LizaGazdija

Fordítottam. Gondoltam rá, hogy elolvasom és kipofozom a szakdogám első fejezetét, hogy aztán elküldhessem Jamesnek, aztán nem jutottam el odáig. A fordításból még van 6 oldalam, az már nem olyan sok. Mondjuk utána még át kell fogalmazni, hogy ne csak kb. legyen magyarul. És utána van még 40 oldal fordítás. Ezt legalább szeretem csinálni. Olvastam is egy keveset az egyik könyvből, ami a szakdogához kell. Még 100 oldal van belőle, ami már nem olyan sok. Ahhoz képest, hogy milyen kiszámítható és uncsi volt az eleje, ma letenni is alig bírtam. Igaz, a vége még így is kiszámítható, és ilyen szempontból szinte mindegy is, milyen úton jutunk el a tragikus végkifejletig, de mégsem. Hú, most már nagyon izgulok. A két tanítványból az egyik nem jött el, és nem is szólt, hogy nem jön. Amikor már negyed órája késett, írtam neki sms-t. Nem válaszolt. Ha holnap reggel 10-kor megérkezik, attól tartok, nagyon ideges leszek. Mert jelenleg nincs szó róla, hogy jön, és meg is kérdeztem az sms-ben, hogy m...

Nagy baj lesz itt hamarosan. Még 4 alkalommal kell mennem a tanfolyamomra. Ezt egyrészt megkönnyebbüléssel nyugtáztam, mert nem könnyű velük. Másrészt kissé pánikba estem, mert ez azt jelenti, hogy még két hétig van állásom. Utána hirtelen munkanélküli leszek, és az elég gáz lesz. Szeretnék gyorsan még két csoportot meg egy fordítanivaló könyvet. És tényleg legyen vége a szóbeli érettségiknek. Van olyan emberkém, akinél érzem, hogy nem fogok tudni pozitívan hozzáállni bizonyos események után. Pedig muszáj még egy hónapig mosolyogni rá, mert hát ugye addig még jár ide. Ja, azt mondtam már, hogy bedurran tőle az agyam, ha kiforgatják a szavaimat? Nem? Akkor most mondom.

Ma pár hónap után először rászántam magam, és elmentem órára. Alig akartam hinni a szememnek-fülemnek, amikor a 20. perc környékén ismét elhangzott egy utalás arra vonatkozóan, hogy kövér vagyok. Elegem van. Tényleg. Nem értem, miért engem cseszeget ezzel, ha a csoportba járó két-három valóban túlsúlyos (értsd: nem látszik a csípője) hölgynek nem mondogatja. Érti ezt valaki?

Mert felbosszantottak. Legyen már vége a hülye szóbeli érettségiknek, és mindenki hagyjon engem békén!

Ez rögvest ki fog derülni, attól tartok. Rosszabb esetben még akár gonosz boszorkány is lehetek. Ezt nem könnyű nekem felvállalni, miután köztudottan kudarckerülő és problémaorientált vagyok, pedig nagyon dolgozom ezen tulajdonságaim megváltoztatásán. Bizonyos esetekben sikerül is úgy tennem, mintha siker- és célorientált lennék, de aztán mindig adódik egy újabb kihívás, aminél már nem tudom ezt a formámat hozni. Ez is egy ilyen kihívás. Nagyjából három-négy órája tépelődöm rajta, pedig csak egy nyomorult emil. Tudom, hogy igazam van, de azt is tudom, milyen a diák, mert én is voltam/vagyok diák, és volt sok osztálytársam is, van sok csoporttársam is, és pontosan értem, miért van az, ami. A gond ott van, hogy a diák nem érti, miért nem jó az, ami van. Egyébként valószínűleg sosem fogom már megérteni, miért hiszi azt mindenki, akár diák, akár nem, hogy a tanár nem csinál semmit egész álló nap, csak a tökeit vakargatja (ha nő, akkor mondjuk a seggét), de ezt tapasztalom. Mintha semmi ten...

Délután fél négykor találkoztunk. Átmentünk a Mekibe, és beszélgettünk. Mindenféle témák előkerültek, igazán nem sok minden maradt, amit ne beszéltünk volna meg. Aztán egyszer csak csörgött a telefonom. Elővettem, rápillantottam az órájára, és azt láttam, hogy fél nyolc van. Sokkolt a felismerés. Úgy beszélgettünk négy órát, hogy fel sem tűnt az idő múlása. Én a magam részéről legfeljebb fél 6-ra tippeltem volna, annál többre semmiképp. Meg is beszéltük, hogy szervezünk még hasonló alkalmat, mert tök jó volt :) (Bár nem tudom, a válasz sms-t megkapta-e, de reménykedem benne, hogy igen.) Legközelebb lehetne itt csinálni. Itt puhább a fotel, kevésbé süt be a nap, és még sütit is lehet teremteni igény szerint :)

Tegnap meg ma voltam bent. Adtam tiszteletpéldányt a könyvből három tanárnak (ofő, P. Margit, R. Mónika), és mind nagyon örültek nekem is, a könyvnek is. Olyan tanárok is emlékeznek még rám, akikről nem gondoltam volna, mert igazán nem tanítottak sokáig. Jólesett :) Beszélgettem hosszabb ideig az ofővel és a némettanárnővel is. Nagyon jó volt, hiányzott már. Sikerült elintézni azt is, hogy a németes tangyakot ősszel náluk csinálhassam. Hurrá :) Ennek nagyon örülök, nagy kő esett le a szívemről. Persze még nem egészen 100%, mert még nincs a TO-n a kérvény meg a befogadó nyilatkozat, de péntekig eljuttatom. Jajj, az élet szép :)

Vasárnap kirándultunk öten: Tomi, Zsuzsi, Janó, Liza meg én. Jó volt. 12 és fél kilométert mentünk, ebben volt egy elég hosszó, elég meredek mászós rész, nekem az volt a kedvencem. Amit viszont utáltam, az az volt, amikor beértünk Szentendrére a Cseresznyevirág (vagy milyen) utca 280-as szám környékén, és legalább egy órán át mentünk lefele a dombról. Már kezdtem azt hinni, hogy ennek a dombnak nincs is alja, amikor végre megérkeztünk a kocsihoz. Liza nagyon szépen bírta a túrát, csak a felfelé kaptatós résznél esett rosszul neki, hogy nem terelgethette a kis nyáját, ahogy szokta. Nem érdekelt, nem vettem le róla a pórázt egy pillanatra sem. Ősszel már bizonyította, hogy süket, mint a nagyágyú, és nem hallja meg, ha utána kiabálok, hogy jöjjön vissza. Azt meg kicsi kora óta lehet tudni róla, hogy simán elbóklászik akár a szomszéd kerületig is, ha nem szólunk rá, és még csak észre sem veszi, hogy már nem a kapu előtt szaglászik. Szóval ezt az erdőben pláne nem játsszuk. Így is volt pers...

Most már annál is inkább törjön le a tettes keze, mivel írhatom újra a zh-mat miatta. Nagyon köszönöm neki kedvességét, úgysem volt elég tennivalóm.

Ki az a szerencsétlen hülye, aki a Debrecen-Budapest vonalon közlekedő vonaton ellop egy mappát tele angol nyelven íródott esszével? (Akkor is, ha esetleg ez a mappa egy táskában volt...) Remélem, letörik a keze. Ilyen helyzetbe hozni valakit... Hát ez de gusztustalan :O:O:O

Lizát sikeresen megvesztegettük. Bevezettük azt a rendszert, hogy minden teljesen elfogyasztott napi adag után jár egy kocka speciális kutyacsoki. A kutya rögtön vette az adást, és nem akadékoskodott egy percig sem. Hogy is akadékoskodott volna, amikor a csoki a mindene :) Az igazán aranyos azonban az volt, amikor Liza elkezdte tesztelgetni a rendszert. Mindjárt a második vagy a harmadik napon befalta az adagot, bezsebelte a kutyacsokit, aztán kért még egy adag kaját (persze jóval kisebb adagot kapott, nem ehet annyit, amennyit csak akar), majd csillogó szemmel várta a csokikáját. A csokika persze nem jött, mert napi egy kocka jár csak. Liza az eset óta nem kér repetát :) Rafkós kiscsaj :)

"Ha holnap nem megyek át, az a te lelkeden szárad."   Kedves.

Most már teljesen durcás vagyok.   Meleg van, mindjárt dél is van, és akkor kezdhetek angolt tanítani, és nincs kedvem, mert inkább csak döglenék itt az ágyamon, annyira melegem van.   Újabb tanulság az életemben: többet nem adok kölcsön senkinek semmit. Kész. Befejeztük. A jóhiszemű kölcsönadást eddig két könyvem meg egy féléves és egy egész éves jegyzetem bánja. És hiába írogatok a drága elorzóknak, nem reagálnak. Pedig látom ám, hogy elolvasták az emilt, mert kapok visszaigazolást róla. Rendkívül ronda dolog eltulajdonítani más könyveit és jegyzeteit, és nem is adok erre lehetőséget többet senkinek. Lehet azoknak köszönni, aki nem adták vissza a dolgaimat.   Fizetést kapni legalább egy hónap szervezkedésbe kerül. Állatira elegem van ebből is, megmondom őszintén. Az egy dolog, hogy nem szólnak, amikor lehet fizetésért menni, hanem kinyomozhatom magamnak, ha éppen érdekel. Az viszont már dühítő, hogy kinyomozom, és utána még 3-4 hétig lehet fűzögetni az illetőt, hogy ugyan, adjon már ...

Már tudom, hogy ez volt az első és utolsó szépségverseny, amit megnéztem. Egyrészt zavar, hogy némelyik lány milyen fejjel kerül be a legszebb 21 közé. Nem mondom, hogy nekem szebb fejem van, mert nincs szebb fejem, sőt, de azért ez mégis gáz. Másrészt nem baj, ha nem fontos, hogy legyen eszük, tényleg, csak akkor ne mondogassuk már el percenként, hogy hú, nagyon fontos, hogy intelligens legyen, és majd meg is tudjuk, intelligens-e, amikor megszólal. Amikor megszólaltak, olyan információk derültek ki, mint hogy szeretik a gumicukrot és zsiráfokat gyűjtenek. Ettől még lehet valaki értelmes, Zitát például értelmes lánynak is ismertem meg, csak ez pont nem ebből az információból fog kiderülni. Ja, egyébként nagyon örülök, hogy Náray Tamás divattervező, de amilyen estélyi ruhákat ezekre a lányokra aggatott, hááát.... A leggázabb Budai Zsuzsa estélyije volt, nem tudom, hogy örült neki, hogy 2 órán át ebben kellett égetnie magát kb. 2 millió tévénéző előtt, de úgy sejtem, nem túlzottan.   A ...

Sosem hittem volna, hogy egyszer szépségversenyt fogok nézni. Nem is pont ma kéne, amikor a 4-8 oldalas dolgozatomból eddig 4 sor van meg. De most láttam a wiw üzenőfalán egyik németes csoptársamtól, hogy szurkoljunk együtt Zitának, aki csoptárs. Erre azonnal feltúrtam a netet, és nem ott van a döntőben Rettig Zita? Hát ez kész. És most szépségversenyt fogok nézni. Hajrá Zita!

Hajnali ötkor iszonyúan hangos szirénázásra ébredtem. Azt hittem, az utcáról jön. Annyira megijesztett, hogy alig bírtam visszaaludni. Ezek után ma délután kettőkor ismét rákezdte ugyanaz a sziréna. Kinéztem az ablakon, hátha látom, mi a fene ez, és azt vettem észre, hogy az ablakhoz közeledve egyre halkul a ricsaj. Ezek után kiléptem a gangra, ahol ugyan életnek semmi jele nem volt, és azt sem tudtam megállapítani, pontosan honnan jön a hang, de legalább majd megsüketültem tőle. És ahogy most ezt írom, ismét rákezdte. Hurrá! Valaki csinálhatna már vele valamit... Elegem van már belőle...   Reggel 8-ra elbattyogtam tanítani. A csoportomnak csak a fele vett részt a mai órán (egy ember), ő is 20 perces késéssel. Ez egy dolog, mert én akkor is 9:30-ig tartom az órámat, ha egyszer 8-ra beszéltük meg, és 8-tól ott ülök. De az aztán tényleg szuper, hogy tartom az órát, és feljön a kollegina divatbemutatót tartani. Vajon miért szarnak rá az emberek, hogy más végezné a munkáját, valamint nem d...

Nem megyek sehova. Volt nálam jobb, majd megy ő. Amúgy a 20-ból 8-ban azért bent voltam, csak ez most kevés volt. Sebaj.   Ami viszont baj... Volt egy pedagógiai szemináriumom, ahol egyetlen darab kiselőadás alapján kaptunk jegyet. Ez már eleve nem hangzik jól. Viszont az értékelés úgy ment, hogy mindenki kitöltött egy értékelőlapot minden kiselőadás után. A tanár is. Az ő szavazata 50%, az összes többi szavazat a másik 50%. Szerintem hármasnál jobb jegy nem született. Miután képtelen volt normálisan, magyarul kifejezni magát, amikor arról beszélt, milyen is legyen az a kiselőadás (egyébként magyar szakot végzett, állítólag tanított is középiskolában... hááát...), mindenkinek karót adott. Kicsit talán érdemes lenne magába néznie.   Ma másodszor esett meg az a nagyon muris eset, hogy én elbattyogok az Infoparkba angolt tartani, a tanítvány meg nem. Kezdek rohadt ideges lenni ettől. Ha megbeszélünk valamit, miért nem lehet tartani hozzá magunkat? És ha már nem lehet, akkor miért nem lehe...

Kovács András Péter (K.A.P.): Kék a rózsa   Kék a rózsa, zöld a jácint, Jó színész vagy, Juhász Jácint. Megy a juhász, kurva álmos, jó színész vagy, Kulka János.

http://index.hu/belfold/2009/05/18/szulo/   De jó, a tanárnak már ahhoz sincs joga, hogy jegyet adjon a diáknak, mert akkor a diák majd sipíthat, hogy ő a magatartása miatt kapta azt az egyest, nem azért, mert cseszett tanulni. Jajj, úgy szeretném, ha még ennél is több joga lenne a diáknak, kötelezettsége meg egy szál se!   (Ugyanis az átlagos diák picit máshogy adja elő otthon, hogy mi is történt az iskolában, mint ahogyan az valójában volt. Nem baj, bátorítsuk ezt! Hurrá!)

A japán makákó jófej. A Spektrum "The Most Xtreme" című műsorának készítői szerint okosságban a hatodik az összes állat között (és a kutya csak tizedik... persze, persze). 30 évvel ezelőtt egy nőstény leste meg, ahogyan egy ember beül a tél közepén a "termálfürdőbe". Azóta az egész kis csapat a forró vízben üldögélve vészeli át a telet. Valahogy így:     Ami még vicces, az az, hogy nagyon szeretik a kurkászást, és akkor is elintézik maguknak, ha éppen nincs rajtuk se bolha, se kullancs. Ilyenkor odamennek például egy őzikéhez, jól megkurkásszák, ellopják a kullancsát, és beleteszik a saját szőrükbe :D Aztán élvezik a hatást: legalább két-három társuk keresi a kullancsot :D   A varjú is jófej. Leszed a fáról egy diót, és bedobja a kocsik közé. Amikor átmegy rajta egy autó, szépen leröppen az úttestre, és megeszi a dióbelet. A kis okos.   Egyébként voltunk tegnap Jane Goodall előadásán a Millenáris Teátrumban. Tominak és az anyukájának nem tetszett, nekem meg igen. So...

Ha valakinek van ötlete, hogyan lehet a Facebookos profilt törölni, ossza meg velem is! Csak mert van egy ősrégi profilom, aminek egyébként egészen ma estig a jelszavát sem bírtam kitalálni, és az ismerőseim következetesen azt a profilt jelölik be ismerősnek. Én meg szeretném, ha az a profil eltűnne a süllyesztőben, és inkább maradna ez az új, amit egyébként úgy regisztráltam, hogy már rég nem emlékeztem, hogy van egy régi. Azt már látom, hogy deaktiválni lehet a profilt, csak azzal nem megyek túl sokra, mert attól még látják a többiek. Ez de bonyolult...

A német szak ciki. Erre tenap újfent ráébredtem, amikor az egekig magasztalt Erasmus-Studentin behozott az utolsó szakmódszertan órára kortárs német nyelvű (konkrétan oszrák) irodalmat. Hihetetlen, hogy nélküle nem derülne ki a német szak révén, hogy a német nyelvterületen sok olvasható dolgot írnak mindenféle nénik és bácsik. Öt irodalmi kurzus van a szigorlatunk előtt. Ezek közül egyedül az irodalom 5 volt az, ahol élvezhető dolgokkal találkoztam, ott is mondjuk öttel. Gyanítottam mondjuk, hogy talán nem ez a teljes repertoár, de nem kezdtem kutatni, mert az a helyzet, hogy az angol nyelvet sokkal jobban szeretem, inkább angolul olvasok. Talán azért, mert amerikanisztikán elég korán a kezünkbe adtak szórakoztató, elgondolkodtató, élvezhető könyveket és novellákat, és ennek hatására keresni kezdtem a jó angol nyelvű könyveket. Találtam is sokat, meg lehet tekinteni a könyvespolcomat meg a bookstationnél található könyvespolcomat is. Németen viszont csak nyomasztó dolgokat láttam. Az i...

Nálunk. Bizony. A kutya játssza most ezt. Reggel kiteszem a kajáját, ő meg nem eszik belőle. Egy pár napig egyáltalán nem evett, akkor úgy élt túl, hogy Tomi anyukája vigyázott rá, és tőle kapott vagdaltat meg tejfölös tésztát. Itthon viszont ez nincs. Azon az állásponton vagyunk Tomival, hogy eddig ette a kajáját, nem lehet, hogy hirtelen úgy döntsön, nem eszik. Azért sem lehet, mert ha nem eszik, legyengül, aztán nézhetünk, amikor jól megbetegszik. Van így is elég baja. Időnként fulladozni kezd, máskor lesántul fél napra, kicsit süket, egyébként pedig mindenütt dudorok nőnek rajta (ezek nagy része szemölcs, más része meg passz, de nem olyanok, mint a két évvel ezelőtti daganata volt). Eleinte bevált a rászoruló kutyás fenyegetés, aztán hirtelen tojni kezdett rá. Akkor bejött az, hogy kézből etettem, szépen türelmesen rászántam fél órát naponta. Aztán úgy gondoltam, eddig tudott tálból enni, tudjon már ezen túl is. Akkor kértem szépen, hogy egyen. Egy kerek napon át nagyjából óránként...

Hála az égnek. Még kell írni két esszét, egyet németül és szerdára, egyet magyarul és péntekre. Nagyon igyekszem összekapni magam végre, mert ez a mai nap megint elment jelentősebb előrelépés nélkül, ejnye.   Nem kaptam emilt. Cserébe felhívtak telefonon. Most már tudom, hogy a hétfő is nagy nap lesz. Úúúgy izgulok, oylan jó lenne, annyira szeretném! Egyelőre nem mesélem el, hogy miről van szó, hátha az ront az esélyeimen. Majd ha lesz végleges eredmény, akkor mesélek. Azért szurkoljatok :)   Ma láttam tíz percet a Kalandra fal! című csodából. Az eredeti japán változatból megnéztem egy-két részt, az tényleg vicces és szórakoztató. Ennek a magyar mutációnak az első részét láttam, és abból már lehetett sejteni, hogy ez igen béna lesz. A mai volt a második eset, amikor itthon voltam 7-kor, és még tévé előtt is ültem, amióta megy ez a csoda. Nagyon gáz volt. Beráncigáltak a stúdióba 17 szépségkirálynő-jelöltet. Már kapásból azon nem tudok túllépni, hogy ezek lennének Magyarország legszebb ...

Egyszer már betettem ide a klipjét, de akkor a youtube-ról eltűnt. Most megtaláltam máshol.

Szerdán megírtuk a kognitív zh-t. Nem igazán maradt időm készülni rá kedden, ráadásul nem bírok hajnalig tanulni, mert egyrészt nem fogom fel, mit olvasok, másrészt egész nap használhatatlan leszek. Ezért inkább azt csináltam, hogy elolvastam az anyagot egyszer. Nagyon figyelmesen. Aztán aludtam rá egyet, és reggel még átfutottam egyszer a zh előtt. A feladatlapot gyorsan kitöltöttem, és semmit nem néztem át, mert attól mindig rossz érzésem lesz az ilyen... khmmm... ambivalens tárgyaknál. Délután aztán jött az emil, hogy mindenki átment, és ma be lehet íratni a jegyeket. És ötöst írtam. Sőt mi több. A két csoport eredményeit összesítve én írtam a legjobb zh-t 50-ből 46,5 ponttal :O Teljesen ledöbbentem. "Ez nem igazság." :) Persze a szemináriumra nem kaptam ötöst, mert az órai munkám, stb. Az órai munkámra nagyban rányomta a bélyegét, hogy a félév nagyobbik részében nem tudtam beszélni a mindenféle nyavalyáim miatt, de ezt persze nem hoztam fel mentségemre, mert ő is pontosan...

Megtartottam a kiselőadást, amiből nem értettem egy szót sem. Részben ezért, részben a téma feldolgozhatatlansága miatt a többiek sem értettek egy szót sem, viszont rohadtul tojtak is rá, mit mondok (nem hibáztatom őket egy percig se, gyilkos volt ez a szeminárium a minden hétre kijutó csodás kiselőadásokkal). A bácsi próbált néha keresztkérdéseket feltenni. A kérdések első felét általában nem hallottam, mert olyan halkan beszélt, a másik felükből viszont kiderült, hogy nem is érdemes visszakérdezni, mert a második felükbők rájöttem, hogy már a kérdést sem értem. Miután befejeztem a beszédet, kiegészítette még két-három mondattal a dolgot, mondván, ez valahogy kimaradt. Hát igen, nehéz kiemelni a lényeget egy szövegből, ha a szöveg egy szavát sem érted. Aztán még azt is mondta, hogy nem minden kérdésére tudtam válaszolni, és néhány dolgot félreértettem a cikkben. Gondoltam, ez egy eufemizmus lehet arra, hogy fingom nincs az egészről. Kezdtem izgulni, hogy a viszonylag gyászos zh-m mell...

A következő videón sok szép Trabi látszik, bár nekem gondot okoz megkülönböztetni a fehéret a szürkétől. Talán színes felvétel esetében könnyebben menne ez is.  

Ma délután betértem a Plusba, mert a suli udvarán elfogyasztott borzadályos gyros hatása még három óra elteltével is érezhető volt (visszajött a hányingerem, elég keményen), és úgy éreztem, ezt egy kakaós csiga - csokika páros tudja elmulasztani egy kis kóla hozzáadásával. Egyébként igazam lett. Szóval a pénztárban ült egy 30 év körüli nő. Már akkor megfigyeltem, hogy kicsit egyszerű, amikor fizetett az előttem lévő vásárló. Nem, egyszerű alatt nem azt értem, hogy nincs hat diplomája, és nem fújja fejből a Révai Nagylexikont. Csak a stílusa alapján arra következtettem, hogy nem túl okos, viszont kicsit bunkó. De olyan kedvesen bunkó. Vagy hogy kell ezt mondani... És még vicces is volt :) Lehúzta egyesével a cuccaimat, majd a kólánál azt mondta: "Ez nem finom. Tegnap megkóstoltam." Kimérten, tagolva. Nagyon komikus volt :) A Plusban van az a szuper akció, hogy amennyiben vásárolsz két közepesen drága és haszontalan terméket, akkor kapsz egy miniatűr, műanyag hupikék törpikét. ...

Hétfőn délután hazafelé battyogtam a Magyarics-zh-ról, amikor megállított egy motoros. Szépen mosolygott, és azt mondta, nagyon szép a hajam. Megkérdezte, mivel ápolom, és ledöbbent, hogy samponnal. Megkérdezte, mivel foglalkozom, és tetszett neki a válasz. Aztán azt mondta, csinos vagyok, és nagyon jó a ruhám. Aztán azt mondta, biztos várnak engem haza, elbúcsúzott, és elrobogott. Néha jól jönnek az ilyen pozitív élmények :)

nagyon izgalmas. Ha csak tehetem, este 8 után járok majd sétálni Lizával. Ahogy kiléptünk a kapun, mindjárt megállított egy fiatal srác egy másikat, és autogramot kért tőle. Én nem ismertem meg a hírességet, csak arra emlékszem, hogy krémszínű baseball sapka volt rajta, és mindkét karján végig tetkók voltak. Aztán összefutottam Federmayer Évával :) Ez mondjuk elég gyakori eset, valahol a környéken lakik, de ettől még vicces volt. És láttam még vagy két-három olyan izgalmas eseményt, amit reggel, délután vagy késő este sosem. Vagy ez nem a napszaktól függ? :)

Holnap nagy nap lesz. Kiselőadást tartok németen egy olyan cikkből, amit még most is csak sacc per kábé értek. Mindenféle papírokat le kell adni, amiket most alkottam meg, és Tomi még nem olvasta el, pedig nagyon bízom a bírálatában. Aztán ki kell menni a Szent Lászlóba szintén mindenféle papírokért. Aztán zh-t írok az afro-amerikai filmekből. Még egy betűt nem tanultam rá, és holnap délnél előbb nem is fogok. Aztán tanulnom kell a kognitív nyelvészeti zh-ra. A mai ismétlő órán kissé bepánikoltam. Alig tudtam valamit. Egy részét sosem értettem, egy részét elfelejtettem. Ráadásul akkora anyag, mint egy ház, nem tudom, ennyi apró dolgot hogyan jegyzek meg :( És aztán még a szerda is ott lesz, amikor nem adom le a metaforás dogát, mert nem lesz belőle fél oldalnál több :( Annyira rosszul érzem magam tőle... Ha ezt a hetet túlélem, akkor már bármit. És ha most nem felejtek el semmit, akkor soha máskor. Még a tanári szakdoga címbejelentőjét is ki kell tölteni és le kell adni péntekig. Jajj,...

Beteg vagyok. Már megint. Fáj a fülem, a szemem, a torkom, folyik az orrom, bónuszként valaki továbbra is ül a gyomorszájamon, hogy legalább még folyamatos hányingerem is legyen.   Azért kedves gondolat, hogyha megtettem volna, amire kértél, akkor is csak az lett volna a jutalmam (vagy mim), hogy azóta sem kerestél egyszer sem, és mert így szokott lenni, nem is fogsz még vagy két-három hónapig. Degradáló, sértő, bántó.   Olyan undoríró, gusztustalan álmom volt ma éjjel, hogy nem is beszéltem róla senkinek, nem is fogok, és minél előbb el akarom felejteni, és az sem biztos, hogy érdekel, mi idézte elő.   Voltunk családi összejövetelen. Jó volt. A szokásos apróbb balhék megvoltak, de alapvetően jó hangulat volt, mindenki jól érezte magát.   Nagyon kéne haladni. És nem haladok semerre. El kéne még ma olvasni a hétfői zh anyagát, aztán meg kéne csinálni a kognitív házimat (kb. két tonna, nagyon király). Holnapra akkor már csak egy kiselőadás lenne egy olyan szövegből, amiből kb. egy árva s...

Dr. James írt emilt, hogy mindenki keresse fel, aki nála ír szakdogát jövő félévben, mert akkor ad egy CD-t. Azt is írta, hogy nyáron kezdi az új könyvének munkálatait, és november 1. lesz a leadási határidő, és ezért nagyon stresszes lesz neki az ősz, bocs. Na, ez is jól kezdődik... :O

Május 4. volt az első nap. Kíváncsi leszek, melyik lesz az utolsó. Jó lenne, ha minél előbb kiderülne... Jó lenne beszélgetni egyet.

Javaslom, hogy az, aki/ami a gyomorszájamon ugrál tegnap reggel óra, sürgősen szálljon le róla. Nehéz már nekem koncentrálni, hogy ne hányjak. A megértést köszönöm.

Tök jó kép ez! Az egyik fele ma, a másik fele 1609-ben. Gyönyörködjetek :)  

Nem fura, hogy csak akkor kellek, ha van párom? Ha nincs, akkor azonnal mehetek, amerre látok? Vajon mi lehet ennek az oka? És ha megkérdezném ezt szemtől szemben, kapnék értékelhető magyarázatot? Á, dehogy. Reménytelen. Pedig olyan jó lenne.

megesett. Beszélgettünk. Összefutottunk. És most már bátor is. Már nem is utalgatás volt ez, hanem sokkal konkrétabb... Taperolás is, pl., csak azt nem hagytam. Meg ajánlat. Ez most már mindig így lesz? Sosem fogják már zavarni a körülmények?

Nagyon jó alkalmazás. Kicsit jobb lenne, ha nem névtelenül menne, dehát akkor ugye mindenki 5,0-át teljesítene kedvességből, humorból, kreativitásból, őszinteségből, szépségből meg ami még a listán van. Így viszont sajnos elgondolkodom rajta, ki gondolja ezt és miért. Tulképp az van, hogy én állati kedves ember vagyok, aki full képben van (bármit is jelentsen ez a kifejezés...), de pl. 4,3-ra teljesítek őszinteségből (he? mikor és kit sikerült átverni?), kreativitásom ugyanilyen szintű (hát igen, ennél a pontnál rosszabb eredményt is értenék), rohadtul de szar a humorom, konkrétan 2,0 (hát nemtom, lényeg, hogy általában jól érezzük magunkat azokkal, akikkel beszélgetünk). Az ízlésem határeset (3,0). Ha ez még nem lenne elég, akkor mindennek tetejébe még ronda is vagyok. 2,0. Tudtuk eddig is, hogy nem lesz belőlem szépségkirálynő, na de hogy ennyire.... Örülök, hogy felvettem ezt az alkalmazást. Csodajó, hogy ilyen pozitív személyiség vagyok az ismerőseim szerint :) De legalább most már...

Kaptunk porszívót. Narancssárga. Szép :) És nagyszerűen működik.   Május 1-jén kirándultunk. Anyuék, Katáék, mi ketten. Felmentünk Törökmezőre, onnan lekirándultunk Zebegénybe, ott megebédeltünk az Almáskert Fogadóban, aztán egy másik úton visszamásztunk Törökmezőre. Ott még piknikeztünk kicsit, aztán hazaindultunk, Vácon fagyiszünetet tartottunk, aztán hazajöttünk. Bence nagyon aranyos nagyfiú. Sokat sétált a saját lábán, kedvenc virága a pitypang. Ha meglát egyet, leszedi, odaviszi anyunak nagy mosolyogva, anyu elfújja, Bence meg örül :) Nagyon szép napunk volt, jót kirándultunk, és jó volt a dupla szülinap is (aput és Tomit köszöntöttük).   Tegnap megünnepeltük Tomit a Bakátson. És örült :) Aminek meg én örülök. A tortám végülis nem bizonyult olyan szörnyűnek. Mindenkinek ízlett, csak anyuéknak nem, mert ők tudják, milyen az eredeti :P   Ma voltam könyvtárakban, beszereztem egy csomó anyagot a jövő szerdán leadandó metaforás esszémhez. Már csak meg kellene írni :D Sztepre nem mentem...

Ma negyed százados lett, bizony. (Mármint 2-án.) Boldog születésnapot kívánok! (L)   Sütöttem neki tortát. Ő meg asszisztált. Persze így is el tudom rontani, hiszen megállíthatatlan vagyok. Például a tésztából kapásból kimaradt mind a négy evőkanál morzsa. Ennek az a következménye, hogy szerencsétlen torta összevissza nyeklik-nyaklik, valamint az alja szanaszét szakadt. Nagyon jó lesz majd holnap szeleteket vágni belőle. Nem túlzottan várom. Az íze egyébként nem rossz, a krém is finom (csokitorta). Csak hát az állaga. Gondoltam is rá, hogy talán érdemes lenne befejezni cukrász pályafutásomat. Mindent a csúcson kell abbahagyni.   Mivel mindketten viccesek vagyunk, legalább jó hangulatban telt a bénázásom. Tomi az elején figyelte, mit csinálok, aztán bement. Én a tojásfehérjékhez adtam egy kis cukrot, fogtam a kuftert (ez nálunk a botmixer), és nekiálltam habot verni. Fél pillanat alatt véget ért a művelet, mert valami félresiklott, ezért aztán a fehérjék mintegy fele azonnali hatállyal ...

Valamilyen oknál fogva a multik nem érzik szükségesnek, hogy csomagolópapírt tartsanak. A Tescóban körülbelül negyed órát sétáltam, mire megtaláltam az ajándékcsomagoló részleget, de egyetlen ív csomagolópapírt sem tartanak ott. Csak ajándéktasakok voltak mindenféle mintával és méretben. Ez csöppet bosszantott, mert nagyon szerettem volna papírba csomagolni Tomi ajándékát, dehát sebaj, most majd tasakba teszem. Ne legyünk igazságtalanok, az Auchan tart csomagolópapírt. Ötfélét is. Ebből háromról Disney hercegnők vigyorognak az emberre, ez ugye egy 25 éves férfiembernél annyira nem nyerő. Van továbbá egy karácsonyi mintás csomagolópapír is (Télapóval, rénszarvassal, fullextra), ami májusi születésnapnál szintén kicsit furán veszi ki magát. Az ötödik típus sötétkék, és aranyszínű csillagok meg napocskák vannak elszórva rajta. Ez nagyon tuti, csak nem születésnapi. Ez egyébként nem kivételes eset. Hónapok óta ez az öt típusú csomagolópapír jelenti a választékot. Meg vagyok hatva.

Mire elposztolom, addigra meg úgyis hó eleje lesz. Ez van.   Kedden voltam fogorvosnál. Kiderült, hogy nagy a gubanc, mert a bölcsességfogam nem elrohadva jött ki, hanem nem jött ki. Illetve az egyharmada igen, és tovább nem is fog, mert elkorhadt. Megoldás, hogy a látható 1/3-ba kaptam gyógyszert meg tömést (ami a helyén tartja a gyógyszert), ettől most két hétig nem lesz gyulladásban, és fájni sem fog. Aztán felvágják az ínyemet, és kibányásszák a bölcsességfogat. Ez nem túl szimpatikus kilátás. Egyrészt azért, mert az elkvetkezendő durván egy hónapban nem lesz 3-4 napom vagy akár két hetem, hogy itthon nyüszítsek megműtött ínnyel, és szívószálon át eszegessek tuti táplálékokat. Másrészt azért, mert alapveteőn ugyan jól tűröm a fájdalmat, de ezt azért így nem vállalnám be, mert rohadtul fájhat, és én arra nem vagyok kíváncsi. Ezért aztán egyetlen választása maradt ennek a nyomorult bölcsességfognak. Minden kifogás ellenére (korhadtság, romlottság, stb.) kénytelen lesz kinőni a követk...