Tomiéknak olyan idétlen üzletkötőjük van, hogy csoda, ha még ebben az életben fagyit tudnak árulni normális körülmények között. Egyrészt nem tud magyarul, vagy legalábbis súlyos szövegértelmezési gondjai vannak, másrészt viszont hazudik is. Ja, és a szomszéd üzletnek, akik jóval később rendeltek, ráadásul Tomiéktól kapták meg a telefonszámát, előbb szállít fagyit meg hozzá hűtőt, mint Tomiéknak. Ez hogy van?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai