Kezembe akadt

egy Joy magazin. Tulképp anyuék kapták, amikor átvették Bence szülinapi ajándékát. Mekkora ötlet, nem? Kétévesnek való játék mellé egy Joy magazin... Na mindegy. Összesen három női lapot kaptak, választhattam egyet, és mivel ennek a címlapján Sandra Bullock van, ezt választottam. Így aztán ma életemben először átlapoztam egy Joyt. Nagyon durva. Megint ráébredtem, miért nem olvasok én női magazinokat. Egyszerűen a hátamon feláll a szőr attól, amikor megpróbálják megmagyarázni, hogy egy nő csak akkor nő, ha 40 ezres felsőben meg két kiló sminkben császkál, és rövidre vágatja a haját. Aki valamelyik feltételnek nem felel meg, az értelemszerűen nem igazi nő. Kedvencem a 150. oldal (szeptemberi szám), ahol rondábbnál rondább, ízléstelenebbnél ízléstelenebb giccseket mutatnak be ezer és tizenhatezer forint közötti értékben, például kirúzsozott száj alakú telefon, rúzs formájú toll, magas sarkú tortalapát, valamint egy gusztustalan pink műanyag óra, ami óránként rózsaszín csokit dob ki. És hozzá a szöveg? "Femme fatale. Rúzsos száj és tűsarok? Gondolnád, hogy mindez a lakberendezéshez is köthető? Ha ízig-vérig nő vagy, biztos találsz kedvedre valót." Szerintem az ízig-vérig nőt kicserélhetnénk plázapicsára például, és akkor elfogadhatóbb lenne számomra ez a szöveg. Borzalmas. Biztos, hogy ezen túl sem fogok pénzt adni női magazinokért, mert csak felhúzom magam rajtuk. Még a Sandra Bullockkal készült interjút sem bírtam elolvasni, úgy felhúzott az újság átlapozása. Majd még ráveszem magam, aztán elásom a tudatalattim legmélyére, hogy léteznek ilyen újságok. Kész, sokkot kaptam.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai