Halász Judit

szerepelt vasárnap a Fókusz Portréban. Teljesen véletlenül vette ezt észre Tomi, és nagyon örülök, hogy megnéztem a műsort. Kiderült, hogy én ezt a nőt egyáltalán nem ismerem, semmit nem tudok róla. Nagyon okos, értelmes, vidám ember. Sosem hittem volna, hogy a Kép a tükörben című kazettája 1973-as. Ez sokkolt. És minden szimpatikus volt, amit csak mondott. Tényleg nagyon örülök, hogy megnéztem, és kedvet kaptam a moziban játszott filmjéhez is. Ma a Fókuszban tűnt fel, de nem tudom, mit mondott, mert éppen takarítottunk, csak egy pillanatra láttam, meg annyit hallottam, hogy az unokái nevét sorolja, és nem nagyon örül, hogy ilyen neveket válaszott a gyereke. Ezt mondjuk megértem, a Maximiliánt hallottam, és hááát... Maradjunk annyiban, hogy van ennél szerencsésebb név is. To sum up, fogok Halász Juditot is hallgatni egyszer megint, ha lesz végre egy pici időm arra is, amit szeretnék.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai