Pünkösd
Nagyiéknál cseresznyét szedtünk. Rengeteget. Nagyon szépet. És a leszedett mennyiség többszöröse maradt a fán megrohadni, de nem értük el, nem tudtuk volna hova tenni, és nem tudtunk volna mit csinálni vele. Azóta intenzíven munkálkodom a cseresznye elosztogatásán, mert bár kb. fél kilóból akarok sütni sütit, másik fél kilóból meg vagy turmix lesz (szoktak ilyet?), vagy megeszem (alapvetően nem szeretem), de a maradék kb. öt kilóval igazán nem tudok mit csinálni. De már csak kb. két kiló van, eredményesen osztogatok :)
Miután hazajöttünk, elmentem Rékával moziba, mert még nem látta a Karib-tenger kalózait ismeretlen vizeken evezni. Nem akadályozott ebben az, hogy már láttam és nem tetszett, mert gondoltam, hátha másodszorra jobb lesz, meg egyébként is többször szoktam látni a népszerűbb filmeket, mert többekkel is megnézem őket. Ráadásul megint vagy egy hónapja találkoztunk utoljára, és a film előtt és után volt összesen kb. másfél óránk. Megmutatta a szakdogája bírálatát, és az opponens olyan bicskanyitogató stílusban nyilatkozott a munkájáról, hogy az jutott eszembe, megüthetné már valaki. Az illető nekem egyébként a szigorlati írásbelimet értékelte vagy négy éve, és már akkor is ugyanebben az undorító stílusban alázott le engem is, csak az nem érdekelt annyira, mert a német irodalmat (pontosabban annak oktatását) utáltam, és különben is, egy szigorlat azért nem az a kategória, aminél tövig rágom a körmöm, hogy csúnyát írtak rám. De azért a szakdoga más, és ettől most megint felismertem, mennyire jó nekem, hogy megszabadultam ettől a szaktól, mert ez tényleg valami tragédia, hogy ilyen stílusban beszéljenek hallgatókkal. (Ráadásul olyan hallgatókkal, akik többek szerint is tök jó dolgozatot írtak, de ez már szinte mellékes.) A film egyébként másodszor nézve tényleg sokkal jobb volt, bár azt fenntartom, hogy a szent ember meg a szirén kimaradhattak volna a filmből. Főleg a szent ember irritál. Már a jelenléte is, de a szinkronhangja meg aztán pláne, mint valami szappanoperában, úgy beszél. Arra is gondoltam, hogy 3D-ben kevesebbet láttam a filmből, mint 2D-ben, bár ez lehet, hogy hülyeség. Mindenesetre nekem 3D nélkül élvezhetőbbnek tűnt. Különben is csak két 3D-s jelenet van az egészben, annak meg aztán olyan mindegy.
Ma meg itthon voltam, próbáltam valamit csinálni az előadásommal, és már a felénél tartok, csak közben elmúlt az ihlet, meg kigyűjtöttem az egyik vámpíros kisregény fejezeteinek mottójául szolgáló idézeteket magyarul, és haragszom Emily Dickinsonra, amiért nem bírt címeket adni a verseinek, most vehetem ki a könyvtárból a gyűjteményét magyarul, és olvashatom végig az egészet. Valaki kérjen fel a Pán Péter új fordításának elkészítésére, jó? Este aztán majdnem elmentem futni, mert ideges voltam, aztán mikor már a kapunál jártam, úgy megfájdult a gyomrom, mint reggel fél 6-kor (erre is ébredtem, jó volt), úgyhogy visszajöttem, és inkább pilatesezni akartam, de a DVD hatodik (!) percében még mindig csak a bullshitnél jártunk, úgyhogy kikapcsoltam az egészet, és már nem volt kedvem betenni régebben bevált DVD-t sem. Csak megcsináltam egy százas gyakorlatot meg egy másik hasizmot, aztán hagytam a francba az egészet. Remélhetőleg holnapra elmúlik ez a "minek csináljak bármit is, úgyis minden mindegy" hangulatom, és lesz érkezésem elintézni a milliónyi dolgomat, mint például az óratervezést, csekkek befizetését, úszást, orvoslátogatást, gyógyszerbeszerzést, valamint az esti tornázást, hogy az előadás további alakítgatásáról meg a vámpírolvasásról ne is szóljak. Másnak is a hétvégék meg az ünnepnapok azok, amikor nulla idő és/vagy alkalom adódik a hétköznapi feladatok elvégzésére?
Miután hazajöttünk, elmentem Rékával moziba, mert még nem látta a Karib-tenger kalózait ismeretlen vizeken evezni. Nem akadályozott ebben az, hogy már láttam és nem tetszett, mert gondoltam, hátha másodszorra jobb lesz, meg egyébként is többször szoktam látni a népszerűbb filmeket, mert többekkel is megnézem őket. Ráadásul megint vagy egy hónapja találkoztunk utoljára, és a film előtt és után volt összesen kb. másfél óránk. Megmutatta a szakdogája bírálatát, és az opponens olyan bicskanyitogató stílusban nyilatkozott a munkájáról, hogy az jutott eszembe, megüthetné már valaki. Az illető nekem egyébként a szigorlati írásbelimet értékelte vagy négy éve, és már akkor is ugyanebben az undorító stílusban alázott le engem is, csak az nem érdekelt annyira, mert a német irodalmat (pontosabban annak oktatását) utáltam, és különben is, egy szigorlat azért nem az a kategória, aminél tövig rágom a körmöm, hogy csúnyát írtak rám. De azért a szakdoga más, és ettől most megint felismertem, mennyire jó nekem, hogy megszabadultam ettől a szaktól, mert ez tényleg valami tragédia, hogy ilyen stílusban beszéljenek hallgatókkal. (Ráadásul olyan hallgatókkal, akik többek szerint is tök jó dolgozatot írtak, de ez már szinte mellékes.) A film egyébként másodszor nézve tényleg sokkal jobb volt, bár azt fenntartom, hogy a szent ember meg a szirén kimaradhattak volna a filmből. Főleg a szent ember irritál. Már a jelenléte is, de a szinkronhangja meg aztán pláne, mint valami szappanoperában, úgy beszél. Arra is gondoltam, hogy 3D-ben kevesebbet láttam a filmből, mint 2D-ben, bár ez lehet, hogy hülyeség. Mindenesetre nekem 3D nélkül élvezhetőbbnek tűnt. Különben is csak két 3D-s jelenet van az egészben, annak meg aztán olyan mindegy.
Ma meg itthon voltam, próbáltam valamit csinálni az előadásommal, és már a felénél tartok, csak közben elmúlt az ihlet, meg kigyűjtöttem az egyik vámpíros kisregény fejezeteinek mottójául szolgáló idézeteket magyarul, és haragszom Emily Dickinsonra, amiért nem bírt címeket adni a verseinek, most vehetem ki a könyvtárból a gyűjteményét magyarul, és olvashatom végig az egészet. Valaki kérjen fel a Pán Péter új fordításának elkészítésére, jó? Este aztán majdnem elmentem futni, mert ideges voltam, aztán mikor már a kapunál jártam, úgy megfájdult a gyomrom, mint reggel fél 6-kor (erre is ébredtem, jó volt), úgyhogy visszajöttem, és inkább pilatesezni akartam, de a DVD hatodik (!) percében még mindig csak a bullshitnél jártunk, úgyhogy kikapcsoltam az egészet, és már nem volt kedvem betenni régebben bevált DVD-t sem. Csak megcsináltam egy százas gyakorlatot meg egy másik hasizmot, aztán hagytam a francba az egészet. Remélhetőleg holnapra elmúlik ez a "minek csináljak bármit is, úgyis minden mindegy" hangulatom, és lesz érkezésem elintézni a milliónyi dolgomat, mint például az óratervezést, csekkek befizetését, úszást, orvoslátogatást, gyógyszerbeszerzést, valamint az esti tornázást, hogy az előadás további alakítgatásáról meg a vámpírolvasásról ne is szóljak. Másnak is a hétvégék meg az ünnepnapok azok, amikor nulla idő és/vagy alkalom adódik a hétköznapi feladatok elvégzésére?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése