Vihar

Hajnali 5:12-kor arra ébredtem, hogy dörög, villámlik, és veri az eső az ablakot. Az jutott eszembe, ez milyen értelmetlen dolog, hogy kora hajnalban ilyen vihar legyen. Már hétfőn délben is pont erre gondoltam. Azt hiszem, az egyedüli értelmes időpont egy viharnak este 9 és 10 között van. Gondolom, nem ért egyet velem az, aki nyári estéken bulizni jár.

Vihar van a kis lelkemben is, az állatorvos kavarta. Nem elég, hogy Liza vedel és pisil non-stop, pár napja folyik az orra is, ami definitely nem jó jel. Tomi arra gyanakodott, hogy esetleg sikerült benyalni egy kis szopornyicát, és mert Marcit elvállaltuk megőrzésre délutánra, Lizát gyorsan ki kellett vinni az orvoshoz még délelőtt, mert ha fertőző beteg, akkor Marci nem jöhet ide, nehogy elkapja. Vártunk majdnem egy órát, ami hagyján, hiszen nem időpontra mentünk. Bekerültünk, elmeséltük a tüneteket, mire vettek vért a kutyától, majd tíz perc múlva megint, mert hátha nem sima cukorbetegsége van (3,60 a cukra, az nuku), hanem hipofízises (az meg milyen?), aztán kaptunk 7000 Ft-ért egy 25 kg-nál nehezebb kutyák számára gyártott gyulladáscsökkentő izét (Liza 13-15 kg), antibiotikumot szuri és tabletta formájában, valamint egy receptet orrsprayre, ha esetleg hipofízises cukorbeteg lenne a kutyánk (ez holnap délelőtt kiderül), ez potom 8000 Ft-ba kerülne. Összesen 18 000 Ft-ot hagytunk ott. Fel tudtam volna robbanni. Én tényleg szeretek hozzájuk járni, mert rendesek, szeretik az állatokat, mindig igyekeznek megtenni mindent. De ezt azért túlzásnak érzem. Nincs ennyi pénzünk a kutyára minden második héten, hiába szeretjük nagyon, hiába élek együtt vele 15 és fél éve, akkor sincs. Erről egyébként tájékoztattuk az orvost is, aki megígérte, hogy többet nem javasol hétezres gyógyszert. Találgatásszaga volt az egésznek, megint Dr. House-t láttam lelki szemeim előtt. Persze Tomi megmagyarázta, hogy nem tudhatják, mi baja a kutyának, mert olyan vén, hogy ha még van szerencséje élni fél-egy évet, akkor a táblázatok szerint olyan idős kutya már nincs is, ezért találgatni kell. Szóval végül kicsit sikerült megnyugodni, de továbbra is aggaszt a kutya állapota. Remélem, nincs semmi különösebb baja, benyalt valami vírust, amit kikezel az antibiotikum, és ezen is túlléphetünk.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai