Csíny letudva
Bár persze nem volt ez csíny tulajdonképpen. Inkább konferencia volt. Odamentem 9-re, illetve 9:09-re értem oda. Akkor még sötét volt a teremben, és sehol nem láttam egy lelket sem. Nyilván azonnal végiggondoltam, biztos-e, hogy a Gólyavárban van a buli, aztán úgy döntöttem, ennyire hülye csak nem vagyok már, hogy rossz helyszínt jegyzek meg, és lőn: 9:18-ra megérkezett egy nagy csapat ember. Felpakoltuk a netbookra a ppt-ket, hogy ne akkor kelljen majd balettozni, mikor sorra kerülünk, aztán kis csúszással elkezdődött a konferencia. Az üléselnök nagyon komolyan vette, hogy 15 perc jut egy emberre, volt olyan, akit félbe is szakított (az utánam következő nő volt ez, de én akkor még mondhatni sokkban voltam, ezért fel sem tűnt nekem, utólag mesélték többen is).
Én 11:15-kor kerültem sorra, addigra megjött anyu Zsomborral, aztán Blanka, aztán az Andik, aztán Livi is, és itt köszönném meg nekik a támogatást, nagyon jó volt, hogy ott voltak :) Az előadásom úgy kezdődött, hogy megnyitottam a ppt-t, és fehér volt a háttér, plusz nem voltak képek. Előrelátóan magammal vittem a pendrive-omat, mert jártam már hasonlóan, úgyhogy kis közjáték után sikerült elindítani a vetítést. Nagyon izgultam, remegett a kezem meg a hangom az elején, aztán kicsit belejöttem, viszont folyton úgy éreztem, hogy a velem szemben ülő szakmabeliek arra biztatnak, húzzak bele, úgyhogy belehúztam, amivel viszont azt értem el, hogy többek szerint is próbáljak legközelebb lassabban beszélni. Próbálok, próbálok, csak most tényleg muszáj volt ez, így is épphogy belefértem az időbe. Később kiderült, hogy a mikrofon, amit Sándor tanácsára szorongattam nagy lelkesen, még csak nem is működött. Ez nekem nem tűnt fel, mert nem voltam biztos benne, mit kéne hallanom, ha jó lenne, és nem kezdett integetni senki, hogy gáz van. Végül aztán többen is azt mondták, hogy nem volt gond a hangerővel, amit elhiszek nekik, mert az utolsó sorban ültek, tehát ha ők hallották, amit mondtam, nagy baj tényleg nem lehetett.
Végigvártuk a többi délelőtti előadást, aztán odamentem Andi nénihez, hogy értékeljen. Azt mondta, nagyon jó volt, sőt a fordítók vezetője és az elnök is azt mondta, illetve ez utóbbi megjegyezte, hogy legközelebb lassabban, én meg mondtam, hogy éreztem, hogy nagyon gyorsan beszélek. Andi néni odament anyuhoz, bemutatkoztak, egyből meg is ölelte, nagyon kedves volt és közvetlen, megdicsért engem is meg a nyakláncomért anyut is.
Ebédelni végül nem mentem el, majd legközelebb, viszont mindannyian odavonultunk Tomiékhoz fagyizni, és végre megkóstolhattam a mozdonyt. Aztán megérkezett apu, és kaptam tőlük ajándékot, ami nagyon meglepett, hát még maga az ajándék: kaptam egy Kindle-t. Nagyon okos kis gép ez, nem is gondoltam volna, pedig olvastam már róla. Rengeteg könyvet felpakolt rá apu, köztük sok olyat, amivel régóta szemezek, csak könyv alakban drága volt. Köszönöm szépen :)
Fél 4-re visszamentünk a konferenciára, hallottunk még három előadást plusz a lezáráson is ott voltunk, aztán visszamentünk Tomiékhoz vacsorázni anyuékkal, majd hazajöttem. Aztán pilatesre. Aztán vásárolni. Aztán haza. És már vége is a napnak.
Én 11:15-kor kerültem sorra, addigra megjött anyu Zsomborral, aztán Blanka, aztán az Andik, aztán Livi is, és itt köszönném meg nekik a támogatást, nagyon jó volt, hogy ott voltak :) Az előadásom úgy kezdődött, hogy megnyitottam a ppt-t, és fehér volt a háttér, plusz nem voltak képek. Előrelátóan magammal vittem a pendrive-omat, mert jártam már hasonlóan, úgyhogy kis közjáték után sikerült elindítani a vetítést. Nagyon izgultam, remegett a kezem meg a hangom az elején, aztán kicsit belejöttem, viszont folyton úgy éreztem, hogy a velem szemben ülő szakmabeliek arra biztatnak, húzzak bele, úgyhogy belehúztam, amivel viszont azt értem el, hogy többek szerint is próbáljak legközelebb lassabban beszélni. Próbálok, próbálok, csak most tényleg muszáj volt ez, így is épphogy belefértem az időbe. Később kiderült, hogy a mikrofon, amit Sándor tanácsára szorongattam nagy lelkesen, még csak nem is működött. Ez nekem nem tűnt fel, mert nem voltam biztos benne, mit kéne hallanom, ha jó lenne, és nem kezdett integetni senki, hogy gáz van. Végül aztán többen is azt mondták, hogy nem volt gond a hangerővel, amit elhiszek nekik, mert az utolsó sorban ültek, tehát ha ők hallották, amit mondtam, nagy baj tényleg nem lehetett.
Végigvártuk a többi délelőtti előadást, aztán odamentem Andi nénihez, hogy értékeljen. Azt mondta, nagyon jó volt, sőt a fordítók vezetője és az elnök is azt mondta, illetve ez utóbbi megjegyezte, hogy legközelebb lassabban, én meg mondtam, hogy éreztem, hogy nagyon gyorsan beszélek. Andi néni odament anyuhoz, bemutatkoztak, egyből meg is ölelte, nagyon kedves volt és közvetlen, megdicsért engem is meg a nyakláncomért anyut is.
Ebédelni végül nem mentem el, majd legközelebb, viszont mindannyian odavonultunk Tomiékhoz fagyizni, és végre megkóstolhattam a mozdonyt. Aztán megérkezett apu, és kaptam tőlük ajándékot, ami nagyon meglepett, hát még maga az ajándék: kaptam egy Kindle-t. Nagyon okos kis gép ez, nem is gondoltam volna, pedig olvastam már róla. Rengeteg könyvet felpakolt rá apu, köztük sok olyat, amivel régóta szemezek, csak könyv alakban drága volt. Köszönöm szépen :)
Fél 4-re visszamentünk a konferenciára, hallottunk még három előadást plusz a lezáráson is ott voltunk, aztán visszamentünk Tomiékhoz vacsorázni anyuékkal, majd hazajöttem. Aztán pilatesre. Aztán vásárolni. Aztán haza. És már vége is a napnak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése