Vasárnap

Délelőtt kimentem a Vörösmarty térre megint, vettem egy Nagy-Bandó könyvet (nyilván mesének kell lennie, mert verseket már olvastam tőle), majd dedikáltattam a szerzővel. Most már visszanyertem a lelki békémet, de nagyon bántott volna, ha senkivel semmit nem dedikáltathatok.

Negyed 1 körül megérkeztem anyuékhoz, ahol a két kicsi kapott gyereknapi ajándékot utólag, és nagyon örültem neki, hogy örülnek az egy-egy könyvnek. Amit Bence kapott, azt még nem ismertem eddig, csak beleolvasgattam, és tetszett, amit Matyi, az az egyik kedvenc mesém volt régen, ezért is csaptam le rá, amikor megláttam. Ebédre volt jó kis "görög" gyümölcsleves, sült hús meg rizs barackkal és sajtmártással, végül egy mini Magnum pro Kopf. Nagyon jó volt ez is. Kis sziesztázás után nekivágtunk a városnak, és meg sem álltunk a Margitszigetig. Van ott egy kézműves vásár. Mint kiderült, ez vagy hat standból áll, szóval kb. tíz perc alatt végignéztük. Úgyhogy eltöltöttünk egy kis időt a zenélő szökőkútnál, aztán megkerestük az állatkertet (amit végül mégsem zárnak be), ettünk perecet (évek óta nem tudtunk venni egy normális sós perecet, hát most sikerült, és még drága sem volt), aztán Bence pónihátra pattant, Matyi meg az utolsó pillanatban meggondolta magát, de majd legközelebb már talán ő is hajlandó lesz felülni Vilma hátára. Ezek után visszaballagtunk a Margit hídhoz. A gyerekeknek nagyon tetszett a futóút, Matyi rohangált is rajta annyit, hogy már a sziget kijáratánál aludt.

Villamossal hazajöttem, eltököltem másfél órát azzal, hogy kéne futni, de fáradt vagyok, végül Tomi msn-en keresztül meggyőzött. Amikor hazaértem, kiderült, hogy több mint 3 km-t sikerült futni kb. 20 perc alatt, ami meglepett, de aztán utánaszámoltam, és pont ennyit is kellett ennyi idő alatt. Viszont érdekes, hogy most nem fáradtam el annyira, mint mikor a Borárostól a színházig és vissza futottam, pedig az jóval kisebb táv.

Futás után bevettem magam a kádba Szilágyi Domokos Pán Péterével, eljutottam a kétharmadáig, aztán levittem a kutyát, aki közben lepisilt, ahogy kell, úgyhogy séta után visszamásztam a kádba, és most mindjárt vége már a napnak. Csak dolgozatot nem csináltam még holnapra. Lehet, hogy ma már nem is fogok, végre ágyba kerülhetnék emberi időben (negyed 12 van).

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai