...és csak készülődünk...

Amikor próbahajon voltam, a fodrász kissé nyersen utalt rá, hogy a körmömmel kezdjek már valamit, ne nézzen már ki így az esküvőn. Szerintem sem túlzottan szép, de azért eddig úgy elvoltam vele. Magamtól azon gondolkodtam, kell-e rá lakk az esküvőre, de ezek után bejelentkeztem egy körmöshöz. Mondtam neki, hogy műköröm semmiképpen nem lehet, és nem reszelheti meg a körmöm felületét, semmi olyan nem lenne jó, ami árt. Javasolta a schellack kipróbálását, mert ahhoz nem kell reszelni, de a körömlakknál tartósabb. Tegnap voltam is nála, és tök jó lett, amit csinált. Végül is francia manikűrt kértem, mert talán az a legtermészetesebb. Tényleg nem reszelt, csak nagyon kicsit áttörölte a körmöm felületét valami izével (ennyire értek hozzá). Izgultam, Tominak fog-e tetszeni, mert nagyon nem volt lelkes, amikor mondtam, mire készülök, és kihangsúlyozta, hogy műkörmöt nem szeretne, meg semmi olyat, ami nem hat természetesnek. Na, hát ez tök jó lett, Tominak is elnyerte a tetszését*. Úgyhogy akkor még egy pont pipa.


*A csoport viszont teljesen ledöbbent, amikor csütörtökön bementem az órára :D Tiszta vicces volt, ahogy nem értették. Főleg az a nő, aki egy éve ismer kb., és a legelső csoportomban is ott volt, és még soha nem látott a körmömön sima körömlakkot sem. Nem merték megkérdezni, hogy ez most micsoda, vagy miért csináltam, pedig megmondtam volna. Most biztos azt hiszik, hogy meghibbantam :D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai