Légikatasztrófák

A Discoveryn régen minden éjfélkor ment ez a sorozat, én meg egy nyáron majdnem minden este megnéztem. Tegnapelőtt sikerült megint odakapcsolni éjfél körül, és most is légikatasztrófás film ment. Arról szólt, hogyan fejlődik a repülésbiztonság, hogyan próbálják fokozatosan kizárni a pilótahiba lehetőségét mindenféle kütyükkel. Döbbenetes dolgokat mondtak ebben a filmben. Először akkor tátottam el a számat, amikor egy 1972-es balesetről beszéltek, ahol a pilóta nem vette figyelembe a gép valamilyen jelzését felszálláskor, mert feldúlt volt a másodpilóták sztrájkja miatt, a mellette ülő másodpilóta meg nem szólt neki, valószínűleg azért, mert ő meg a pilóták feldúltsága miatt volt feldúlt. A gép meg lezuhant, és meghalt 120 ember. Aztán bemutattak még néhány hasonlóan durva balesetet, végül szó esett a 2009-es tragédiáról is, amiben az az öt magyar is meghalt. Amikor a filmet forgatták, annak a gépnek még nem volt meg a fekete doboza, és úgy saccolták, nem is lesz már meg soha. Mindenesetre az irányítótoronyba befutott jelek alapján úgy tippelték, csak annyi történt, hogy hülyeségeket kezdett jelezni az automatizált rendszer a pilótáknak, akiket annyira lefoglaltak ezek a jelzések, hogy elfelejtettek a gépre figyelni, és ezért zuhantak le. Egy hasonló esetben azért sikerült elkerülni a tragédiát, mert rövid pánikolás után a pilóták kikapcsolták az automatát. Azért milyen szomorú, hogy a pilótahiba elkerülésére kifejlesztett rendszer okoz balesetet...

Mindenesetre irigylem azt, aki mindenféle gyomorgörcs nélkül repülőre tud ülni. Én nem tudok. Eddig mindkét (illetve mind a négy) alkalommal a felszállástól a leszállásig azt mondogattam magamban, csak érjünk már oda, csak szálljunk már le végre. És az is milyen jó volt, mikor turbulenciába került egyik alkalommal a gép... Brrr.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai