LizaGazdija

Liza a vízhajtóktól jobban lett, eszik, iszik, pisil, nagyon keveset sétál, csökkent a vizesedés a lábán, és csak ritkán kapkodja a levegőt. Legközelebb egy hét múlva kell menni orvoshoz, ha nem lesz semmi baja. Ha viszont nem eszik vagy fullad, akkor elaltatják. Elég morbid volt, ahogy a feje fölött beszélgettünk az orvossal arról, mi lesz vele, ha meghal. Szeretném, ha még velünk lenne, de persze úgy nincs értelme, ha közben rosszul van. Az a rossz, hogy nem akarom, hogy egyedül legyen, mikor történik, anyu is szeretne vele lenni, viszont ő most péntektől jövő szombatig nem lesz itthon. Nem tudom, kibír-e annyit a kutyánk. Az orvos szerint lehet, hogy órák vannak hátra neki, de az is lehet, hogy négy hónap. Ezt a bizonytalanságot legalább annyira utálom, mint azt a gondolatot, hogy Liza hamarosan már nem lesz :(

Tegnap este Liza nem kérte a kajáját. Hosszas könyörgésre aztán kiette belőle a húst, de a gyógyszert a májkrémmel már úgy kellett letolni a torkán. Aztán mikor le akartam vinni, nem állt fel, és nem is bírtam őt felállítani. Csak az ölembe hajtotta a fejét, és bánatosan nézett rám. Tomi aztán leerőszakolta az utcára, de szegény alig tudott párat lépni. Csúnyán megdagadt a bal hátsó lába, amit műtöttek áprilisban. Nem tudott aludni éjszaka. Ezt onnan tudom, hogy leköltöztem mellé a földre, és így közvetlenül mellettem járkált, illetve a fülembe lihegett. Gondoltam, fájhat a lába, ezért bevizeztem neki. Ettől (vagy mástól) tudott aludni egy órát, majd ismétlés után még egyet. Szerettem volna adni neki fájdalomcsillapítót, de csak Algopyrin van itthon, arról meg a net egyforma arányban hoz "ne adj a kutyádnak, mert gyomorvérzésben meghal!" és "bármikor adhatsz neki egy felet, semmi baja nem lesz" jellegű találatokat, én meg nem lutrizom a kutyám életével, akkor sem, h...

Én életemben nem sokszor nyaraltam eddig a Balatonon (no, nem mintha panaszkodni akarnék, imádom a Velencei-tavat, az Isztriát meg talán nem kell magyarázni, ez utóbbi hiányzik is kegyetlenül, amióta meleg lett.) A családi mendemonda szerint azért van ez, mert anyuék nem nagyon kedvelik ezt a környéket, mert drága és lehúzós. (De lehet, hogy nem jól tudom.) Két nyaralásra emlékszem, mindkettőnél elég kicsi voltam, szóval ideje volt tapasztalatokat gyűjteni. (Tomi sokszor volt már itt, neki nem jelentett újdonságot a legtöbb élmény. Bár pozitívan csalódott néhány dologban.) 1. nap Átvittük Lizát anyuékhoz, megcsináltam a kajáját, összeraktam neki a gyógyszert, aztán elindultunk. Az Auchanban megálltunk, vettünk ebédet, plédet, tűt meg cérnát, kefírt (mert van hűtő minden szobában, én meg minden este szeretek kefírt enni), akartam fürdőruhát, de nem lehetett felpróbálni (azzal a csipogós biszbasszal összefogták az alsó és a felső részét. Normális ember csinál ilyet?). Aztán másfél óra al...

Columbo hadnagy is meghalt. Nyugodjon békében :(

Bár persze nem volt ez csíny tulajdonképpen. Inkább konferencia volt. Odamentem 9-re, illetve 9:09-re értem oda. Akkor még sötét volt a teremben, és sehol nem láttam egy lelket sem. Nyilván azonnal végiggondoltam, biztos-e, hogy a Gólyavárban van a buli, aztán úgy döntöttem, ennyire hülye csak nem vagyok már, hogy rossz helyszínt jegyzek meg, és lőn: 9:18-ra megérkezett egy nagy csapat ember. Felpakoltuk a netbookra a ppt-ket, hogy ne akkor kelljen majd balettozni, mikor sorra kerülünk, aztán kis csúszással elkezdődött a konferencia. Az üléselnök nagyon komolyan vette, hogy 15 perc jut egy emberre, volt olyan, akit félbe is szakított (az utánam következő nő volt ez, de én akkor még mondhatni sokkban voltam, ezért fel sem tűnt nekem, utólag mesélték többen is). Én 11:15-kor kerültem sorra, addigra megjött anyu Zsomborral, aztán Blanka, aztán az Andik, aztán Livi is, és itt köszönném meg nekik a támogatást, nagyon jó volt, hogy ott voltak :) Az előadásom úgy kezdődött, hogy megnyitottam ...

Tegnap a kozmetikusom pirosnak ítélte a szememet, ezért hirtelen belecseppentett egy kis Visine-t a szemembe. Hát, nem kicsit kaptam frászt, teljesen váratlanul ért a dolog. Azért egy "jaj" kiszaladt a számon. És még mindig utálom a szemcseppet. (Meg az orrcseppet - de azt nem kaptam, szerencsére.)

Nekem ő se kutyám, se macskám, eddig közepesen érdekelt az ügye, gondoltam, majd a végén elolvasom, mennyi börtönt kapott - mert abban biztos voltam, hogy leültetik: megnyomorodott egy ember, ő piásan és drogosan vezetett, ráadásul nem először, és balesetet sem először okozott ilyen állapotban. Amikor ma láttam, hogy közvetítenek az indexen a tárgyalásról, beleolvasgattam. Hát, elszomorított. Felhozzák, hogy neki hét embert kell eltartania, és azokkal mi lesz, ha ő börtönbe kerül két évre. Úgy vagyok én ezzel, hogy ez tényleg nagyon szomorú meg rossz annak a hét embernek, de talán Buci gondolt volna rájuk akkor, amikor beült a kocsiba olyan állapotban, amilyenben. Velük takarózni nagyon-nagyon tisztességtelen. Aztán meg ez, hogy az idős bácsi, aki maradandó sérüléseket szenvedett, mégsem miatta járt így, hanem mert biztos nem tornázott rendesen, meg különben is, idős ember az már, egy eséstől is tropára mehetett volna a csípője. Ez milyen gyomorforgató már? Nem tudom, én hogyan viselke...

Kezdek izgulni. Holnap konferencia. Már egészen jól megy a szövegem papír nélkül, de egyre inkább tartok tőle, hogy annyira fogok félni, hogy ott nem fog menni, úgyhogy kinyomtatom szépen, és elviszem magammal, és ott lesz a kezemben végig. 15 perc van minden előadásra, én a legutóbbi méréskor 14:46-ot teljesítettem, jó lenne, ha ott is így sikerülne. Ja, ebben már benne vannak azok a kis megállások is, amikor az elgondolás szerint a közönség idézeteket olvasgat. Szerintem tök jó Power Pointom lett, ami persze nem lenne ilyen szép, ha Tomi nem segít, mert ugye ezekhez a dolgokhoz neki van tehetsége, én csak azt tudom, amire emlékszem a gimiből. Remélem, jó lesz. Ma még annyival tudok hozzájárulni a holnapi sikerhez, hogy kihagyom a margitszigeti futást, pedig tök nagy kedvem lenne, de valami azt súgja, hogy Murphy a sarkamban liheg, és tuti ma történne valami (kificamodás, nagy esés, bármi, ami megakadályozhatja a holnapi megjelenést). Ma szerettem volna bemenni ugyanennek a konferenci...

Ma is voltak a városban békés tüntetők, akik békésen megdobálták a rendőröket petárdával, és valamelyikük eltalált egy rendőrkutyát. Azt már nem közli a tudósítás, mi lett a kutyával, mert nyilván kevés embert érdekel, de azért a jó édes anyukáját az ilyen békés tüntetőnek, kívánom neki, hogy egyszer őt is dobják meg békésen petárdával.

A szigetkör ma 37 perc volt, és jó ötletnek bizonyult zenével futni.

Más ember tájszólásán röhögni gáz. Más embert szemberöhögni a tájszólása miatt még nagyobb gáz. De az igazi, menthetetlenül hatalmas gáz az, ha valaki ezt magyar szakos diplomával teszi. Ehhez mekkora IQ kellhet már?

A Discoveryn régen minden éjfélkor ment ez a sorozat, én meg egy nyáron majdnem minden este megnéztem. Tegnapelőtt sikerült megint odakapcsolni éjfél körül, és most is légikatasztrófás film ment. Arról szólt, hogyan fejlődik a repülésbiztonság, hogyan próbálják fokozatosan kizárni a pilótahiba lehetőségét mindenféle kütyükkel. Döbbenetes dolgokat mondtak ebben a filmben. Először akkor tátottam el a számat, amikor egy 1972-es balesetről beszéltek, ahol a pilóta nem vette figyelembe a gép valamilyen jelzését felszálláskor, mert feldúlt volt a másodpilóták sztrájkja miatt, a mellette ülő másodpilóta meg nem szólt neki, valószínűleg azért, mert ő meg a pilóták feldúltsága miatt volt feldúlt. A gép meg lezuhant, és meghalt 120 ember. Aztán bemutattak még néhány hasonlóan durva balesetet, végül szó esett a 2009-es tragédiáról is, amiben az az öt magyar is meghalt. Amikor a filmet forgatták, annak a gépnek még nem volt meg a fekete doboza, és úgy saccolták, nem is lesz már meg soha. Mindenese...

Mivel rengeteg gyümölcs gyűlt össze itthon, amit magában nem fogunk megenni, gondoltam, csinálok egy görög gyümölcslevest. Ugyan most már hetente csinálunk egyet, hát de mikor máskor csinálnánk, ha nem nyáron, na ugye. Szóval be is mentem a Tesco Expresszbe gyümölcsléért, és sorbaállás közben nézegettem az újságok címlapjait. A BRAVO újság a következővel nyomul: "Katy Perry és Rihanna. Bulizós csajok vs. kemény szülők. Akik tiltották tőlük, amit szeretnek." Ezek az egységek szépen egymás alatt. Elsőre nem értettem, miről van szó, első körben kik azok az "akik", de ezt sikerült megfejteni, mire sorra kerültem. De az "akik" kezdetű mondaton teljesen elhűltem. Mégis hogyan kell ezt elképzelni? "Te drog, ide hallgass, el vagy tiltva a gyerekemtől!" Vagy mi? Nem lehetne, hogy újságok címlapjára helyesen írjunk dolgokat? Ez milyen igénytelen dolog már?

Bementem a postára számlát befizetni, összesen kettőt, mintegy 7000 Ft értékben. Sorra kerültem. Kérdeztem, tudok-e kártyával fizetni, mire mondta a nő, hogy igen. Majd gúnyos vigyorral az arcán hozzátette: "Ha tudja a pontos összeget." Mondom, nem tudom. "Hát, azt ki kell számolni mindig." Itt kicsit eldurrant az agyam, mert nagyon sajnálom őt, hogy rossz napja van, de ne rontsa már el az enyémet is ilyen beszólásokkal, mikor mindketten tudjuk, hogy baromságot mond. Ezek után úgy tett, mintha nem akarná levenni a pénzt, mire mondtam, adja akkor vissza a számlákat, erre gyorsan kiszámolta az összeget az egyébként a rendszerhez tartozó számológépen kb. két másodperc alatt. Ezek után káromkodva és hisztizve futtatta át a számláimat a gépen, mert a gép becsípte mind a kettőt, és a végén hozzám vágta a bankkártyámat. Azért dühített fel, mert nem egyszer fizettem már be számlát nála az elmúlt három évben, és ezt a picsogást még egyszer sem adta elő. Lehet, hogy fegyelmez...

Tomiéknak olyan idétlen üzletkötőjük van, hogy csoda, ha még ebben az életben fagyit tudnak árulni normális körülmények között. Egyrészt nem tud magyarul, vagy legalábbis súlyos szövegértelmezési gondjai vannak, másrészt viszont hazudik is. Ja, és a szomszéd üzletnek, akik jóval később rendeltek, ráadásul Tomiéktól kapták meg a telefonszámát, előbb szállít fagyit meg hozzá hűtőt, mint Tomiéknak. Ez hogy van?

Tegnap szerettem volna írni, de nem töltődött be a blog, úgyhogy mára maradt a hír. Tegnapelőtt vettünk nekem egy futócipőt, nyilván a lehető legolcsóbbat, ami még nem gagyi, mert nem belőlem lesz a következő olimpikon, tehát felesleges sok tízezret erre elszórni, és tegnap kimentem a Margitszigetre, hogy lefussam az első szigetkörömet. Mivel okosan nem néztem rá az órámra, mikor elindultam, csak tippelhetem, hogy 40-45 perc alatt értem végig az 5,3 km-en, ami ugyan nem jó, de mit lehessen tenni. A pesti oldalon simán végigfutottam kb. 13 perc alatt az Árpád hídig, csak aztán a budai oldalon visszafelé meg beleállt valami görcsféle a jobb lábamba bokától térdig, így nagyon sokat sétáltam meg nyújtottam, hátha elmúlik, de nem múlt, csak mikor Tomi este megmasszírozta. Vagy nem melegítettem be eléggé, vagy rosszul léptem valahol, nem tudom. Majd legközelebb jobban vigyázok. Egyébként annyi futó volt ott 8 körül, mikor én elindultam, hogy annyit még sosem láttam egy helyen futóversenyen k...

Teljesen igazságtalan, hogy én még nem is sírhatok kedvemre, mert azonnal elered az orrom vére. (Ez nem vicc, komolyan ez történt.) A mai nap egy részét a dolgaim intézésével meg főzéssel töltöttem (semmi komoly, csak csináltam egy lecsót), aztán két délutáni alvást is beiktattam (egyet a kutya mellett a földön kb. egy órában, még egyet meg keresztben elájulva az ágyon kb. fél órában), aztán hívott a konzulensem, és majd valamikor találkozunk. Később kihagytam az úszást, és elmentem helyette futni, az útvonalterv szerint 6,2 km-t tettem meg kb. 40 perc alatt, jó vagyok. Csak az volt a baj, hogy visszafelé a Borároson azt vettem észre, hogy elzsibbadt a lábam, ezért hazafelé kicsit izgultam, hogy egy óvatlan pillanatban pofára fogok esni, de ez aztán nem történt meg. Lehet, hogy rossz a cipőm. Végül tornáztam kicsit, most meg kéne nyomtatni, de semmi kedvem, aludni akarok. Nem tudom, mi ez az álomkór rajtam, mindenesetre szörnyű, hogy folyton csak aludni lenne kedvem, és tudok is aludni...

Nagyiéknál cseresznyét szedtünk. Rengeteget. Nagyon szépet. És a leszedett mennyiség többszöröse maradt a fán megrohadni, de nem értük el, nem tudtuk volna hova tenni, és nem tudtunk volna mit csinálni vele. Azóta intenzíven munkálkodom a cseresznye elosztogatásán, mert bár kb. fél kilóból akarok sütni sütit, másik fél kilóból meg vagy turmix lesz (szoktak ilyet?), vagy megeszem (alapvetően nem szeretem), de a maradék kb. öt kilóval igazán nem tudok mit csinálni. De már csak kb. két kiló van, eredményesen osztogatok :) Miután hazajöttünk, elmentem Rékával moziba, mert még nem látta a Karib-tenger kalózait ismeretlen vizeken evezni. Nem akadályozott ebben az, hogy már láttam és nem tetszett, mert gondoltam, hátha másodszorra jobb lesz, meg egyébként is többször szoktam látni a népszerűbb filmeket, mert többekkel is megnézem őket. Ráadásul megint vagy egy hónapja találkoztunk utoljára, és a film előtt és után volt összesen kb. másfél óránk. Megmutatta a szakdogája bírálatát, és az oppone...

Nézegetem éttermek honlapját hónapok óta, de az utóbbi pár napban tök intenzíven (vagy 100 budapesti étteremét nyálaztam át, élmény volt). Az egyiken a következő szöveg fogadott: "Az oldal felylesztés alatt." Próbáltam azt gondolni, hogy ezt viccnek szánták, de valószínűbb, hogy nem. Ettől azért kicsit lefagytam. Mint mikor egy fórumon írta valaki (valószínűleg teljesen komolyan), hogy ő szereti a salytot. Egyébként nem lesz esküvő, mert nem tudunk megegyezni a mikéntben. Nem tudom, mi lesz helyette, gondolom, leginkább semmi. Marad minden így, nem tartunk semerre, toporgunk egy helyben, aztán majd csak lesz valami. Pedig tök szép ruhát találtam. Na mindegy, elmentettem a fényképeket, aztán majd csak megvarrja valaki, ha egyszer esküvőm lesz. És már csak egy hét meg két nap van a konferenciáig, de még rajtam kívül senki nem látta az előadásomat, de erről nem én tehetek, hanem az, akinek látni kellett volna. Így most kicsit azért izgulok. Ma éjjel már azt álmodtam, hogy od...

Először is el kell mondjam, hogy már az elején imádtam a DreamWorks logót. Ez volt a logó 2008-ban, az első rész előtt, ez meg a mostani (ez utóbbi szinte értékelhetetlen minőségben van fent, de jobbat nem találtam, a lényeg meg látszik, vagy kiderült a kommentekből). Po az első rész végére igazi kung fu harcos lett, legyőzte a gonoszt, minden szép volt és jó. Most viszont új ellenség bukkan fel: a páva, akinek nem elég a városa trónja, neki egész Kína kell. Úgyhogy az ötök Póval kiegészülve elindulnak, hogy legyőzzék. Közben fény derül Po családtörténetére, elhangzik egy csomó poén, és persze a vége happy end. Tényleg csak a legutolsó jelenet az, ami nyugodtan kimaradhatott volna, nem kell ennek a filmnek harmadik rész, a csúcson kéne abbahagyni. Ezt a második részt viszont érdemes megnézni, nagyon jól sikerült, és csak 90 perc, ami manapság már ritkaság.

Tegnap Blanka megszerezte az első diplomáját (én meg ott csápoltam közben a folyosón), utána ittunk rá egy kólát, ma meg egy kölyökpezsgőt. Almásat. Még egyszer gratulálunk :) Plusz megnéztük a Puntu Pandát (a családi folklórban ezt mi így hívjuk Ákoskának hála), és mert tetszett Blankának is, elmentünk a moziba, és megnéztük a második részt is. És az is jó, csak azt sajnálom, hogy lesz harmadik rész, mert kicsit tartok tőle, hogy úgy fog sikerülni, mint a Shrek 3. része. Utána Blanka hazament, én meg elmentem futni, mert még volt egy óra sötétedésig. Most kb. 400 méterrel többet futottam, mint csütörtökön, és kb. 3 perccel kevesebb ideig tartott, mint akkor. Aztán három South Park alatt letudtam az esti tornát, de néha félő volt, hogy a fejemre ejtem a súlyzót pl., úgy néz ki, a South Park nem ideális tornázáshoz :)

Kicsit belém állt a para anyuéktól hazafelé a 123-as buszon. Békésen olvasgattam (az Anne of Avonleat, tök jó, a metrón sírva röhögős részekhez érkeztem), amikor felfigyeltem egy srácra, aki szóba elegyedett az előttem ülő két lánnyal. A belépője a következő volt: "Helló!", majd egy ehhez hasonló mosoly: Csak valami hátborzongató. Mint valami eszelős tömeggyilkos mosolya, úgy nézett ki. A két lány valamiket mondogatott neki, meg figyeltek arra, amit ő mondott, aztán a srác hirtelen lekopott róluk. Én magamban vihogtam, milyen ez már, hogy leszólítgat lányokat a buszon, ráadásul kifejezetten rossz arcú, visszataszító huszonéves volt (nem mintha erről ő tehetne, de attól még tény). Ekkor észrevettem, hogy felém tart, és (a végállomás előtt egy megállóval) a következőt kérdezte: "Bocsi, nem csúsznál beljebb?" (dupla ülés külsőjéről). Éreztem, hogy nagyon nem kéne, úgyhogy csak néztem rá nagy bociszemekkel, mire ő: "Nem. Jó, akkor leülök ide hátra." Majd fél...

Az előbb, mikor kutyát sétáltattam (23:15 körül) elhaladt a házunk előtt ez a csoport. Ha nem tudtam volna, miről van szó, biztos úgy éreztem volna, mintha Alice Csodaországába kerültem volna, de minimum a Magyar Vándorba, ott történnek ehhez hasonló dolgok. Így viszont örültem, hogy látom azt a programot testközelből, amire én is elmentem volna, ha 1. nem felejtem el mára, 2. nem fél 9-re érek haza anyutól teljesen elfáradva (előbb kutyagoltam vagy másfél kilométert feleslegesen, ráadásul jó nagy málhával megrakva, mert az M5 budapesti szakaszát teleépítették betonfallal, hogy csökkenjen a zajszint, ami tök jó, csak így baromira nem látom, hol vagyok, és továbbmentem vagy három-négy megállóval, utána meg érettségik javítását néztem át olyan tárgyakból, amikből az érettségi elnöknek, aki az anyukám, nehézkes lenne, pl. németből, amely nyelvet ő nem beszéli, és ezzel a programmal majdnem négy órát elvoltam/tunk), 2. nem érzem úgy, hogy 8 km egyelőre nagy falat.  És nagyon tetszett a kez...

Vasárnap után most voltam újra futni. Kerülőúton lementem a Dunához, végigfutottam a parton a Nemzeti hajójáig (ott szembejött egy 10-15 fős, főként fiúkból álló csapat, és nem volt kedvem elfutni köztük, ezért visszafordultam - ez van), majd ugyanazon az útvonalon haza. Miután a lehető legpontosabban beírtam az útvonaltervbe, hogy merre jártam, az derült ki, hogy kb. 5 km-t futottam, összesen kb. 40 percig tartott. Az ennek az érdekessége, hogy a Margitszigeten a futókör kb. 5,3 km. Ez azt jelenti, hogy kipurcanás nélkül tudnám futni azt is mondjuk kb. három perc sétálással. Utánaolvastam a témának, találtam táblázatot is, miszerint 25-30 perc alatt szokták teljesíteni, hát ez van, én ettől messze vagyok, mint Makó Jeruzsálemtől. Viszont azért lehet, hogy kipróbálom legközelebb (szombaton), különösen a rekortán érdekel (most tudtam meg, hogy így hívják azt a puha izét, amit a futóknak pakoltak oda), miután azt olvastam, hogy a tapasztalt futók nem szeretik, a kezdők meg de. Ha valakin...

Szilágyi Domokos Peter Pan-fordítása könyvritkaságnak számít errefelé, én sem jutottam volna hozzá a nyomtatott változathoz, ha nincs akkora mázlim, hogy a fordítóknál az egyik alapember Erdélyben nőtt fel, és ezt a könyvet kapta a megjelenése évében egy iskolai ünnepélyen. Akárhogy is, a legteljesebb magyar változat, ami jelenleg létezik (és nagy vágyam, hogy én készíthessem az első tökéletesen teljeset, bár nagyon kemény feladat lenne, az tuti). Erre azt a kritikát olvasom róla, hogy szerkesztőért kiáltó formában jelent meg, és szinte nyersfordítás. Kicsit eltátottam a számat. Én a magam részéről találtam benne vagy négy elgépelést meg néhány erdélyi szót, de hogy nyersfordítás lenne, azt nem merném állítani. Meg azt sem, hogy ez az ember nem tudott magyarul. Azért csak költő volt. Hiába, ízlések és pofonok. (És ha valakinek rengeteg felesleges ideje van, szívesen venném a véleményét:  http://mek.niif.hu/01600/01661/index.phtml )

Megvolt egyébként az első Liza vs. Marci meccs. Egy csonton sikerült összekapni.

Hajnali 5:12-kor arra ébredtem, hogy dörög, villámlik, és veri az eső az ablakot. Az jutott eszembe, ez milyen értelmetlen dolog, hogy kora hajnalban ilyen vihar legyen. Már hétfőn délben is pont erre gondoltam. Azt hiszem, az egyedüli értelmes időpont egy viharnak este 9 és 10 között van. Gondolom, nem ért egyet velem az, aki nyári estéken bulizni jár. Vihar van a kis lelkemben is, az állatorvos kavarta. Nem elég, hogy Liza vedel és pisil non-stop, pár napja folyik az orra is, ami definitely nem jó jel. Tomi arra gyanakodott, hogy esetleg sikerült benyalni egy kis szopornyicát, és mert Marcit elvállaltuk megőrzésre délutánra, Lizát gyorsan ki kellett vinni az orvoshoz még délelőtt, mert ha fertőző beteg, akkor Marci nem jöhet ide, nehogy elkapja. Vártunk majdnem egy órát, ami hagyján, hiszen nem időpontra mentünk. Bekerültünk, elmeséltük a tüneteket, mire vettek vért a kutyától, majd tíz perc múlva megint, mert hátha nem sima cukorbetegsége van (3,60 a cukra, az nuku), hanem hipofízis...

Időtlen idők óta nem írtam semmit elolvasott könyvről, pedig folyton olvasok. Vagy a négy Pán Péter valamelyikét, vagy arra a jó kis vizsgára azt a tizenkét jó kis szakirodalmat, de valamit mindig. Gondoltam is már rá, hogy a vizsga könyveinek adatlapját szépen felveszem a molyon, és bejelölöm mindet olvasottként, de még küzdök azzal az elhatározásommal, hogy a molyon csak a szépirodalmat jelölöm. Szóval végre elolvastam a Piszkos Fredet. Nagyon viccesen történt. Jöttem haza az órámról múlt hétfőn, bementem a boltba egy kefírért, és a kasszánál ott volt az Alexandra és a Népszabadság Rejtő sorozatának 17. része 850 forintért. Én meg megvettem, és még hazafelé elkezdtem olvasni. Mostanra értem csak a végére, mert azért kicsit sok dolgom van mostanában: Pán Pétereket olvasok orrvérzésig, aztán próbálok előadást fabrikálni a tapasztaltakból, készülök a heti kettő darab órámra (de milyen sokat!), olvasom a vámpírokat, és tűnődöm egy-egy mondatuk lehetséges fordításain (és aggódom, el ne fe...

Délelőtt kimentem a Vörösmarty térre megint, vettem egy Nagy-Bandó könyvet (nyilván mesének kell lennie, mert verseket már olvastam tőle), majd dedikáltattam a szerzővel. Most már visszanyertem a lelki békémet, de nagyon bántott volna, ha senkivel semmit nem dedikáltathatok. Negyed 1 körül megérkeztem anyuékhoz, ahol a két kicsi kapott gyereknapi ajándékot utólag, és nagyon örültem neki, hogy örülnek az egy-egy könyvnek. Amit Bence kapott, azt még nem ismertem eddig, csak beleolvasgattam, és tetszett, amit Matyi, az az egyik kedvenc mesém volt régen, ezért is csaptam le rá, amikor megláttam. Ebédre volt jó kis "görög" gyümölcsleves, sült hús meg rizs barackkal és sajtmártással, végül egy mini Magnum pro Kopf. Nagyon jó volt ez is. Kis sziesztázás után nekivágtunk a városnak, és meg sem álltunk a Margitszigetig. Van ott egy kézműves vásár. Mint kiderült, ez vagy hat standból áll, szóval kb. tíz perc alatt végignéztük. Úgyhogy eltöltöttünk egy kis időt a zenélő szökőkútnál, a...

Rengeteg stand van, tömegnyomor, néhány ismerős, sok ismert ember (pl. Nagy-Bandó András, Vágó István, Tótfalusi István, Böszörményi Gyula, Moldova György), sok szép könyv. Idén nem kaptam egyet sem, pedig lett volna, akihez odamentem volna dedikáltatni, de hát ez most így alakult. Jellemző egyébként, kinél állt a legnagyobb sor dedikáláshoz, és ez valahol szomorú is. Még hétfőig tart a program, akinek ideje engedi, látogasson ki.

Liza reggelre keresztbe fordult a szobaajtó előtt, de úgy, hogy esélytelen volt tőle kinyitni az ajtót. Nekem meg muszáj volt kimennem a szobából. Megsimogattam kicsit, kértem, hogy menjen már odébb, mire kinyitotta az egyik szemét, röviden végigmért, aztán visszacsukta, és hortyogott tovább. Úgyhogy a feneke alá nyúltam, és elfordítottam 90 fokkal, majd kimentem. És nem ébredt rá fel.

1971   1990   2011

Két nap alatt megnéztem a Disney-féle Pán Pétert is. Bár az eredeti történethez viszonylag kevés köze van, nagyon aranyos mese. Vicces módon a két kedvenc szereplőm Nana és a krokodil lett. Van egy kedvenc jelenetem meg egy kedvenc dalom is. A jelenetet nem találom sehol, nyilván copyrightos a cucc, de azért elmesélem: amikor a végén Pán Péter és Hook harcolnak, annyira aranyos a krokodil, ahogy várakozik a hajó mellett a vízben :) De a dalt azért meg tudom mutatni. Gondolom, volt nagy háborgás, hogy így rasszista, úgy rasszista, de ennyi erővel bárki bármiért háboroghatna, akár a tevék is mehetnének panaszra Kiplinghez ezért . Szóval a dal:   Nagyon érdekes, mennyire hasonlítanak a karakterek más mesékből ismert szereplőkre, és tulajdonképpen ez zavar is egy kicsit. Csak ennél a dalnál megfigyelhető egyszerre a Szívkirálynő és Alíz az Alíz Csodaországban c. 1951-es meséből, Smee pedig az 1939-es Hófehérke törpéire hajaz. Egyébként lehet ez akár szándékos is, állítólag Disneyék sze...

Elolvastam az első két vámpírsztorit az ötből, és annyit mondhatok, hogy valószínűleg nem lesz belőlem vámpírrajonhó ezek után sem. (Ez az első vámpíros könyvem egyébként.) Viszont szeretnék nagyon jól dolgozni, úgyhogy már ki is vettem a könyvtárból Bram Stoker Drakuláját magyarul, mert az áldott jó írónője a második csodának (aminek az első fele tök jó volt, aztán elromlott a végére) minden fejezet elejére szeret tenni egy idézetet, és ebből a könyvből kettőt is idézett. Végigolvasni nem akarom a Drakulát, kivéve, ha valaki megígéri nekem, hogy nem lesz nagyon véresen horrorisztikus, úgyhogy majd szépen megkeresem google-ben az adott idézetet, ha fent van a könyv eredetije, abban megtalálom, melyik fejezetben kell keresgélnem, és az alapján meglesz a magyar fordítás. Emily Dickinson kicsit jobban aggaszt, node. Ki mondta, hogy ennek tök könnyűnek kell lenni? De már alig várom, hogy elkezdjem írni a magyar szöveget.

Ez volt a ma esti program. Egészen felesleges volt megnézni, sajnos. A történet önmagában nem lenne rossz: meg kell találni a fiatalság forrását, ott el kell végezni egy szertartást, ehhez kellenek kellékek, aztán jöhet a happy end. A gond a kivitelezéssel van. Az első két rész tele volt poénokkal, helyzetkomikummal, végig szórakoztató volt. Ebből a részből egy poénra sem emlékszem, pedig alig két órája, hogy kijöttünk a moziból. Ráadásul a poénok helyett a filmet kínos romantikus jelenetekkel pakolták tele, hát azt hittem, beesem a szék alá a szent ember és a szirén szerelmi történetetétől. Erőltetett, röhejes. És akkor még nem árultam el a szirén nevét. Nem is fogom, de elhihetitek, az a film mélypontja. Nem nagyon örültem a szirének enyhén horrorisztikus jelenetsorának sem, nem bírom én az ilyesmit. (Bár jobban meggondolva már az eddigi részek is bővelkedtek ilyesmiben, és eddig nem volt bajom ezzel. Hmm.) Egyébként már Jack Sparrow kapitány sem a régi, kicsit mintha kifújt volna a ...

Ma felkerekedtem este 6 körül, és elmentem úszni Erzsébetre. Mikor odaértem, azzal fogadtak, hogy ugye tudom, kedden és csütörtökön csak keresztben lehet úszni, mert vízilabda és aquafitness is van. Lehet találgatni, tudtam-e. A jegyeladó hölgy odavitt kedvesen az üveghez, amin át belátni az uszodába, nézzem meg, mekkora keresztben a medence (22 m), és így van-e kedvem 800 Ft-ot fizetni az úszásért. Úgy döntöttem, nem olyan vészes ez, csak át kell számolni, hány hosszt ússzak, hogy összejöjjön az 1000 m. Öltözés közben arra gondoltam, nem is én lennék, ha sikerült volna keddtől és csütörtöktől különböző napon menni. Az úszódressz jól szuperál, az úszószemüveg szintén (végre nem úgy néztem ki a végén, mint egy vörös szemű nyúl), a füldugó is, csak egy gond van. Nagyon jó dolog a szilikon úszósapka, mert nem kell úszás után még órákig ülnöm az előtérben hajat szárítva, de valami olyan kegyetlen módon nyomott mindenhol, hogy a végére egészen megfájdult a fejem. Majd erre ki kell találni v...

"Egy, kettő, mars ki veletek, Ez itt a Tulipán Hotel, hol kitűnő bor kapható, s remek méz, ez túl fényes hely. Egy, kettő, mars ki veletek, aki csak zöldséget szeret, a sarkon túl a Répához címzett fogadóba mehet!"

Viszonylag korai kelés után fürdés közben Tomi intézett nekem némi hangyairtó-belégzést (nem direkt, legalábbis remélem :P), amitől egész nap tüsszögtem, délelőtt kicsit vérzett az orrom, és megfájdult a fejem, de már elmúlt, és különben sem volt olyan súlyos a helyzet, hogy bármilyen segítségre szükség lett volna. Egész délután autóztunk hármasban. Visszavittük a hat könyvemet a négy könyvtárba, ahová valók, nagy megkönnyebbülés, hogy megszabadultam tőlük. Aztán vásároltunk is, meg átvettünk némi rendelést, aztán itthon Tomi ebédet főzött (6 előtt nem sokkal - elment a nap). Megnéztük a Vészhelyzet sorozatzárót, csakis a tévében magyarul, mert annyira nem tetszettek múltkor az eredeti hangok, hogy nagyon, ennek a sorozatnak nagyon jól sikerült a szinkronja, még ha maradnak is benne hülyeségek időnként. Sajnálom, hogy pont most lett vége, úgy megnéztem volna Rachel Greene orvossá válását, annak ellenére is, hogy a sorozatzáró alapján úgy ítéltem meg, liba lett belőle. Furcsa zárás volt...