Csupa nagy nap....

Szerdán megírtuk a kognitív zh-t. Nem igazán maradt időm készülni rá kedden, ráadásul nem bírok hajnalig tanulni, mert egyrészt nem fogom fel, mit olvasok, másrészt egész nap használhatatlan leszek. Ezért inkább azt csináltam, hogy elolvastam az anyagot egyszer. Nagyon figyelmesen. Aztán aludtam rá egyet, és reggel még átfutottam egyszer a zh előtt. A feladatlapot gyorsan kitöltöttem, és semmit nem néztem át, mert attól mindig rossz érzésem lesz az ilyen... khmmm... ambivalens tárgyaknál. Délután aztán jött az emil, hogy mindenki átment, és ma be lehet íratni a jegyeket. És ötöst írtam. Sőt mi több. A két csoport eredményeit összesítve én írtam a legjobb zh-t 50-ből 46,5 ponttal :O Teljesen ledöbbentem. "Ez nem igazság." :) Persze a szemináriumra nem kaptam ötöst, mert az órai munkám, stb. Az órai munkámra nagyban rányomta a bélyegét, hogy a félév nagyobbik részében nem tudtam beszélni a mindenféle nyavalyáim miatt, de ezt persze nem hoztam fel mentségemre, mert ő is pontosan tudta. Sajnos nem tudott ötöst adni, ez van, így jártam. Túlélem. És soha többet nem lesz kognitív nyelvészeti órám, ami olyan csodálatos hír, hogy még fel sem fogtam egészen. Ha majd már felfogom, ezt külön megünneplem.

 

A pedagógiai szeminárium az utolsó alkalommal is egy vicc volt. A kiselőadó nem mondhatta végig a mondókáját, mert a bácsinak feltétenül okoskodni kellett kezdeni. Bónuszként azt sem árulta el, mikor lesz PONTOSAN a jegybeírás. Hétfőn, kedden, szerdán délelőtt. Kösz. Pedig nem egyszer kérdeztünk rá a PONTOS időpontra. Nagyon kíváncsi leszek ezek után a hétfői napra, amikor majd megpróbálom megszerezni ezt a jegyet.

 

Ma leadtam az összes tangyakos, egyéb gyakos és szakdolgozatos lapot a PPK-n. Óriási megkönnyebbülés, hogy végre megszabadultam tőlük. Hurrá! Ja, míg el nem felejtem: "Két angol tankönyv összehasonlítása szakmai szempontok és tanári, tanulói vélemények alapján" a munkacímem. Mert persze nem írtam fel sehová :D

 

Rengeteget kellett volna olvasni a holnapi zh-ra, és én keveset olvastam. Ötből két egységet. Ebből a második egység mintegy 3 órán át tartott, és a maradék 3 egység is ilyen hosszú lenne - egyenként. Úgyhogy bízom a jó szerencsémben, hogy olyan szövegrészletet kapok majd belőlük, amit még így három évvel az elolvasásuk után is megismerek. Drukk-drukk. Most megyek, betelepszem a kádba, elolvasom az összes handoutot és az összes jegyzetemet, aztán részemről a fáklyás felvonulás.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai