Budapest-Bécs, három és fél óra

Nem volt már vonatjegy, a buszjegy elképesztően drága lett volna, drágább, mint normál esetben oda-vissza, úgyhogy telekocsival jöttem. Tiszta kellemetlen, Győr után már lassult a forgalom, a határon 2 km-es sor volt, a kis határon 1,5 (arra jöttünk végül). Aztán az A4-en megint majdnem Bécsig dugó, kisebb szünetekkel. De a lényeg, hogy a végén csak hazaértünk, csak szegény sofőr volt elkeseredve, mert 2 óra alatt itt szeretett volna lenni, mert reggel korán kel.

Hazafelé meg az volt a napi kaland, hogy a 9 órás busszal indultam, éjfél előtt húsz perccel értünk a Népligetbe, és már nem volt metró. Péntek este. Ezen teljesen ledöbbentem, hozzászokott az agyam ahhoz, hogy negyed 1-ig megy a metró, mert itt így van. (Most azért lecsekkoltam, és tényleg.) A Népliget tőlem fél óra séta, és nem szeretem azt a környéket sötétben, egyedül, ráadásul ennyire későn, amikor a madár se jár arra. Mármint kocsi van elég, de több gyalogossal jobban érezném magam. Elsétáltam a Heim Pálig, előtte áll meg az éjszakai busz. Megnéztem a menetrendet, írta, hogy két perce ment el a busz. Láttam is nem sokkal korábban egyet, de mivel pörgött az agyam, arra nem emlékeztem, elment-e mellettem, mielőtt a távolban megláttam, meg nem is volt okom feltételezni, hogy nem. Caplattam tovább, erre két perccel később elhúzott mellettem az éjszakai busz :D Na, ekkor intettem le egy taxit. Nem szeretek taxizni, szerintem tök drága, de úgy éreztem, nem kockáztatom meg, hogy legyen valami, főleg így egy héttel az esküvő előtt. Egy ezresért haza is vitt :D Abban a pillanatban pont simán megérte, de hát azért na.

Ezen a hétvégén a közlekedés kicsit mintha kevésbé menne nekem, mint máskor.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai