Egymás szemében

Nagyon jó alkalmazás. Kicsit jobb lenne, ha nem névtelenül menne, dehát akkor ugye mindenki 5,0-át teljesítene kedvességből, humorból, kreativitásból, őszinteségből, szépségből meg ami még a listán van. Így viszont sajnos elgondolkodom rajta, ki gondolja ezt és miért. Tulképp az van, hogy én állati kedves ember vagyok, aki full képben van (bármit is jelentsen ez a kifejezés...), de pl. 4,3-ra teljesítek őszinteségből (he? mikor és kit sikerült átverni?), kreativitásom ugyanilyen szintű (hát igen, ennél a pontnál rosszabb eredményt is értenék), rohadtul de szar a humorom, konkrétan 2,0 (hát nemtom, lényeg, hogy általában jól érezzük magunkat azokkal, akikkel beszélgetünk). Az ízlésem határeset (3,0). Ha ez még nem lenne elég, akkor mindennek tetejébe még ronda is vagyok. 2,0. Tudtuk eddig is, hogy nem lesz belőlem szépségkirálynő, na de hogy ennyire.... Örülök, hogy felvettem ezt az alkalmazást. Csodajó, hogy ilyen pozitív személyiség vagyok az ismerőseim szerint :) De legalább most már tudok róla. Így el lehet dönteni, kell-e lépéseket tenni vagy sem. Azért szólok előre, viccgyűjteményeket nem fogok bemagolni, és a fejszerkezetem sem visszaválthatós :D

 

Ha már a pontoknál tartunk. Kognitív nyelvészet. Kedvenc témám. Ígérem, már csak két hétig. Akkor megkapom a jegyemet, és érzékeny búcsút veszünk egymástól, a téma meg én. Addig is van még érdekesség bőven. Van ugye kedvenc csoporttársam, aki szerint értékelhetetlen, felhasználhatatlan magyarázatot és feladatot adtam elő (szerinte 1-től 5-ig 1 pont, a többiek szerint 4 vagy 5 pont). Egy másik lány, aki még csak nem is azt csinálta, ami a feladat volt (nevezetesen nem kezelt minket angolos csoportként, hanem úgy beszélt hozzánk, mint tanárokhoz), a használhatóságra 4,8 pontot kapott összesítve. Ez azt jelenti, hogy ez a derék férfiember 4 vagy 5 pontot adott neki. Köszönjük, Emese. Ma ez az úr tartott kiselőadást. Külön ezért keltem fel, hogy bemehessek, és megnézhessem, milyen profi módon tanít nekünk érdekes dolgokat. Nos, még gonosznak sem kell lennem hozzá, hogy k. rossz pontszámot kapjon. Ugyan a feladat az, hogy kognitívan tanítsuk meg a válaszottt témát, a kognitív nyelvészetnek köze nem volt ahhoz, amit művelt. 20 perc van egy ilyen szösszenetre. A 10. percben még semmit, ismétlem, semmit nem tudtunk meg a témáról. Csak egy körmondatot hallgattunk meg. Ez a témakör nagyon nehéz, nem is lehet rendesen elmagyarázni, de azért én megpróbálom, de persze nem fog sikerülni, mert nehéz, és nem lehet elmagyarázni, de én természetesen megpróbálom, de nem fog teljesen sikerülni, mert nehéz, nem lehet jól elmagyarázni, de azért... Ezt 10 percen keresztül. Néztem az órát direkt. A vicc az, hogy a többi 10 percben sem tudtuk meg, mi a helyzet szegény megszámlálhatatlan főnevekkel. Ja, amúgy a megszámlálhatatlan főneveket szvsz elég nehéz úgy elmagyarázni, hogy nem mutatunk mellé megszámlálható főnevet. De nem mutattunk. Tökösek vagyunk, így is megy ez nekünk. A tanár megemlítette a végén, hogy ez a 10 perces mondat az elején azért nem volt a top. Persze az előadó megvédte magát. Neki ez a stílusa, hogy részletekbe megy, viszont ez nem gond, mert az iskolában majd 45 perce lesz ugyanerre a magyarázatra. De jó is lenne a körmondatot mondjuk 25 percen át hallgatni! (Csak mert az vetett véget neki, hogy a tanár megkérdezte, jutunk-e valamire még a hátralévő időben.) Lényeg, hogy nagy kedvencem az az ember, aki lelkesen kritizál, megmondja a tutit, mindenkit kioktat, állati beképzelt, aztán fogalma sincs semmiről. Már látom, hogy feleslegesen sok szót vesztegettem erre tanulás és/vagy alvás helyett, de ezt most nem tudtam megtartani magamnak. Egyébként az illetővel nincs nagyobb bajom, csak jobban szeretem őt távolabbról.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai