Miután kibosszankodtam magam,

úgy döntöttem, ez az egész most inkább nem érdekel, majd pár hónap múlva, ha kicsit lazábbra vehetem a figurát.

 

Gondoltam, a dühöngés helyett inkább csinálok valami konstruktívat, és elkészítettem az időbeosztásomat a következő 23 napra. A 23 nap véletlenül lett pont 23, addigra fogytak el a teendők, illetve addigra fogyott el a teendők első felvonása. Annyi dolgom van, hogy azt sem tudom, hol kezdjem, ezért nem is kezdem inkább sehol, hanem szörfölgetek a neten meg egyéb rendkívül építő jellegű tevékenységekbe ölöm az energiámat. Mivel ebből sosem lesz eredmény, megírtam magamnak ezt a kis beosztást, amin konkrétan szerepel, hogy okt. 1-től okt. 23-ig melyik napon mit kell elvégeznem, hogy okt. 23-ra legyen három darab teljesen kész szakdolgozatom, amiket már csak csinosítgatni meg alakítgatni kell nov. 16-ig illetve nov. 20-ig a konzulensek tanácsainak megfelelően. Mindjárt az első napra közepesen sok tennivalót ütemeztem be, amitől féltem is kicsit, nehogy kiderüljön, hogy még "listaírósra" véve a figurát sem vagyok képes haladni. Ráadásul este 6-ra lett meg ez az egész, ami pláne nem kecsegtetett túl sok jóval. (Másfél órám van benne, bizony.) Na de aztán 6-kor gyorsan eldöntöttem, mivel kezdjem a három napirendi pont közül, és éjfélre készen lettem mindhárommal. Most büszke vagyok magamra, és további sok sikert kívánok magamnak az elkövetkezendő időszakhoz, ami okt. 23-ig tart. Pláne azért, mert közben elvileg két és fél hét alatt lenyomok egy 10+15 órás németes tangyakot, és esetleg ez együtt leszívja majd minden energiámat. Szeptember eleje óta először nem bánom, hogy kedd-csütörtök hajnalban meg hétfő-szerda délután nem kell küzdenem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai