Csillag születik

Szombaton lemaradtam róla, de mivel úgy sejtettem, ebben az első adagban van a legújabb hastánciskolából az egyik csoporttársam, megnéztem a neten. Benne volt az a maci is, aki a lipóti strand színpadán szórakoztatta a gyerekeket nyáron, de szegényt kihajították, pedig olyan aranyos. Na és benne volt az a nő is. Szerencsétlen. Kiröhögték. A zsűri meg a közönség is. Ténykérdés, hogy a táncának viszonylag kevés köze volt a hastánchoz, de nagyon kedves volt a mimikája, és nagyon lelkesen ment el a műsorba. Mégsem kellett volna. Ki tehet arról, hogy nevetségessé tették, vagy legalábbis megpróbálták? Egyrészt ő, mert nincs annyi önkritikája, hogy lássa, még nem jó, amit csinál. Másrészt a tanára, aki haladó csoportig juttatta, ráadásul elhitette vele (meg a többi tíz lánnyal), hogy már akkora profik, hogy már előadóművészek, és kell a csoportjuknak külön név, mint pl. A sivatag rózsái. Nyilván nem szabad megalázni a tanítványt, ahogy az előző tanárom teszi időnként, abban viszont mindenképpen neki van igaza, hogy nem azért haladó valaki, mert ismeri a haladó mozdulatokat. Haladó attól leszel, ha művészien tudod előadni azokat a mozdulatokat. És pl. kezdő szintről nem enged középhaladóra, hiába jön ki a könyöködön a kezdő óra anyaga, ha nem szép, nem nőies, nem hastáncos, amit csinálsz. Ez a politika ebben az esetben is bejöhetett volna. A néni nagyon büszke magára, mert (szerintem) hatvan fölött talált egy új hobbit, amit három éve szorgalmasan művel is, és senki nem szólt neki, hogy még fejlődni kellene. Ja, és az RTL hibája is, akik elhitették emberekkel, hogy azért lehetnek majd a tévében, mert nagyon jók. Ezt konkrétan a nénitől tudom. Nagyon csúnya dolog nevetségessé tenni embereket. Szomorú ez az egész. Nem tudom, a néni látta-e a műsort, bár erre nagy az esély, de ha mégsem, akkor neki jó élmény maradt ez, mert arra utalt a zsűri, hogy azért nem kerül be az elődöntőbe, mert a hastánc mint műfaj nem való a Csillag születikbe. Ez még a jobb eset. Remélem, lemaradt a műsorról, vagy ha nem, akkor nem keseredett el tőle.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai