Vasárnap

a veresegyházi medveparkba látogattunk. Bence nagyon élvezte, leginkább talán az tetszett neki, hogy a macikat etethette mézzel, igaz, csak segítséggel. Másik kedvence a játszótér lett, aminek a kedvéért még a kisvonatozásról is lemondott. Majdnem lovagolt is, de végül nem mert felülni a pacira, úgyhogy legközelebb újra megpróbáljuk feltenni, hátha. Matyi végigaludta az egész programot, pedig vagy négy órán át tartott. Összesen egyszer kelt fel enni, és akkor sem sírt, csak nyöszörgött. Azt is megfigyeltem, hogy Kata gyakorlott anyuka lett. Van az a vicces mondás, hogy az első gyereknél még kifőzöd a cumit, ha kiesik a baba szájából, a másodiknál csak beletörlöd a ruhádba, a harmadiknál meg minden további nélkül visszadugod a szájába. Nekem az az eset rémlett fel, mikor Bence 1-2 hónaposan nyöszörgött ebédnél, hogy éhes, amire az anyukája iszonyatos tempóban benyomta az ebédjét, hogy minél hamarabb jó legyen a gyereknek. Most Matyi nyöszörgésére egy szendvics felénél így szólt: "Jól van, Matyi, benyomok még egyet, aztán te is ehetsz." Szerintem ez teljesen érdekes :) Amúgy a program egy pontján segítettem két anyuka nélkül kószáló kislánynak bemászni a hintába, mert kicsit másmilyen konstrukció volt ez, mint amihez hozzászoktak más játszótereken. Örültem, hogy segíthettem, bár úgy tűnt, a két érintett anyuka nem nagyon lelkesedett. Mondjuk megértem...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai