LizaGazdija

Tomi az esküvőszervezés viszontagságaival kapcsolatban: "Sümegen van pszichiátria, oda be is tudunk feküdni utána." Másik beszélgetésben: Tomi: "Ezüstlakodalmat inkább mégse tartsunk." Én: "Dehogynem! Majd a gyerekek megszervezik." Evil laughter :D (Nem teszünk ilyet a gyerekeinkkel, szeretni fogjuk őket :P )

Vagy inkább betegek. Nem akarok lehangolni senkit, csak egész nap ez járt a fejemben, és muszáj leírnom. A sokat emlegetett videó címét nem mondom meg, semmilyen konkrétum nem lesz. Aki szeretne sokkolódni, az majd rákeres. Reggel belefutottam egy sztoriba, hogy az USA-ban elvették egy ötgyerekes pár két nevelt gyerekét, miután a két gyerek igazi anyja rábukkant a szülők youtube csatornájára, megnézett néhány videót, majd értesítette a rendőrséget. A két észlény "csínyeket" eszelt ki a gyerekek "megőrjítésére", ezeket meg a gyerekek reakcióit felvette, és még pénzt is keresett ezzel. Nem olyan csínyekre kell gondolni, hogy a gyerek a várva várt Akármi helyett egy penészes kiflit talál a karácsonyi csomagban, és akkor levág egy ordítva bőgős hisztit, bár már ez is elég messze van attól, ami szerintem vicces, meg amit szerintem egy szülő megcsinálhat a gyerekével. (Vagy bárki bárkivel.) Ezeknek a szülőknek az a humor, hogy összeveretik egymást a gyerekekkel, egy...

Nem volt már vonatjegy, a buszjegy elképesztően drága lett volna, drágább, mint normál esetben oda-vissza, úgyhogy telekocsival jöttem. Tiszta kellemetlen, Győr után már lassult a forgalom, a határon 2 km-es sor volt, a kis határon 1,5 (arra jöttünk végül). Aztán az A4-en megint majdnem Bécsig dugó, kisebb szünetekkel. De a lényeg, hogy a végén csak hazaértünk, csak szegény sofőr volt elkeseredve, mert 2 óra alatt itt szeretett volna lenni, mert reggel korán kel. Hazafelé meg az volt a napi kaland, hogy a 9 órás busszal indultam, éjfél előtt húsz perccel értünk a Népligetbe, és már nem volt metró. Péntek este. Ezen teljesen ledöbbentem, hozzászokott az agyam ahhoz, hogy negyed 1-ig megy a metró, mert itt így van. (Most azért lecsekkoltam, és tényleg.) A Népliget tőlem fél óra séta, és nem szeretem azt a környéket sötétben, egyedül, ráadásul ennyire későn, amikor a madár se jár arra. Mármint kocsi van elég, de több gyalogossal jobban érezném magam. Elsétáltam a Heim Pálig, előtte áll ...

A barátnőim (nagy része*) anyuval kiegészülve szerveztek nekem ma estére lánybúcsút. Szerintem tökéletes lett. Tök jó játékok voltak, a hangulat is jó volt, volt saját koronám, kitűzőm (anyu horgolta), fátylam meg vállon átvetős szalagom, és semmi kínosat nem kellett csinálni. Utólag megállapították, hogy az utca emberéhez odaballagós kihívásnál akár több aláírás összegyűjtését is feltételnek szabhatták volna, mert így, hogy ötöt kértek, és a belvárosban volt a buli, kb. fél perc alatt teljesítettem a feladatot. Ja, és voltak lufik is, azt a kettőt, ami a "trónomon" volt, ott is hagyom, amíg le nem eresztenek. Eredetileg egyébként a lépcsőházban voltak, a korlátra kötözve, de mikor hazaértünk anyuval (mert ő "vitt el" itthonról két órára, hogy a lányok készülődhessenek), felhozták őket a lakásba. Annyira figyeltek minden részletre, teljesen meghatódtam. Még a kaja is olyan volt, amit én is szívesen eszem, a rágcsálnivalók is gluténmentesek pl., a szendvicsek is......

Elmentem kedden a kozmetikushoz, hogy kicsit tisztítsa ki a bőrömet az esküvő előtt. Eredmény: foltokban pereg az arcbőröm, és szörnyen viszket is :D Ez hatalmas poén lesz, ha jövő szombatig így marad.

Két régi poén is elém került, illetve előbb az egyik, arról meg eszembe jutott, mekkorát nevettem a másikon pár éve, és akkor azt is előhúztam a Google bugyraiból. Első - ezt a Molyra tette ki az egyik tag: "HOGYAN SZERKESSZÜNK? TANÁCSADÓ DILETTÁNS MŰVEK VISSZAUTASÍTÁSÁHOZ Egy lapszerkesztő* válasza egy beküldött, A ZIVATAR című irodalmi zsengére: Csak kaparíthatnók meg az Ön üstökét, majd lenne önnek zivatar. Ön rémítő ember; ha van önben emberi érzés, ne írjon soha verseket. Az új verses áramlat megnyomorítására s az ön örök szégyenére íme versének egy hatásos része: Vad zivatar harsogó dalja Bús szívemet vágja, rugdalja. Cikkázó ég lángos sugára Szakadj le e siralmas tájra, Szűm panaszát hozzád harsogom Míg a hűtlent meg nem bosszulom! Nagy János úr, önt megboxolom, ha lapunkat tovább merészkedik háborgatni. Vihar 1898. április 2." A szerkesztő Ady Endre :D Második - ez jutott róla eszembe: "506/1903 Tekintetes kultúrmérnöki hivat...

Egy ilyen kávéért vállalnám a kötelező fejfájást is, ami miatt amúgy nem kávézom. Kicsit csalódott vagyok, hogy a srác Szöulban tevékenykedik. Ezek meg tök jó reklámok. Állítólag régiek, én most láttam őket először, de ez mit sem változtat azon, hogy mennyire jók.

Előre jelzem, hogy nem készítettem interjút az érintettekkel, nem jártam utána semminek, csak az első benyomásomat osztom meg. Elmegy egy váci osztály Szegedre osztálykirándulni, az újságosnál vesznek 7000 Ft-ért jegyet a villamosra, aztán felszállnak a villamosra, lyukasztanak, majd jön az ellenőr, aki megbünteti őket fejenként 7000 Ft-ra, mert BKV-jegyet lyukasztottak a szegedi villamoson. Mert BKV-jegyet adtak el nekik a szegedi újságosnál, amiről egyébként van blokkjuk is. És akkor odacsattog az újságoshoz a tévé, aztán megkérdezi, ezt így hogy, mire van képe azt válaszolni a másik félnek, hogy szerinte BKV-jegyet kértek a gyerekek. Nem sül le képéről a bőr? Még ha véletlenül azt is kértek, nem volt gyanús, hogy Szegeden esetleg a szegedi tömegközelekedési vállalat (nem tudom a nevét, nem is fogom kikeresni) járművein akarnak utazni, illetve nem volt az újságosban annyi, hogy rákérdezzen, biztos Pestre kérnek-e jegyet? Attól függetlenül, hogy végül a közlekedési vállalat a blok...

Csütörtökön elég rossz napom volt, mármint a napom önmagában még nem lett volna említésre méltó, de a kedvem eléggé elromlott még szerda este, és egész csütörtökre is úgy maradtam. Már délután szóltam Tominak, hogy nagy viháncolásra ne számítson, úgyhogy amikor hazaértem, azzal fogadott, hogy felkészült, egész este tud ölelgetni, ha arra van szükségem. (Hát de most nem drága?) Mondtam, kicsit már jobb azóta, hogy szóltam, de igazából semmihez nincs kedvem, nem akarjuk-e megnézni a Másnaposok 2-t (miután az első részt valamikor az ezt megelőző egy hét során már láttuk). Rábólintott. Végére értünk, megjegyezte, hogy kíváncsi, a 3-ban mit tudtak kitalálni, erre javasoltam, hogy járjunk a végére rögtön. Így tettünk. Így telt az este a semmivel, de azért együtt, és nagyon jólesett. Azt azért nem bánom, hogy nagyon ritkán fordul elő az ilyesmi.

Nagyon esélyes, hogy hamarosan lesz új telefonom. Ezt abból gyanítom, hogy lassan teljesen elveszítem a türelmemet a jelenlegivel szemben. Nagyon jó kis mobil lenne ez, ha lenne neki belső memóriája, vagy legalább engedélyezné nagy kegyesen, hogy azt tegyek át az SD-kártyára, amit csak szeretnék. Az benne a legidegesítőbb, hogy nem enged appokat letölteni. Kétféle viccet tud, ezeket felváltva adja elő. Alaphelyzet, hogy van kb. 220 MB szabad helyem, és a letöltendő appok 20-85 MB között mozognak. 1. Letörlök egy appot, hogy egy másik felférjen, aztán megállapítom, hogy az újonnan letöltött gagyi, letörlöm, megpróbálom visszatenni a régit, és közli, hogy insufficient storage. 2. Közli, hogy insufficient storage, mutatja, hogy kell neki még 50 MB, felsorolja, miket javasol törlése, mondom, oké, akkor repüljön az egyetlen sok helyet foglaló app, a Skype, ami ugyan hiányozni fog, de hát valamit valamiért, szóval felszabadítok 250 MB-ot, és akkor az újabb letöltési kísérletnél közli, hogy...

A csapból is az folyik errefelé*, hogy vegyél spárgát, egyél spárgát, most van spárgaszezon, és a spárga különben is milyen egészséges meg finom, ki ne hagyd. Gondoltam, oké, legyen nekik igazuk, akkor kipróbáljuk. Eddig gyerekkoromban ettem csak spárgát egyetlen alkalommal, de az akkor pont fás volt, és hát az nálam annyira no-go számba ment, hogy pl. karalábélevest sem ettem kb. 15 évig azután, hogy egyszer fás karalábé került bele. De most vettem egy köteg spárgát, kerestem hozzá szimpatikus receptet, citromot kellett rálocsolni meg nem is tudom, még mit kellett rátenni, aztán megsütöttem a sütőben. És nem mondom, hogy rossz volt, mert egyáltalán nem lenne igaz, de olyan semmilyen íze volt. Ettől elbizonytalanodtam. A következők a lehetőségek: 1. A spárgának van valami nagyon markáns íze, csak én pont kifogtam egy kevésbé jellemző eresztést. 2. A spárga mindig ilyen (ez esetben nem értem a felhajtást). 3. A spárgának van valami nagyon markáns íze, ennek is volt, csak bénán készít...

Itt van néhány fotó, egyik sem a sajátom, mindegyiket a szervező oldaláról vettem. Aki elégszer látott már (akár élőben, akár képen), némelyiken talán fel is fedez.     Eleje   Közepe <3 Az ott a Hundertwasser által tervezett szemétégető és hőerőmű épülete.   Majdnem vége   Vége

Jó, nem, tök nehéz és hosszú volt a hét, alig vártam, hogy vége legyen. Eleve nem volt könnyű, hogy Tomi egész héten nem volt itt. Hazament egy kicsit Sümegre, és bár hétfőn és kedden sem volt kitörő jókedvem ettől, de már szerdától tényleg nagyon hiányzott. Tök nyálas, össze vagyunk nőve. Amúgy egy csomó mindent intézett otthon, és most volt a legénybúcsúja is. Kimentem az épülő háza kertjébe grillezni meg sörözni az apukájával és az öccseivel. (A kisebbik öcs még nagyon kicsi, ő vélhetően nem sörözött.) Amikor indultak hazafelé, írt, kérdeztem, milyen volt a buli, mondta, hogy jó, csak a táncosnő fázott, úgyhogy ő már korábban hazament :D Menyasszonynak lenni egyébként azért is izgi, mert egy csomó ember szeretné, ha én mondanám meg, mi legyen rajta az esküvőn. Ez egyfelől logikus, mert ugye a mi esküvőnk lesz, és általában a nők hiszik magukat divatdiktátornak, másfelől viszont tökre elbizonytalanít, mert most én miért határozzam meg, máson mi legyen, hát az legyen rajta, amiben...

amikor megtudom, hogy mostantól egy csomó ember évente járulhat a mobilszolgáltató szent színe elé személyesen vagy interneten, hogy feltöltőkártyás ügyfélként jelezze, még mindig övé a telefonja. De ezek amúgy teljesen hülyék? (Ide értendő a törvényalkotó meg a szolgáltató is.) Aki idén vesz telefont, annak tényleg évente nyilatkozni kell, hogy azóta sem lett terrorista? (Miután idéntől kezdve már eleve csak személyivel lehet feltöltőkártyás telefont venni, könyörgöm.) Miért? Miéééért? Hogy az elején személyit kell felmutatni, oké, legyen, tényleg létező jelenség (állítólag, ugye), hogy terroristák terrorcselekmények előkészítésének és végrehajtásának idején feltöltőkártyás telefonon kommunikálnak egymással. De ezeket a telefonokat aztán elhajítják ám, ez is létező jelenség (állítólag, ugye), nem tartogatják évekig! Kész szerencse, hogy nekem 16 éve megvan a telefonszámom, ezért számomra csak egyszeri dolog volt. Igaz, már ezen egyszeri alkalommal is nagyon nehezen álltam meg ...

Adott egy kutyamenhely, amit a semmi közepén nyitottak meg évekkel ezelőtt. Az idők során a menhelytől kb. 60 méterre épült egy lakópark, amelybe emberek költöztek. Most ezek az emberek felejelentést tettek a jegyzőnél, mondván, nem tudnak pihenni a kutyáktól, mert az azok mindig ugatnak, és a sétáltatásuk is zavaró módon történik. A helyszíni szemlén megállapították, hogy a kutyák nem ugatnak, valamint a sétáltatásul is a lakóparkkal ellentétes irányban történik. Ennek ellenére a menhelyről elszállították a kutyák felét, és úgy néz ki, be is fogják zárni az egész kócerájt. A jegyző külön kiemeli, hogy irreveláns kérdés, mikor költözött oda a menhely. Nem értem, miért lenne irreleváns. Nekem fura, hogy odaépül egy lakópark, amikor nem volt titok, hogy ott nagyobb mennyiségű kutya él, aztán kitúrják őket, mert zavaróak, mert kutyák. Remélem, sikerül gyorsan találni egy másik épületet egy másik semmi közepén, és ezúttal nem épül majd rájuk egy lakópark, hogy aztán onnan is kilakoltassák ...

Ilyen fura első napom sem volt még. (Minden ilyen szuper rendezvény két napig tart, és inkább a második napon, az interjúk során szoktak furcsa dolgok történni.) Eleve 17 emberből 6-7-nek nem sikerült időben érkezni, aztán jöttek a kérdések, amikre tudták volna a választ, ha időben ott vannak. A késések nagysága fél órától egy óráig terjedt, és egyedül az a srác nem tehetett róla, aki egy órát késett, neki ugyanis az ügyintézője írt rossz időpontot a meghívójára. Írták a tesztet, amikor is megkérdezte az egyik (fiatal) pasi, hogy odaülhetne-e a géphez, és megírhatná-e azon, mert úgy könnyebben tudná olvasni. Ezt nem is értettem, de mondjuk lehetőség sincsen rá. Úgy szokott lenni, hogy amíg ők a felmérőt írják, addig én legyártom a másnapi szóbelire behívó cetliket, amelyekre névsorban haladva felírom az időpontokat. (Tehát A jön legkorábban, Z meg legkésőbb.) Amikor átnyújtom, az szokott lenni a reakció, hogy oké, itt leszek. Erre ma vagy öten-hatan nekiálltak problémázni, hogy ezé...

Tomi egyik húga pénteken ballagott, holnap reggel meg érettségizik. Ettől tisztára nosztalgikus hangulatba kerültem. Én nagyon szerettem érettségizni, meg azt az egész időszakot. A legtutibb az érettségi szünet volt, amikor is a fél osztály lement Szegedre három napra, a másik fele meg kiakadt, hogy mi tök hülyék vagyunk, és az érettségi szünet nem erre való. (Semmi sem múlt azon a három napon, jegyzem meg halkan.)    Ez én vagyok azon a kiránduláson, nagyon művészinek éreztem a képet, hehe. Valamint feltehetőleg még első nap lőttem, mert szépen be van fonva a hajam, és olyat csak anyu tud egyedül, aki viszont nem jött a kirándulásra. Amúgy azt nézem, hogy nem is voltam kövér. Pedig mindig azzal izéltek, hogy az vagyok. Az is érdekes, hogy most, hogy végignéztem a képeket, a volt osztálytársak láttán csupa rossz érzések fogtak el. Ez ismét bizonyítja, hogy nem az osztálytársak miatt szerettem a sulit, de azt nem magyarázza meg, miért éreztem mégis jól magam a társaságukba...

Amikor próbahajon voltam, a fodrász kissé nyersen utalt rá, hogy a körmömmel kezdjek már valamit, ne nézzen már ki így az esküvőn. Szerintem sem túlzottan szép, de azért eddig úgy elvoltam vele. Magamtól azon gondolkodtam, kell-e rá lakk az esküvőre, de ezek után bejelentkeztem egy körmöshöz. Mondtam neki, hogy műköröm semmiképpen nem lehet, és nem reszelheti meg a körmöm felületét, semmi olyan nem lenne jó, ami árt. Javasolta a schellack kipróbálását, mert ahhoz nem kell reszelni, de a körömlakknál tartósabb. Tegnap voltam is nála, és tök jó lett, amit csinált. Végül is francia manikűrt kértem, mert talán az a legtermészetesebb. Tényleg nem reszelt, csak nagyon kicsit áttörölte a körmöm felületét valami izével (ennyire értek hozzá). Izgultam, Tominak fog-e tetszeni, mert nagyon nem volt lelkes, amikor mondtam, mire készülök, és kihangsúlyozta, hogy műkörmöt nem szeretne, meg semmi olyat, ami nem hat természetesnek. Na, hát ez tök jó lett, Tominak is elnyerte a tetszését*. Úgyhogy akko...

Tomi ezzel a csokorral jött haza a munkából hétfőn. - De gyönyörű! De miért kapom? - Mert szeretlek. Amúgy tök beteg (volt, ma már feltűnően jól van), ezért gyömbérteát itatok vele. - Elég csípős lett? - Hát, kicsit érzem a nyelvemen, hogy csíp, de azért nem olyan nagyon. - Az nem jó, akkor a következő adagot erősebbre csinálom, mert az kell, hogy letépje a fejedet. (Elmosolyodik, majd:) - Én is szeretlek.

Van egy máltai ismerősöm, mármint FB-ismerősöm, a valóságban egyszer találkoztunk, aztán bejelölt. Egy fiatal lány, jó, 30 éves ő is, de hát szerintem én fiatal vagyok, és akkor ő is, pont. Rengeteg esküvőre jár, és mindegyikről szokott feltenni képet is. A leírásban mindig szerepel, kinek az esküvőjén van, de a képen soha semmi sem látszik, sem a helyszín, sem a pár, sem semmi/senki más, csak ő egyedül, neki is csak a feje, de az ultra közelről. Az eddigi csúcspont a bátyja esküvőjéről posztolt ugyanilyen kép volt, de ma szerintem azt is túlszárnyalta. Azt mondja, életében nem gyönyörködött még ilyen csodálatos kilátásban, és ehhez mellékel egy olyan képet, amin a kilátásból alig látszik valami, konkrétan csak a kék tenger, amiből azért Máltán elég sok van, ettől önmagában még nem lesz szebb a kilátás bármelyik másiknál. A lényeg biztos az öböl túlpartján látszott, de a fényképre csak egy kis darab tenger meg a lány arca fért fel. Tudom, mit kritizálom ahelyett, hogy letörölném, miv...