Liza és a paplan

Múlt héten egyik este békésen sétáltunk hármasban a körúton. Lizácska nagyon élvezte a dolgot, ahogy szokta. Nézegetett jobbra, nézegetett balra, peckesen szedte a lábait. Én már viszonylag messziről megláttam az egyik bolt előtt egy paplant, amely alatt kivehető volt egy ember alakja. Közeledtünk, Liza az előbb leírt módon, nagy vidáman ballagott. Aztán mikor már majdnem a paplan mellé értünk, Liza odanézett, és a paplan pont abban a pillanatban megmozdult. A kutya akkorát ugrott oldalra, hogy bármelyik magasugrót megszégyenítette volna. Majd megtorpant, és felálló füllel bámulta a paplant, ami nem mozdult többet. Mikor úgy kb. összeszedte magát, szeretett volna odamenni, hogy megnézze, mi volt ez, de nem engedtem neki. Gondoltam, hátha a paplan alatt fekvő hajléktalan nem örül, ha egy kutya körbeszaglássza. Lizát jól kinevettük, megállapítottuk, hogy magasan ver minden cukiságblog-szereplőt, aztán hazaballagtunk.

 

Pár nappal később egyedül vittem Lizát reggeli sétára. A gyógyszertár mellett van egy üresen álló üzlethelyiség, amely olyan érdekesen épült, hogy van egy kiugró része, ami alá be lehetne pakolni dolgokat, és Liza néha be is mászik oda körülnézni. Szóval békésen sétálgattunk, amikor is Liza 4-5 méterről kiszúrta az említett mélyedésben a paplant. Megtorpant, felállt a füle meg a hátán a szőr, és egyszerűen nem bírtam arrébb vontatni. Földbe gyökerezett a lába. Egy darabig győzködtem, hogy ne fosson már ennyire egy paplantól, aztán végül elindult. De kizárólag úgy volt hajlandó elhaladni a paplan mellett, hogy lement az úttestre, és úgy lopakodott el mellette, miközben még véletlenül sem nézett oda. Igen, Liza megtanulta, hogy az ilyen paplanok néha megmozdulnak, és az baromi ijesztő, ezért félni kell tőlük. Én nagyon jót nevettem. A kutya tényleg olyan, akár a kisgyerek - éli a maga szürreális kis világát, és te aztán próbálhatod meggyőzni, hogy a világ nem is olyan, amilyennek ő látja, kár a gőzért.

 

Ismét pár nappal később megint hármasban sétáltunk kora este, amikor is az egyik bolt előtt megláttunk egy paplant. Tomi mondta is Lizának: "Itt a barátod", de a kutya nem reagált a jelenségre. Miért nem? Hát azért, mert a paplan össze volt gyűrve, jól látszott, hogy nincs alatta senki.

 

Ismét meggyőződtem arról, hogy hihetetlenül okos kutyám van :)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Az utolsó hónapom

kezdődik itthon, aztán visszamegyek dolgozni, és feltehetőleg soha többet nem leszek már GYES-en. Ez némi szomorúsággal tölt el, meg rám is ijeszt, hogy az itthoni dolgokat most kell elrendezni, később talán már nem lesz időm munka mellett. Tomival úgy gondoltuk, két vagy három gyerekünk lesz. Ő viccesen szokta mondani, megnézzük, milyen a kettő, és, ha nagyon rosszak, akkor nem vállalunk harmadikat. Én gyerekkorom óta éreztem, hogy két lányom lesz, de lehetett volna szó harmadikról. Nem rosszak egyáltalán a hölgyek, de, ahogy mondani szoktam nekik, el lehet itt fáradni elég alaposan minden nap. Hiszti hiszti hátán, minden azonnal kell, a késleltetés gyakorlás alatt áll. Aztán vannak a remek ötletek, pl. ma, amikor fél kiló liszttel sikerült beteríteni a fél nappalit - oké, felsöpört utána a főkolompos, de engem eléggé lefárasztott a látvány, már csak azért is, mert sokszor elmondtam már, hogy nem főzhetnek játékból igazi hozzávalókkal az igazi fazékban. Szórakoztatás plusz házimunka,
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk