Kiskutya

Liza reggelre keresztbe fordult a szobaajtó előtt, de úgy, hogy esélytelen volt tőle kinyitni az ajtót. Nekem meg muszáj volt kimennem a szobából. Megsimogattam kicsit, kértem, hogy menjen már odébb, mire kinyitotta az egyik szemét, röviden végigmért, aztán visszacsukta, és hortyogott tovább. Úgyhogy a feneke alá nyúltam, és elfordítottam 90 fokkal, majd kimentem. És nem ébredt rá fel.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai