg Kecskeméten, a gyerekek a hét minden napján (kivéve vasárnap) minden este (kivéve szombaton, mert akkor egész nap) élvezik a salsa feelinget. Különösebb bajuk nincs vele, csak a kisfiú nehezen bírja a szülei nélkül, ami nem csoda, hiszen van vagy hat hónapos. Van egy nagyon helyes minisátruk a terem egyik sarkában egy csomó játékkal, ott töltik a táncórákat. Kivéve akkor, amikor valamelyikük balesetet szenved, például elesik vagy beszorul a sátorba, mert akkor sírnak egy kicsit, és valamelyik szülőjüknek meg kell őket vigasztalni. Mivel van egy segítőjük is, mármint a szülőknek, a gyerekekkel történő események nem hátráltatják az órát, mert ha anyunak vagy apunak szaladni kell, akkor ez a lány átveszi a vezetést. Ez már a második óra volt, azért tűnik úgy nekem, hogy marha sok mindent tanultunk ma. Tanultunk alaplépést, forgást, meg helycserét lányoknak forgással, fiúknak meg forgás nélkül. Voltunk mintegy tizenhatan, az kb. nyolc párnyi embert jelent, de már az elején szólt két pár, akik együtt érkeztek, hogy ők nem vesznek részt a párcserében, és az első páros táncoláskor leragadt egymásnál még egy pár, így maradt két párcseréset játszó fiú meg öt lány. Ezért aztán a három tanár is beszállt a párcserékbe, nagyon vicces volt. Főleg az, amikor Franklinnal táncoltam, mert nem mindig értem, mit mond, hiába mondja angolul. Így aztán próbált ő engem instruálni szóban, de kénytelen voltam a gesztusaira hagyatkozni. Hiába, no, erős spanyol akcentussal beszél. Viszont rendkívül vidám és jópofa ember, úgyhogy rendkívül jó hangulatban telt az óra is. A maradék két nyeremény alkalmamat még lejárom, aztán kimatekozom, hogy tudok-e járni utána is. Jó lenne. Tetszik.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai